 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
|
2
| 3
|
4
| »
|
| sophia |
2006.03.13. 23:32 [#20] |
fiú. sajnos én ilyan hülye komplikálós vagyok. és most még valamennyire visza is fogom magam :))) leírva egyébként szörnyűbben hangzok :)
|
| |
| polaris |
2006.03.13. 23:29 [#19] |
sophia, nem kell túlkomplikálni. nem kérdez, mert belenö a saját helyzetébe (nem menet közben hagyja el) ez lesz neki természetes - és miért ne lehetne az? :) a környezetében biztosan esz hímnemü lény is, akit majd maga válazt magának 'mintául' mint ahogyan te sem maradsz neki egyedüli nöi mintaként - az elsö, az utolsó - de nem minden :)
egyébként lányod vagy fiad van? (bocsánat, ha esetleg figyelmetlen voltam) |
| |
|
|
| sophia |
2006.03.13. 23:10 [#18] |
olyan jókat írtatok, csak győzzem szusszal. külön köszi a sok bíztatást :) most még úgy vagyok a dolgokkal, hogy úgy látom mindent megkap tőlem ez a kölyök, amire szüksége van. nagyon szeretem, azért lendületes vagyok, vicces, stramm és persze büszke is valahol magamra, és csakazértis! de most jön a kedvenc görcsölős hozzáállás : hogy a fenébe fogom azt elmagyarázni neki majd, hogy az a fogalom h apa mit takar. szerintem ehhez kevés az öccsök, barátok, ismerősök, kutyasétáltatók serege. tudom, hogy mire ez igazán érdekelni fogja, addigra a korosztályában lesz csomó gyerek akinek elváltak a szülei, de nekik legalább van kire és mire emlékezni. és tudom azt is, hogy erre majd ott és akkor kell válaszolnom és nem feltétlenül egy évek óta előkészített frappáns válasszal. hülye kérdés az, hogy ő majd hogy lesz apa? fiú a szentem. sok minden ami felmerül, én meg is válaszolom magamnak, de mégis egy hasadt helyzetnek érzem ezt az egészet. itt jön az a két pólus és az én kérdésem is, tényleg kétpólusú a gyereknevelés? vannak női-férfi szerepek? - persze tudom, hogy erről mind nagyon sokat tudunk és tanultunk és a sok okos könyv is ezt nyomatja. 11 óra után valahogy mindig filozófiai mélységekbe merülök..:)
ezt a topikot az élethelyzetem ki és megbeszélésének igénye mellett azért is indítottam, hogy biztos van aki gondolkodik az egyedül gyerekvállaláson és valószinű h átgondolja előtte ezeket a kérdéseket. vajon milyen válaszokat talál magának? |
| |
|
|
| polaris |
2006.03.13. 15:49 [#17] |
| sztem egyetértünk :) én is dührohamot kapok, ha az anyának rohannak eg ezzel is... de attól még tény, hogy ha egyedül nevel, ráhull minden felelösség... ha vannak más pontok is, az nagyon jó, de attól még egyedül van. (neki nehezebb, nem a gyereknek) |
| | Előzmény: [#16 | Gak | 2006.03.13. 15:44] |
|
|
| Gak |
2006.03.13. 15:44 [#16] |
Persze, felelősek mindketten (nekem ez a téma az egyik kedvencem). De ettől még ne jelentsük ki, hogy a kétpólusú család az valami ősidőktől fogva létező természetes dolog.
Azzal egyetértek, hogy lehetőleg legyen több kapcsolódási pontja a világhoz, ahogy Te írod. De ezeknek nem feltétlenül kell a családban lenniük. Pl. jóbarátok, szomszéd, ismerősök.
Külön történet a "tartalék" kapaszkodó - ez is ideális lenne (apa, nagyszülő, stb.). De sokszor ez sincs.
A gyereknek egy csomó minden jó lenne, oszt mégsincs. Pl. kutyaszar és részeg hajlesz nélküli játszótér.
Szerintem az is egy külön stressz az anyáknak, amikor valaki kijelenti, hogy márpedig a gyereknek szüksége van apára. Ezt miért az anyáknak szajkózzák? |
| | Előzmény: [#15 | polaris | 2006.03.13. 15:14] |
|
|
| polaris |
2006.03.13. 15:14 [#15] |
amennyiben ketten hoznak létre egy gyereket, akkor mindketten felelösek érte. mindkettöjüknek vannak kötelességei és joga is.
ugyanakkor nem mondtam soha, hogy egyedül nem lehet fölnevelni, de jó, ha van egy másik (és lehetöleg még több) kapcsolódási pontja a gyereknek a valósághoz. s jó neki az is, ha nem egy személynek (legtöbbször az anyának) kell lennie mindkét pontnak. hogy ki a másik pont - változó. megengedö vagyok. |
| | Előzmény: [#14 | Gak | 2006.03.13. 15:04] |
|
|
| Gak |
2006.03.13. 15:04 [#14] |
Bocs, de vitatkoznék.
A "kétpólusú család" a modern kor találmánya, természetes módon sosem létezett. A gáz az, hogy ezzel elég sok embert (főleg nőt) megetetnek, akik szegénykék azt hiszik hogy az nem egy normális állapot, ha férfi nélkül neveli valaki a gyerekét.
Miközben nagyon sok (éljenek a kivételek!) olyan házas nő van, aki neveli 1-n számú gyerekét, ellátja a háztartást, van egy munkahelye, és este még a férjet is ki kell szolgálnia. Jó esetben apuci hazatol némi lóvét, de nem veszi ki a részét a házimunkából és a gyerekek körüli teendőből.
A gyerekek egészségügyeit, tanulását, társadalmi életét anya szervezi. Esténként jó vitalehetőségre ad okot ezen feladatok megosztása, amit a férj egy idő után mindig elfelejt.
Ez lenne a természetes kétpólusú család?
Olyat még nem hallottam, hogy egy pasi panaszkodott volna, hogy az asszony sosem szervez szülinapi bulit a gyereknek, mindig neki kell megcsinálnia...
Az az érzésem, hogy sok pszichológus is mitizálja, nem vesznek tudomást a valóságról. Ez számomra akkor lett igazán tiszta, amikor egyszerre jártam pszichológushoz és gyermekpszichihez. Az elsőnek az volt a normális, hogy apa van mindkét családban (amelyikben felnőttem, és amelyikben én vagyok az anya), a másik, a gyerekpszichi pedig minden terhet és problémát az én vállamra akart tenni, eszébe sem jutott hogy apával is váltana pár szót, és totál ki volt akadva, amikor én azokat nem vállaltam el.
(most hogy egyikhez se járok, kicsit jobban érzem magam) |
| |
|
|
| polaris |
2006.03.13. 14:27 [#13] |
a kétpolusút nem én találtam ki, végül is ez adott. végül is ott kell lenned. nincs, aki átvegye a felét.
ez nem keverendö össze a pár órás saját idövel, amit egy barát, szomszéd segítségével kiszakítasz magadnak. világos, hogy szükséged van erre, s jogod is hozzá. kell a saját idö, magadra szánt órák, akkor is, ha egyedül neveled a gyerekedet - éppen azért, hogy ne érezd magad 'mártír anyának' s kiegyensúlyozott maradj :) |
| |
| polaris |
2006.03.13. 14:22 [#12] |
alapállás - lazulj! :) nincs értelme elöre gyötrödni és görcsölni... ti így vagytok család + az összes barát, rokon, szomszéd... akiket beengedsz az életetekbe. ne becsüld le magadat, hiszen, te többre vagy képes, mint aki nem egyedül vállalta...
maradj nyitott - végül is mi van? egy gyerek! igaz, már nem engedheted meg magadnak, hogy átrohanj a Rákóczi úton az autók között, de egy sor új élménnyel gazdagodsz! |
| | Előzmény: [#9 | sophia | 2006.03.13. 13:19] |
| Granatalma |
2006.03.13. 13:48 [#11] |
| Ja, és lehet ismerkedni gyerekkel, nagyon is! Ráéadásul a gyerekek is "ismerkedtetnek" - az enyém legalábbis minden szimpatikus (neki szimpatikus, de általában nem rossz az ízlése) emberhez odamegy a játszótéren - és onnan már sok minden lehet, ugye? Tulajdonképpen engem is a pasim lánya talált meg négyéves korában, - a többi persze már nem (csak) miatta történt. |
| | Előzmény: [#3 | sophia | 2006.03.12. 23:30] |
| További oldalak:
« |
1
|
2
| 3
|
4
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
