 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
| 4
|
|
| Granatalma |
2006.03.13. 13:41 [#10] |
| Szia Sophia, én értelek, én is egy ötcsillagos aggódógép vagyok - de a gyerekkel kapcsolatban azért általában győz a józan ész. A csonka meg nézőpont kérdése, lehet, hogy dédanyáinknak már a mai nagycsaládos álomcsalád is csonka, mert nincsen benne nagymama, dédmama, egy rakás nagynéni, nagybácsi, keresztanya, szomszédnéni, ángyika, mittudomén mi lehet még. Nekünk nagyon csonka, összesen 1 nagymamival, állandóan dolgozó apucival, de láthatóan a gyerek nem olvassa a szakirodalmat, hanem elfogadja teljesnek azt, ami van. (2 éves) Ez az ő világa. Vannak benne barátok, akiket adott esetben emleget, és adott helyzet, hogy dolgozunk, ő meg bölcsiben. A bölcsisnéni is része a világnak, meg a kutyasétáltató bácsi is, akivel minden reggel találkozunk. Ezeken nem érdemes görcsölni, nmert a babusoknak nincs összehasonlítási alapjuk, az a tökéletes világ, amiben élnek. Amikorra meg majd ezen képes lesz elgondolkodni, lehet, hogy a pasid is a világa része lesz.:)) Mintát meg majd talál magának, ahol talál, reméljük minél jobbat. (Fiú vagy lány? de mindegy is) Az oviból/bölcsiből meg nem lehet kiszökni, mert több néni is figyel, és van gyerekzár. Ne aggódj. |
| |
|
|
| sophia |
2006.03.13. 13:19 [#9] |
köszi, h ilyen megértőek és biztatóak ( van ilyen szó? ) vagytok. én amúgy nagy mestere vagyok a görcsölésnek, már most képes vagyok azon tépelődni, h mi lesz ha az óvónő nem figyel rá eléggé és kiszökik az oviból - most 8 hónapos :)... - az meg hogy ezt az apatémát hogy oldom meg, az maga a horror számomra.
Nagyjából hasonlóan vívódom aközött, hogy létezik e - polaris kifejezésével élve - kétpólusú nevelés, hol és hogyan jönnek a minták, szocializáció blabla. VAgy mivel magamra maradtam egyszerűbb azt a verziót preferálnom, hogy ez társadalmi csökevény és túllihegik a pszichológusok, meg különben is ma egyre több család "csonka". Én amúgy viszonylag nehezen vagyok spontán, számomra muszáj racionalizálni a dolgokat, rendszerben elhelyezni, akkkor működök én is jól. ezért is kértem a segítésgeteket, hátha így együtt gondolkodva nekem is világosabb a feladatom. most mennem kell, mert zörögnek a játékok a szobából, most ébredt a nyuszifül. |
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2006.03.13. 11:39 [#8] |
Egypólusú? Kétpólusú? Vagy bármilyen is, egy a lényeges, légy és maradj önmagad és minden, amit csinálsz legyen természetes, ne görcsös, ne mindenáron tervezett. Ha egy bizonyos élethelyzet miatt bármi olyat kell tenned, amivel úgymond "megerőszakolod" a saját alapvető természetedet, habitusodat abból semmi jó nem jön ki.
Hogy értsd, (én a nagyobbik fiamat egyedül neveltem 2 éves korától)pl. én egy mosolygós, könnyed, engedékeny, lágy természet vagyok, hiába ostorztak folyamatosan a szüleim, hogy egy fiúhoz keménynek kell lenni, nem tudtam, de nem is akartam a fiamat kvázi "férfikézzel" nevelni, mondjuk kiabálni, pofozni, keményen büntetni, tiltani (sok apa tesz ilyet, nem azt mondom, hogy mindenki, de a legtöbb teljes családban az a szokás, hogy a szigor, az olykor szükséges kemény fellépés apai teendő) Csak azt csináld szerintem, ami a Te lényednek megfelel és főleg sose vizsgáld a történteket utólag, hogy jól csináltam-e, ne érezz lelkiismeretfurdalást.
Az élet többi dolgához, történéséhez és szereplőjéhez soha ne úgy állj hozzá, hogy eleve hátrányod van, mert egyedülálló anya vagy. Ha kilépsz a lakásodból és ha nem éppen a gyermeked iránti felelősségről van szó, akkor lazíts. Egy barátsághoz, bármilyen emberi kapcsolathoz, így a partnerkapcsolathoz se úgy állj hozzá, hogy "jaj, de én egyedülálló anya vagyok". (Nekem 52 évesen volt egy 12 éves fiam, társat kerestem, szemrebbenés nélkül, lazán, mint bármi másról beszéltem a gyerektől, akinél láttam, hogy eleve megakad, azon átléptem. A jelenlegi páromnak az volt az első reakciója a gyerek témára "és akkor mi van", akkor azt mondtam, rá érdemes figyelni.
a gyereknek és Neked is az a legjobb, ha minden magától értetődően folyik. Mi nem vagyun csonka család, mi egyszerűen ilyen család vagyunk. Biztos lesznek barátok, támogatók, segítők, vannak nagyszülők és természetesen, ha telik rá jó egy megbízható bébisytter.
NAGYON FONTOS, HA LAZÍTÁSRA ÉS SZORAKOZÁSRA ADÓDIK LEHETŐSÉGED SOSE LEGYEN LELKIISMERETFURDALÁSOD ÉS NE AZZAL TELJEN AZ IDŐD, HOGY AGGÓDSZ A GYEREKÉRT, BÍZZ ABBAN, AKI ÉPPEN VIGYÁZ RÁ ÉS ÉREZD JÓL MAGAD, ATTÓL MÉG JÓ ANYA VAGY! |
| |
|
|
| tarkabab |
2006.03.13. 11:01 [#7] |
én azt hiszem, hogy nem pólusok vagyunk, hanem (potenciális) teljességek. ha igyekezni kell egyáltalán valamin, biztos nem azon, hogy másmilyenek legyünk, hanem max azon, hogy tényleg olyanok legyünk, amilyenek vagyunk (de ezt inkább hagyni lehet). vannak ilyen meg olyan anyák is, és van, aki teljesen magától "apább" anya, mint némelyik apa. vagy olyanok is, akik szintén maguktól hol apábbak, hol anyábbak, ahogy a helyzet kívánja.
azt is hiszem, hogy egy ember felszabadult szeretete jobb, mint egy ember görcsölése, hogy két ember legyen - akkor is, ha a gyerek így nem kap meg "mindent" (mindent úgy sem kaphat meg).
amit pedig a környezetemben látok, hogy 2-3 gyerekkel is találnak maguknak igazi párt a nők (nem átmeneti pasikra gondolok).
mindenesetre nagyon becsülöm a döntésedet és sok erőt kívánok a lurkóhoz is meg az egyebekhez is! |
| |
|
|
| Gak |
2006.03.13. 09:50 [#6] |
Isten őrizz, legyél Te csak nő és anya, épp elég feladat!
Nem lehet "kétpólusúnak lenni", ez egy marhaság, felejtsd el!
Én is egyedül nevelem, annyiban szerencsésebb vagyok, hogy az apját és exanyóst időnként rá tudom venni a több gyerekezésre. Igaz, különféle ultimátumokkal, de a lényeg, hogy addig sem bébiszitternél van.
Tapasztal a lányom így is elég pasit (bébiszitynél, barátaim, szomszédok, ja és az apja, stb.).
Lesújtó amit látok magam körül barátoknál, ismerősöknél: a kétpólusú család szinte nem is létezik. Anya egyedül küzd a gyerekekkel, apa "dolgozik", "fáradt", ürügy akad elég.
Ha megoszthatom a tapasztalataimat: legyen egy jó bébiszittered, akire mindig számíthatsz! Ha feladsz hirdetéseket a neten, ömleni fognak hozzád a jelentkezők. Találkozz emberekkel, ne a pasizás miatt, hanem magad miatt!
Haverkodj össze más anyucikkal, akikkel majd gyereket cserélhettek: egyszer nála van az összes gyerek, egyszer nálad. Így jó fej is lehetsz és lesz egy kis szabadidőd.
|
| |
|
|
| polaris |
2006.03.12. 23:57 [#5] |
| lehet kétpólusúnak lenni, de azért megszenvedi az ember... hogy egyszerre kell pl.lágynak és keménynek is lennie. |
| |
| polaris |
2006.03.12. 23:56 [#4] |
á, nem kell semmit elképzelni elöre, tervezni meg végképp nem... világos, hogy pillamatnyilag nem vagy még 'készen' másfajta kapcsolódásra... de hagyd nyitva az ajtót...
vedd az életet lazán, de komolyan... :) |
| | Előzmény: [#3 | sophia | 2006.03.12. 23:30] |
| sophia |
2006.03.12. 23:30 [#3] |
köszi:) bár most el sem tudom képzelni még csak egy lehetőségét sem egy randinak. egyrészt a gyomromnak be kéne vennie a rizikót, hogy még egy barom esetleg, másrészt meg egy bömbölő, ugráló, játszós 10 hónapos-1 éves-2 éves kis utánfutó kissé megnehezíti már csak elképzelni is a "szia és neked mi az érdeklődési köröd" kezdetű kapcsolatteremtési kisérleteket.
Lehet kétpólusúnak lenni? |
| |
| sophia |
2006.03.12. 23:06 [#1] |
| én egyedül vállaltam a gyerekem - nem így akartam, "apja" lelépett mikor megtudta h terhes vagyok. Nagyon helyes és kiegyensúlyozott kis kölyök - 8 hónapos és vigyorog a másfél fogával a nagyvilágba - de egy csomó kérdés foglalkoztat. ha valakinek van tapasztalata vagy gondolata, megosztaná és gondolkodna velem ennek a helyzetnek a nehézségeiről, örömeiről, megoldásokról. Így elsőnek: elég vagyok-e én neki, hogy testileg-lelkileg egészséges felnőtt váljék belőle. és ha igen, hogy? ti hogy csináltátok, hogy csinálnátok? |
| |
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
| 4
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
