 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
|
4
|
5
|
6
| 7
|
8
|
9
| »
|
| Mikianyukája |
2006.07.09. 17:51 [#22] |
| Hmm, ez érdekes, kösz. Egyetlen kommentár, ami szerintem szorosan kapcsolódik a te beírásodhoz: a Gloria Steinem nevu (szerintem) hires amerikai feminista no irta, hogy a fiatal nok konzervativabbak, mint az idosebbek. Ezert szerinte a nomozgalom az egyetlen olyan mozgalom, iranyzat, kinek mi, ahol az osz haju, tapasztalt emberek radikalisabbak, mint az ún forrófejű ifjoncok. |
| | Előzmény: [#18 | EMA | 2006.07.08. 17:11] |
| Reklámszatyor |
2006.07.09. 13:58 [#21] |
| Ja, és csak azt nem tudom, hogy a saját anyám hogy balanszírozta a tudományos munkát, az egyetemeit, a szakvizsgáit, az ügyeleteit és a pluszmunkáit a három gyerekkel és apámmal, aki soha életében semmit nem csinált otthon, viszont 12-kor követelte az ebédet. |
| |
| Reklámszatyor |
2006.07.09. 13:56 [#20] |
| Igazgatóasszony vagy igazgatónő vagy igazgatókisasszony. Egyáltalán külön vagy egybeírjuk? |
| |
| Reklámszatyor |
2006.07.09. 13:53 [#19] |
| Kivéve, mikor Braun Róbert Körmendy-Ékest asszonyozta egy évekkel ezelőtti nyilvános vitában (internet-szabályozás), midőn Körmedy-Ékes (asszony) azzal a felvetéssel indított, hogy az emberek (!) úgyis csak pornót nézegetnek az interneten. Na, erre Braun (vagy a másik akkori indexes ember, nem emlékszem pontosan) lekörmendyékesasszonyozta, de vagy egypercenként. Nagyon vicces volt. Tényleg. De ehhez ismerni kell a részvevőket. |
| | Előzmény: [#15 | Mikianyukája | 2006.07.07. 21:18] |
|
|
| EMA |
2006.07.08. 17:11 [#18] |
Aginak igaza van, az élethez sok-sok szerencse kell, de talán segithetünk magunkon azzal, ha futtyet hányunk a társadalmi elvárásoknak és életünk döntéseiben csak a tényleges olbejtiv szempontokat illesztjük a vágyainkhoz.
Néhányat 'elrettentésképp'
1. Tisztázni magammal, hogy mit akarok én elérni, és nem azt kitűzni, hogy mit várnak el tőlem...
2. Van olyan szakma, olyan munka, olyan cél, ami mindennél fontosabb nekem, vagy csak azért dolgozom, mert kell a pénz, meg a társaság sem rossz...
3. Akivel együtt vagyok éppen, azzal képes leszek hosszú távon is együtt élni, vagy csak nagyon imponál nekem valamiért?
4. Végiggondoltam, hogy miért akarok én családot, gyerekeket, vagy tulajdonképpen nem nagyon akarom most, de mindenki riogat, hogy öregen a kutyának sem kellek...
Vagyis, amolyan független önvizsgálat, hogy a döntést ne a véletlen, hanem mi hozzuk, és legyönk elég bátrak vállalni saját magunkat.
Két napja töltöttemn be az 53-t, és örömmel emlékszem vissza a teljesen zűrösnek tűnő, de számomra abszolut logikus életemre, bár ha ezt az önvizsgálatot megtettem volna fiatalon, nagy valószinűséggel egész más életem lenne...
1. Tudtam, hogy nekem a pénz sosem határozza meg a döntést, hogy mit akarok csinálni, de azért alaposabban felépitettem volna a szakmai előrejutásom, mert ugyan rettentően izgalmas, de kurva nehéz is volt, nem egyszer.
2. Nem szabadott volna férjhez mennem, még akkor sem, ha a szüleim kitagadtak volna - együttélve megtapasztalni a másikat, és csak akkor és attól gyerekeket világrahozni, akit becsülök annyira, hogy képesnek tartom magam vele évtizedeken át együtt élni - mert csak igy teszek jót a gyerekeknek és magamnak is. A gyerekvállalás nem egyszemélyes projekt, igy nagyon alaposan meg kell fontolni, hogy ki az, akivel ezt elinditom. A hormonokat ki lehet élni, gyerekek nélkül is, sőt jobb, ha egy nő többtucatnyi pasit ismer, mielőtt a gyerekezést elkezdi. Hogy mikor találja meg az ember azt, akivel ezt érdemes, az véletlen dolga, de be kell segiteni a keresésbe- hercegek lovon nem jönnek.
3. Mivel a munkám csöppet sem mellékes tevékenység, és nem pénzkereseti célja van az életemben, nem szabadott volna harminc alatt gyereket szülni. Jobb anya lettem volna, ha már a szakmámban elértem egy szintet és nem kell tripla-műszakban hajtani, és közben azt érezni, hogy egyik sem tökéletes. |
| |
|
|
| Reklámszatyor |
2006.07.07. 21:02 [#14] |
| Nincs olyan szakma, hogy manager. Az csak egy ostoba, low-tier női képeslapokból származó izé. A manager pozíció, válogatás nélkül osztogatják mindenkinek, aki minimum egy ember munkájéért felel, mely 1 ember lehet önmaga is. Másik kedvencem a menedzzzzzzzzserasszony, na erre a kifejezésre ütök. Nem: lángszóróval lövök. |
| | Előzmény: [#8 | flimo | 2006.07.05. 08:53] |
|
|
| Reklámszatyor |
2006.07.07. 20:58 [#13] |
Lehet ám csak a karriert is választani, nem kötelező balanszírozni a családot a karrierrel. (Meg persze elvileg lehet csak a családot is választani, sőt mindenféle százalékos arányban is lehet variálni, de most nem erről szeretnék beszélni...)
Szóval lehet hagyományos család nélkül, szívből, monomániásan, karrier- és mindenféle egyéb vágytól keltve csak a munkának (hivatás, tudományos munka, meló, pénz, pozíció, hobbi, kinek, mi) élni, akár hosszú évtizedeken át is, nem dől össze a világ, nem jönnek vissza az oroszok és nem fogyik (!) el a magyar. Mert nem akar mindenki egyszerre karriert és családot balanszírozni, azaz beleszakadni mindkettőbe. |
| |
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
|
4
|
5
|
6
| 7
|
8
|
9
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
