 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
| 4
|
5
| »
|
| polaris |
2005.10.23. 00:44 [#15] |
azt hiszem a reakciónk attól is nagyban függ, milyenidegi-lelki állapotban vagyunk éppen. ezért a keleti küzdösportok, vagy akár a jóga (sok éve csinálom) is baromi jól tréningezik a mentális állóképességet (is) és adott pillanatban 'elöjön' a segítség, vagyis, hogy nem bénulunk le, és képesek vagyunk tenni valamit magunkért.
(velem egyszer a saját lakásomban fordult elö egy ilyen 'legyökerezés' amikor a gyerekem újszülött volt, én halál fáradt, s a másik szobában alvó anyám felkelt, hogy igyon egy pohár vizet a konyhában - én elö, s mikor megláttam a sötétben a sziluettjét, kb.3 perces görcsös sikolyban törtem ki, s mozdulni sem bírtam... se elötte, se utána nem történt velem hasonló, pedig többször kerültem 'meleg' szituba...) |
| | Előzmény: [#11 | gem | 2005.10.22. 23:08] |
|
|
| chemist |
2005.10.22. 23:46 [#14] |
palkata: a harcban senki sem garantálhat neked győzelmet. Ha viszont nem harcolsz, biztos a vereség. Ha nem tehetetlenül hagyod, hogy azt tegyenek veled azt amit akarnak, hanem előbb le kell győzniük, legalább az megmarad neked, hogy csak a testedet győzték le, a lelkedet nem. Kevésbé nagy szavakkal: nem roppansz össze idegileg, a csont meg összeforr.
Nekem is van egy jó betörősztorim. A környékünket (pontosabban a szüleimét, de akkor még velük laktam) kertbetörők fosztogatták. Az ilyen nem a házat rabolja ki, hanem kerti gépeket, biciklit, szerszámokat, pótkereket lop. Hallom, hogy valaki nagyon motoz odakint, a kutyák meg nagyon ugatnak. Hát kiengedem őket. Másnap találtunk egy lyukat a kerítésen, rajta ruhafoszlányokat és egy eldobott pajszert. Semmi nem hiányzott. Ja, az egyik kutyánk pireneusi hegyikutya (lány), ami akkora mint egy bernáthegyi, csak nem olyan barátságos.
|
| |
|
|
| gem |
2005.10.22. 23:21 [#13] |
| Eddig én is valami ilyesmit képzeltem magamról :( Gratula anyukádnak, igazi amazon:) |
| |
|
|
| LilyW |
2005.10.22. 23:18 [#12] |
| Érdekesek a reakciók valóban. nem tudom, hogyan lehet felkészülni a váratlan helyzetekre, leginkább a pillanatnyi lélekjelenlét számít. az anyukám, aki amúgy nagyon békés lélek, egyik éjjel motoszkálást hallott az erkély felől (első emelet). nosza, felkapta a hozzá legközelebb eső tárgyat --ami történetesen egy bézbólütő volt, még az öcsém hagyta rá, amikor elköltözött-- és kivágódott az erkélyre és csapdosott vele mindenfelé. egyszercsak egy jajjszót hallott, hát a pasas volt, aki inkább leugrott, mintsem üsse az anyukám:-) ez a vki éppen a kiteregetett ruhákat szedegette össze, és rántotta is lefele magával, de az anya nem hagyhatta veszni azokat, így ütőstől-hálóingestől szépen lesétált értük és öszeszedte, miközben a tolvaj erősen sántítva elhúzott. utána szegény napokig remegett még, de akkor, abban a helyzetben eszébe sem jutott félni. érdekes. |
| |
|
|
| gem |
2005.10.22. 23:08 [#11] |
| Velem meg az történt, hogy a lakásban egyszer amikor azt hittem senki sincs otthon, zajokat hallottam a szoba felől....egy betörő, villant át rajtam és már csattant is a kilincs és nyílt az ajtó.....és akkor ahelyet, hogy segítségért kiálltottam volna vagy kiszaladtam volna az udvara, egyszerűen földbe gyökerezett a lábam, némán ,bénán:( Meg sem tudtam mozdulni.......persze csak egy családtag volt:)Igen meglepődtem magamon, ... az ijedtség lelassította a reakcióimat és ez teljesen kiszolgáltatottá tett:( Pedig másképpen bátor vagyok ám,nem félek én semmitől, még az egértől sem igazán... csak egy kicsit :) |
| |
| polaris |
2005.10.22. 02:21 [#10] |
| valószínü, olyan eset is van, hogy tökmindegy... de akkor?... |
| |
| palkata |
2005.10.22. 01:23 [#9] |
| A meghunyászkodás- stratégiánál is van rosszabb: ha tökmindegy mit csinálsz. És az is rossz, hogy ha bármit csinálsz nem rajtad múlik, mi történik. (És még ezt is nyilván lehet spilázni azzal ha esetleg túléled és magadban keresed a hibát, hogy mit csináltál rosszul. Erre mondom én, hogy a tanácsadások nem jók, álságosak, nem veszik figyelembe a traumát, stb.) |
| |
| polaris |
2005.10.22. 01:04 [#8] |
| palkata - helyzete, embere válogatja. mindenre lehettelen fölkészülni, az embernek mindig ott és akkor kell döntenie. de azt hiszem 'meghunyászkodni' a legrosszabb stratégia, annál minden jobb lehet: humorra venni, v.eljátszani valami frappáns leszerelö jelenetet, v. leülni sakkozni - de valamit kell tenni, nem adhatod meg magad. sztem. |
| | Előzmény: [#7 | palkata | 2005.10.22. 00:12] |
|
|
| palkata |
2005.10.22. 00:12 [#7] |
Én egyébként kerültem már ilyen helyzetekbe és - nem szemtelenül, hiszen azt is ki dönti már el vazz - de mondtam, hogy visszaütök és aztán így is tettem, mert nem volt más lehetőség, csak ő még nagyobbat tudott ütni. És többször is.
Erre kevés önvédelmi könyv/ tanácsadó/ tanfolyam készít föl, és szerintem EZ a becsapás az ilyen jellegű tanácsosztásban. Hogy elhiteti: fölé tudsz kerekedni, pedig nem. (Nem mindig, nem feltétlenül, nem biztos, nem addig.) És erre az esetre már jóval kevesebb jó tanács van. |
| | Előzmény: [#1 | polaris | 2005.10.21. 23:09] |
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
| 4
|
5
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
