 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
| 2
|
3
|
4
| »
|
| "mégmindignő" |
2006.03.15. 17:41 [#30] |
| Hogy még bíztassalak egy kicsit, amikor a kicsi apjától éppen válni készültem, a negyfiam bíztatásul azt mondta, "anya, hidd el én sosem éreztem, hogy rossz gyerekkorom lett volna, vagy hogy csonka családban nőttem fel, nagyon jó gyerekkorom volt és sokmindent kaptam tőled". Ekkor Ő olyan 23 éves lehetett, a kicsi 8. Igen a beszólások kemények néha, de mindig gondolj arra hogy milyen szabadon és lezseren élhetsz a fiaddal. Korábban írtan arról, hogy milyen volt az élet férfi nélkül 12 évig a gyerekkel. Nem volt mindig rózsás, de érdekes is volt néha és szabad. |
| |
|
|
| lamé |
2006.03.15. 16:50 [#29] |
A legszebb orom a karorom. – magyar szolasmondas… :/
Sokan vannak, akik szeretik latni ha a masik bajban van, ettol jobbnak erzik a sajat helyzetuket.
Az ilyenek csak azt felejtik el, hogy az a gyerek nem lesz mindig 8 honapos, hanem egyszer felno, es mikor majd ertelmes, intelligens helyes fiut nevelsz belole, neznek majd mint roziamoziban ! :) |
| | Előzmény: [#27 | sophia | 2006.03.15. 15:22] |
| polaris |
2006.03.15. 15:41 [#28] |
próbáld nem meghallani a beszólásokat... sztem ez egy elég ellenszenves dolog, hogy az emberek mo.-on imádnak egymás életébe belemászni :(
egyáltalán nem biztos, hogy a mostani helyzet végleges... :)
addig pedig, a te gyerekednek másfajta élményei lesznek, mert pl. sokkal rugalmasabban tudod az életeteket szervezni... |
| | Előzmény: [#27 | sophia | 2006.03.15. 15:22] |
|
|
| sophia |
2006.03.15. 15:22 [#27] |
szia! ez nagyon jó h ezt írtad, mert a környezetemben, barátaim között alig van aki megélte volna ezt a helyzetet gyerekként. nekem tényleg igazán ez az aggódásom tárgya, h a kölyökkel mi lesz, de erre eddig nem gondoltam, ti erősítetek meg, hogy egy gyereknek tényleg nincsenek előzetes fogalmai a "családról" hanem boldogan beleszületik valamilyen helyzetben és éli a kis világát. sajnos a láthatáron csak egy nagyszülő van, de ő nagyon jófej, meg a tesóim és a barátaim is mellettem vannak. mondjuk "beszólásokat" tényleg rengeteget kapok, azok haza is tudnak vágni rendesen. ezt egyébként annyira utálom itthon az emberekben, hogy kéretlenül olyan hihetelenül bele tudnak mászni a legmagánabb dolgaidba. az áljóindulatot szeretem a legjobban "te szegény kicsike, milesz veled majd a játszótéren, óvodában sb", "olyan jó amikor a gyerek az apjával hancúrozik esténként, szegények, ti ezt nem élhetitek meg" és sorolhatnám nagyon hosszan .
de a munka itt tényleg magammal van. |
| | Előzmény: [#26 | lamé | 2006.03.15. 14:38] |
|
|
| lamé |
2006.03.15. 14:38 [#26] |
Szia sophia ! Hadd mondjak valamit a "masik oldalrol" is : en apa nelkuli csaladban nottem fel (2 tesommal egyutt), es nagyon boldog gyerekkorom volt ! Segitsegnek ott volt a nagyi, aki elvegezte a hazimunkat es hazavitt minket az ovibol mig anya dolgozott. Sztem hazimunka-munka osszeegyeztetse lesz razos, ez meg a ketszulos csaladokban is az, valoszinu hogy segitsegre lesz majd szukseged (nagyszulok, baratok, szomszed, bebiszitter), es okosan kell megszervezned.
Viszont azon ne aggodj, hogy a gyermekednek nem lesz apakepe ! Egy gyerekben fel sem merul ilyesmi, hanem (ahogy mar elottem is irtak) azt fogadja el teljes vilagnak amibe beleszuletik. En nem emlekszem, hogy gyerekkent azon problemaztam volna, hogy nincsen apukam. Persze mentek a beszolasok, hogy csonkacsalad stb, foleg a rokonok reszerol, de hidd el, hogy a gyerekek nem problemaznak ezen. Viszont ha erzik rajtad a gorcsolest, szorongast, az nem jo. Sztem lazulj el, tok jo, hogy van egy kisfiad. :) |
| |
|
|
| sophia |
2006.03.14. 14:00 [#25] |
| köszi őszirózsa! jó, hogy te is és a többiek is abban erősítetek, hogy a gyerekek nem aggódnak annyira mint mi - vagyis én :) - és el tudják fogadni a helyzetet, amibe születtek vagy kerülnek. |
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2006.03.14. 08:29 [#24] |
Egy nagyon tapasztalt pedagógus,nagymama, barátnőm mondta nekem a követkeyő igazi bölcsességet. (ő egyébként elzüllött leánya helyett felnevelte két fiúunokáját)
A gyerekek sokkal zökkenőmentesebben élik meg a különböző élethelyzeteket és természetesebben veszik az akadályokat, mint azt mi gondoljuk és problémázunk rajta. A gyereknek az az élete, amiben él és azt fogadja el.
Én mindig úgy hoztam döntéseket, hogy azt mérlegeltem, az én szempontomból (megélhetés, nyugalom stb. hiszen én vagyok a felelős felnőtt, aki a hétköznapi életet biztosítja) legyen rendben, a gyereknek az a lényeg, hogy mellettem van, szeretem, imádom, gondoskodom róla. 11 évesen kiszakítottam a megszokott környezetéből, iskola, lakhely, barátok stb., mert nem csak azt kellett néznem, hogy neki mi jó, hanem hogy a megélhetésünk és a távoli jövőnk szempontjából és az én egyéni boldogságom szempontjából mi a jó. Egy darabig nehezebb volt, de gyorsan megszokott mindent, új barátai, új élményei vannak, rendszeresen visszacsatol a régihez, elfogadta az új életet, mert az anyja itt is én vagyok, itt is ugyanúgy szeretem, ez a biztonság, a szeretet és én is boldog vagyok. Zűrös családban, felemás helyzetekben, boldogtalan anya mellett nem boldog és kiegyensúlyozott a gyerek sem.
Ezeket a dolgokat korábban én sem mertem kimondani, én is sokáig bevettem az olyan maszlagokat, hogy "a gyerek érdekében így, meg úgy" tűrtem, szenvedtem, aztán léptem. A gyereknek, - persze ha szeretik és harmóniában van az illető szülőjével, akivel történetesen egyedül él -, egy helyzete lehetséges, vagyis a legjobb,hogy ott legyen, ahol (a mi esetünkben)az anyja van, aki szereti és mellette áll, otthont nyújt neki, a miért, a hogyan, a hol, a merre mind mellékes.
Csak azért próbálok a személyes, de azért más és egyedi példámmal illusztrálni, hogy megérezd azt, hogy a Te döntésed, hogy vállaltad egyedül, a gyerekednek mindig jó és természetes lesz, amíg a harmónia, a szeretet él. |
| |
|
|
| sophia |
2006.03.13. 23:34 [#22] |
ödipusz bácsi?
vele mi lesz? botcsinálta pszichológus vagyok, ilyen mélységekben már nem értek hozzá. |
| |
| sophia |
2006.03.13. 23:32 [#21] |
| vissza |
| |
| További oldalak:
« |
1
| 2
|
3
|
4
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
