 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
| 2
|
3
|
4
|
5
| »
|
|
|
|
| torokmonika |
2005.10.25. 11:53 [#34] |
| néha egy bakancs is megteszi - önbizalmat ad. (lehet, hogy megint kapok majd egy csomó privát és provokáló mélt, de akkor is elmesélem) én is félek néha a saját reakcióimtól. ugyanakkor teljesen világos a határ: ha csak engem akarnak bántani, talán ezer és egy megoldás az eszembe jut, kitérés, szétdumálás, futás, röhögcsélés, verbál-önvédelem, bármi. de a múltkor két gyerekemmel voltam, amikor meg akartak ütni, nem csak engem, őket is. nem volt választási lehetőség. a 14 éves kezébe nyomtam a 3 évest, mondtam, hogy pucolás, de izibe' a nagyihoz, ne nézzetek vissza - és mi tagadás, péppé rugdostam az illetőt. gondoltam, amig velem elbíbelődik kicsit, a kölykök beérnek a házba. így is lett. a fickó utána még sokáig vérzett. nem vagyok rá büszke. de arra igen, hogy a gyerekeimnek nem lett bántódása. meg arra is, hogy ez a két gyerekem állati fegyelmezetten elhúzta a csíkot, mert meg tudták ítélni: ezúttal csöppet sem viccelek. nincs tanulság. de az biztos, hogy több önbizalmat, csajok. ha a hátunkon elvisszük a hegyeket, egy-két pasi megregulázása már nem okozhat gondot. persze, fáj. fizikailag. de meg tudjuk csinálni. és ők lepődnek meg jobban. |
| | Előzmény: [#33 | LilyW | 2005.10.25. 11:28] |
|
|
| LilyW |
2005.10.25. 11:28 [#33] |
| BaBe, jó volt olvasni amit írtál, a verbális harcmodorról:-) én is ezzel élek, és gyakorta nemcsak a pasik ereiben, fagy meg a vér, hanem a sajátomban is: jesszusz, hogy én hogy viselkedek:-):P, és van, sajnos, amikor lelkiismeretfurdalásom van, hogy milyen aljas, alpári módon tudom az érdekeimet érvényesíteni, vagy védeni magam. eddig még nekem is szerencsém volt, a döbbenet ereje letaglózó volt. de mi van, ha egyszer nem? a fizikai erőszakra nem tudom, fel vagyok-e készülve? a máséra, vagy a saját reagálásomra?:-( és abban sem vagyok biztos, hogy fel lehet-e készülni az ilyenre (mondjuk az elfutáson kívül), vagy improvizálni kell ezerrel, ahogy a helyzet kívánja? |
| | Előzmény: [#31 | BaBe | 2005.10.25. 08:27] |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.10.25. 09:33 [#32] |
Az agreszió ellen egyszerűen sokszor nem lehet mit tenni és teljesen váratlanul, ok nélkül jön.
Volt egy esetünk, szerencsére nem lett belőle semmi.
Nem volt túl késő, este fél 10 körül lehetett. 4-en, a nagyfiam, a barátnője, a kisfiam és én jöttünk haza anyáméktól, a helyszín, külváros, ritkán járó, félig üres busz, vasárnap. Futottunk a busz után és az utolsó pilanatban ugrottunk fel a hátsó peronra, mert tudtuk, soká jön a következő. Négy olyan "ki ha ő nem pasi, de fiatalok" utazott a peronon és egy millimétert sem mentek arrébb, a már elinduló buszon kapaszkodás lehetősége nélkül kerülgettük őket. A nagyfiam gyorsan terelt valamennyiünket befelé és beszélgetni kezdett valami jelentéktelen dologról a kicsivel kényszerítve, hogy rá nézzen. Én egy kicsit visszanéztem a bandára, de a fiam kacsintott a szemével. Két megálló múlva mi már leszálltunk. A nagyfiam fellélegzett és elmondta, hogy ezek mindenáron verekedni akartak és ha valaki megkérdezi, hogy miért, kederül, hogy akár csak azért, hogy elértük a buszt, akár azért, hogy rájuk mertünk nézni és nem érdekelte őket, hogy kisgyerek és nők is vannak, ha még néhány megállót megyünk ő belé belékötnek. Látta a szemükön, a mozdulataikon, a beállásukon, a vigyoron az arcukon, a testtartásukon. A fiam karatézott és lehet, hogy mind a négyet ártalmatlanná tette volna, de azt mondta, jobb félrehúzódni és megsemmisülni inkább, mint visszavágni. |
| | Előzmény: [#31 | BaBe | 2005.10.25. 08:27] |
|
|
| BaBe |
2005.10.25. 08:27 [#31] |
csatlakoznék chemist-hez annyiban, hogy magam is azt tapasztaltam, hogy "visszavágni" nem feltétlenül ostobaság, eszközt használni, tartalékolni meg pláne nem az. Én legtöbbször a számmal harcolok :), és működik. Egyrészt valóban nincs felkészülve rá sok pasi, hogy egy nő visszaszóljon - nem mindegy a stílus, én ha kell, olyan alpári tudok lenni, hogy megfagy az ereikben a vér, és mire észbekapnak, már egy utcával feljebb vagyok. Másrészt pedig ha van a táskámban valami, amit védekezésül használhatok, magabiztosabbá tesz - legyen az pl. egy kisméretű hajlakk - iszonyúan primitív fegyver, a kötőhártyát napokra tönkreteheti.
Persze tudom, most lehet azt írni, hogy ezek barbár eszközök, meg hogy ha olyan alpári vagyok, vagy ilyen eszközöket használok, én is arra a szintre süllyedek, de. Vannak olyan esetek, amikor már nincs visszaút, mert nem rajtam múlik, hanem rajta. Ha lehet, én is orrfelvágva elhúzok, ("gondolj, amit akarsz, köcsög!" testtartás) szó nélkül, de néha nem megy. Az alpári stílus remek fegyver lehet, ha profin műveled - ilyenkor örülök, hogy Kőbányán nőttem fel -, viszont ha kezdő vagy benne, akár hagyd is, mert csak nevetséges leszel. Hálistennek itt még mindig megállt a dolog, tettlegességgel soha nem kellett szembesülnöm, mert az előző pontnál megállt a dolog, de volt egy időszak, amikor esernyő (az össze nem csukható, elég masszív fajta) nélkül, meg a táskámban alvó kishajlakk nélkül nem mentem el itthonról, ugyanis hajnali kettő magasságában, éjszakai járatokon közlekedve jártam haza. Ilyenkor kell a magabiztosság-pótlék... még ha soha nem is lakkoztam a hajam :) |
| | Előzmény: [#30 | chemist | 2005.10.25. 07:20] |
|
|
| chemist |
2005.10.25. 07:20 [#30] |
Nem kell "beleképzelnem" magam. Nem vagyok a legerősebb férfi a világon és az iskolában sem voltam a legerősebb fiú, viszont a legokosabbak között voltam, ami, ismerve az iskolai közfelfogást egyenes út a "verjük meg a strébert!" státuszhoz. Párszor sikerült is nekik. Szemben azokkal a "pofozóbábukkal" akik magukat összehúzva tűrték a verést, én futottam, vagy visszaütöttem. Hazafelé jókora köveket tettem a zsebembe és hozzájuk vágtam, ha megtámadtak. Egyszer még egy igazgatóhelyettesi intőt is begyűjtöttem, mert körzőt dugtam az övembe és fennhangon közöltem, hogy aki megpróbál megverni, abba tövig belevágom. Aki megvert, azt "beárultam" a tanároknak. És csodák csodájára a támadások ritkultak. Az utolsó évekből nem is emlékszem egyre se. Találtak más célpontot az "erős fiúk".
A másik: nem kell egyedül feldolgoznod! Az utcai támadásokat még a férfisoviniszták is elítélik. A rendőrség komolyan üldözi az utcai rablókat és erőszaktevőket. Azzal pedig, hogy harcolsz, növeled a tetű büntetési esélyeit. A támadás színhelye és a ruhád tele lesz ujjlenyomatokkal, hajszálakkal és bőrdarabokkal. A kiabálásra talán valaki hívja a rendőrséget. Ha pedig tele vagy kék foltokkal, tuti, hogy senki sem veszi be az "ő is akarta" című védekezését.
Azzal pedig egyértelműen vitatkozok, hogy a "gyakorlatban (nagy százalékban) akkor is biztos a vereség, ha küzdesz.". Csak azért mert nő (vagy gyenge férfi) vagy, nem születtél áldozatnak. Nemcsak az önvédelmi harc létezik, de vannak fegyverek is. Kulccsomó, gázspray, stb... Legyél ötletes. Egy gimnáziumi lányismerősömnél például verőfényes időben is mindig volt esernyő. Amikor jobban megismerkedtünk, elárulta, hogy az ernyő tartórúdja, ami normálisan egy üres alumíniumcső, most egy betonvasat tartalmaz. Akit ezzel hasba döf, az nem fogja tovább erőltetni a dolgot. Sose kellett használnia.
Nem születtél áldozatnak!!! |
| |
|
|
| palkata |
2005.10.25. 02:44 [#29] |
Még1x: "legalább az megmarad neked, hogy csak a testedet győzték le, a lelkedet nem"
chemist, érezd bele magad egy (napi 175,000 világszerte) helyzetbe, hogy nem rajtad múlik. Azután próbáld magad olyan helyzetbe képzelni, hogy ezt még magadnak (tökegyedül) föl is kell dolgoznod. Muhaha. |
| | Előzmény: [#14 | chemist | 2005.10.22. 23:46] |
|
|
| palkata |
2005.10.25. 02:27 [#28] |
Nem akarnék különösebb pátoszt keverni bele, de a "ha nem harcolsz, biztos a vereség" - axiómával vitatkoznék. Azon az alapon vitatkoznék vele, hogy a gyakorlatban (nagy százalékban) akkor is biztos a vereség, ha küzdesz.
Bocs. Lehet, hogy a mondandóm valamiért értelmezhetetlenné alakult az adott kontextusban, vagy csak te érted félre, de arra próbáltam utalni, hogy a különféle önvédelmi és öntudatnövelő kurzusok nem készítenek föl az olyan helyzetekre, amikor az sem véd meg, amit tanultál (- begyakoroltál, rutinná tettél), mert a másik fizikailag erősebb ésvagy ismeri a trükkjeidet, vagy egyéb módszere van.
Ez - számomra természetesen - nem azt jelenti, hogy az adott alany ne is próbáljon meg harcolni, dzsezum, hanem inkább azt, hogy mérje föl az erő-, hatalmi-, retorziós-, stb. viszonyokat józanul és ezek ismeretében döntsön a lefejelés, a kinevetés, a kiherélés, a sörétes puska, a stb. között.
Amit én próbáltam pedzegetni: álságos biztonságérzetet nyújt, ha elhiszed a könyveknek, hogy az ellenfeled kapásból meglepődik amikor visszaütsz.
|
| | Előzmény: [#14 | chemist | 2005.10.22. 23:46] |
|
|
| polaris |
2005.10.24. 21:12 [#27] |
mintha ezt a cselekvésmintát ajánlanák kutyákkal, vadállatokkal való 'összetalálkozás' esetére is... :)
ha egy lány visszaüt, annak talán a pszichés hatása nagyobb. gyerekkoromban egy egyke fiú a szomszédból rendszeresen azzal szórakozott, hogy égö papírt dobott a gally-házamra... egyszer aztán elöntötte az agyamat düh, s jól hátsón billentettem. utána soha többé nem volt vele problémám. |
| | Előzmény: [#26 | haziboszi | 2005.10.24. 17:02] |
|
|
| haziboszi |
2005.10.24. 17:02 [#26] |
| szerintem első körben a kikerülés és/vagy futás a célravezető. határozott léptek, morcos arc, szemkontaktus kerülése, vagy ha nem, akkor nem pislantani, hanem keményen, de érdeklődés nélkül. átmenni az utca másik oldalára, másfelé menni stb. de a határozottság tényleg fontos. és bár szégyen a futás, nem olyan gyenge lányok is választják ezt: egy ismerősöm (lány), karatés, EB második, jó nagydarab is azt mondta, ha lehet, inkább fuss el. csak végső esetben állj le harcolni, és ha lehet ne sportszerűen, hanem hirtelen, aztán menekülés. több alkalom közül ő is csak egyszer mostott be valakinek. |
| |
| További oldalak:
« |
1
| 2
|
3
|
4
|
5
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
