 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| EMA |
2005.02.23. 16:09 [#37] |
| Aimée és Jaguár - ismerem, kurva jó! Meddig lesz bemutatva a Krétakörben? |
| |
| sisso |
2005.02.18. 01:23 [#36] |
eva,
miért vitázol te holokauszt tagadókkal?
azzal is legitimálva a létezésüket
aztán meg kiborulsz.. ezek betegek
egyébként nem fér a fejembe (különösen mióta szültem) hogy azok a náci nők hogyan kerekdtek felül a szolidaritás érzésén a táborokbeli terhes és kisgyermekes anyákat látva legalább
a nők is állatok |
| |
|
|
| EMA |
2005.02.16. 01:20 [#35] |
| Nyilván, egy nyilvános helyen, közönségnek, ezt senki nem lenne képes elmondani, én sem, pedig nem velem történt, de még nekem sem elvonatkoztatott történet, mert akivel ez megtörtént ott ült mellettem, láttam a karján a számokat és a hangjában ott volt a rémisztő hitelesség. Azt már nem tőle tudom, hanem a rengeteg anyagból, ami elolvastam, hogy a végjáték Auschwitzben olyan volt mint egy gyorsitott felvétel: a pesti zsidók, akik kb. fél évvel a vidéki zsidók után kerültek oda, szépek, egészségesek, ápoltaknak tüntek ahhoz képest, amilyenek akkor már a vidéki rokonok voltak. A titkos szobákba csak azokból válogattak, akik akkor érkeztek, ezért volt a friss hús kifejezés. Innen vagy egyenesen a gázkamrákba jutottak, mert terhesek lettek, vagy akkor dobták őket ki a normál barakokba, amikor voltak szép fiatal lányok az éppen érkezett transzportban. Valami őrületes érzés lehetett annak "örülni", hogy már nincsenek a barakokban ismerősök. Auschwitz átmeneti tábor volt, innen aki élve maradt, általában ment tovább, hacsak nem osztották be helyi munkára, mint például a kanadásokhoz, akik a gázkamrákból szedték ki a holttesteket, és vitték elégetni....Néha már úgy éreztem, hogy beledilizek abba, amennyit olvasok a Soáról, amikor például a Sorstalanságot olvastam egy éjszaka, megállás nélkül, az szinte belémivódott, éreztem magamon a férgeket, nem birtam enni napokig, és a zuhanyzóba is csak három nap után mentem, mintha nekem is szenvednem kellene, hogy sose feledjem az érzést - akkor voltam a legközelebb ahhoz, hogy most bedilizek. Ott feküdtem az ágyamon, ugyanazon a lepedőn három napig -pedig rendesen naponta váltom - bőgtem, forgolódtam, izzadtam, semmi mást nem csináltam, mint a WC-re jártam, időnként. Nem álmodtam, hanem halucináltam, hogy én vagyok Köves Gyuri. Szerencsére, a barátom rájött, hogy valami baj van velem, és amikor meglátott teljesen kétségbe esett tőlem, de kiráncigált ebből az állapotból. |
| |
|
|
| nájkiniké |
2005.02.16. 00:53 [#34] |
Először a hímsovinizmus ... témához akartam hozzászólni, de mikorra megfogalmaztam hogyan mondjam el azt, amit erről szeretnék elmondani, addigra az eredeti témától másfelé kanyarodott a beszélgetés; de az eva elmesélte történetet olvasva mégiscsak elmondom: bácsfinyilasdiána Jáksó-féle piszkálgatása helyén való, mert minden rasszista, (neo)fasiszta, (neo)náci megnyilvánulás üldözendő; és vannak olyan esetek, amikor bűn és bűnös nem szétválasztandók. A szólásszabadság elve kevesebbet ér, mint akár egy ártatlan áldozat élete, amely esetleg a szólásszabadság ürügyén terjesztett ordas eszmék miatt veszik el. Mindenkit, aki emberi méltóságot sérteni akar, el kell szigetelni a társadalomtól, mert a szabadság (az emberi méltóság) elve többet ér, mint azok élete, akik azt lábbal tapodni akarják.
Tudom nem éppen fórum hű beírás, ezért 1000 bocs, de mégis úgy érzem most és itt kellett ezt leírnom. |
| |
|
|
| EMA |
2005.02.16. 00:51 [#33] |
Elnézést, nem jártam erre...de felhivtam a nénit - Hála Istennek semmi baja... már amennyire egy nyolcvan körüli embernek nincs semmi baja...
Azt hiszem ezt a történetet egyetlen mai lap sem közölné le... azzal együtt, hogy nem volt egyedi eset... egy elég nehéz vitám van a magyarország.hu párbeszéd rovatában lévő antiszemitizmus témában. Néha már fájdalmas a kötözködés - valaki azzal jön, hogy a gáztól kinek kellett volna meghalni és kinek nem, hogy a britek által lefényképezett tábor kéményeiből nem jött a füst, kvázi nem is égettek embereket... szóval, kicsit berágtam, mert ilyennel nem lehet normális párbeszédet folytatni, igy átmásoltam oda, amit itt leirtam... a fickónak nem volt mit mondani erre, de az egyik tudományos kutató igazolta, hogy a német dokumentációban ilyenek szerepeltek...
Gyakorlatilag ezek amolyan nyilvánosházak voltak a németeknek, akik ott "dolgoztak" a táborban, és köztük nők is voltak...nem volt teljesen világos nekem, hogy ezek leszbikusak voltak, vagy szadisták. Ahogy leirtam, akkor este, az egész döbbenetes volt, ahogy a néni ezt elmesélte... valószinűleg, olyan állapotban volt, hogy ez nagyon nyomta a lelkét, senkinek el nem mondhatta, de én nő is voltam, magyar is, meg zsidó is, és ami lényeg, hogy nagyon szivébe fogadt, hogy mindent otthagytam Magyarországon, egy ideáért... A nyolcvanas évek közepén nagyon kevesen jöttek Pestről, és olyan elmebeteg meg nem volt még egy, aki két kisgyerekkel landol, pedig senki nem üldözi. Tehát egy olyan lelki szituáció volt, hogy a néni elkezdett mesélni, aztán egyre nyiltabban beszélt, én meg ültem ott, mint aki megdermedt- szó szerint, levegőt is csak aprókat vettem. A néni nem sirt, nem kiabált, ugyanazon a monoton hangon mondta végig, de a kiáltása abban volt, hogy kimondta a mocskos szavakat úgy, ahogy akkor hallotta (ő jól tudott németül, tehát németül hallotta, de miután én nem tudok németül, nem mondta igy, de szerintem ebben az is benne volt, hogy németül, egy magyar anyanyelvűnek a szavak kevésbé drasztikusak, ő pedig mintha meg akart volna szabadulni ezáltal a szavaktól - nem vagyok pszichológus, csak azt irhatom, amit éreztem) Az egész talán tiz perc volt, a tengerparton, ment le a nap, a gyerekek körülöttünk rohangáltak, a férje fennt volt a szállodában, a nagy fiai pedig nem jöttek velük. Ezen a történeten nem lehetett sirni, mert ez annál már sokkal távolabb ment, olyan volt, mintha az egész belsőmben "földrengés" lenne. Befejezte, talán azért is, mert a gyerekek közeledtek, mondani akartak valamit... Egy árva szót nem voltam képes mondani a néninek, a gyerekek miatt fel kellett álljak és valahová menni, erre már nem emlékszem. A fiam akkor volt hat éves, állandóan a nyakamba ugrált, de arra emlékszem, hogy letettem egy percre, és mielőtt otthagytam volna a nénit, átöleltem, mintha az anyám lenne. Mert mondani persze mit is mondhattam volna... Aztán erről sosem beszéltünk, hogy is kérdezhettem volna bámit is. Gondolom, hogy egyszer, valakinek el kellett mondja, és a valaki csak véletlenül voltam én.
A Dühös zsidókat én is olvastam... iszonyú preciz, érzékeny mégis strapabiró testet kaptunk a természettől. Gondolom, a teljes "beszáradás" egy lelki állapot következménye lehetett, a természet vigyáz az előre, amikor az élet van veszélyben, akkor a szaporodás kevésbé fontos. Ugyanakkor olyan nők szültek később egészséges gyerekeket, akikről azt sem mondták volna, hogy életben maradnak, miután felszabadultak. |
| |
|
|
| sisso |
2005.02.15. 23:35 [#32] |
Mindig eszembe jut még valami:))
olvastátok a Dühös zsidók című könyvet
ami a zsidó ellenállók mozgalmáról szól?, akiket aztán az orosz partizánok is elkezdtek basztatni az erdőkben, mert nem közösködtek velük (lévén nem volt közös a platform) és a nőket is molesztálták?
nekem nagyon közel áll a szívemhez, de biztosna azért, mert anarchista vagyok a szívem mélyén
ebebn a könyvben az a legdöbbenetesebb számomra, hogy a nők elmesélik, hogy ott a bújkálás során pár év alatt teljesen eltűnt a menstruációjuk és azt hitték többet nem lehet gyerekük, bár nem is akartak
majd izraelben jópár évvel később néhányuknak mégis lett |
| |
| sisso |
2005.02.15. 23:04 [#31] |
szóval nem csoda, hogy a tűsarok esten senki nem hozakodott elő ezzel
azt kapott hangsúlyt, hogy azok a nők lettek prostituáltak úgymond, akik a gyerekeikért "megtehették" ezt |
| |
| sisso |
2005.02.15. 23:01 [#30] |
eva
én lefagytam ettől a sztoritól
azon gondolkoztam, hogy volna-e média, ami elviselne ilyen meztelen igazságot
a szombatban az esztertáskának ennél sokkal enyhébb elmeséletlen történeteket sem engedtek lejönni állítólag
vajon akár spielberg túlélő filmjeiben szerepelhetett-e volna ez?
|
| |
| b172 |
2005.02.15. 21:10 [#29] |
| helló, elsőre, vagyis eddig még nem bírtam végigolvasni a e.m.a. történetét, úgyhogy ennyítésül, csak annit, hogy szerintem prostituáltnak lenni bárhol bármikol azt jelenti, hogy áldozat vagy. |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
