 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| muzsa |
2005.01.31. 07:55 [#32] |
| egyetértek kata. |
| |
| palkata |
2005.01.31. 07:50 [#31] |
yah, azzal pontosítom, hogy a beütést követő pár héten belül bizonyosan nem rákosodik semmi, bár a nyoma és hatása - pláne ilyen erős behatásnál, mint az örömteli biciklizés, mint láttuk - megmarad és veszélyt is jelenthet.
ettől függetlenül azonban bárhol lehet csomó, ami csak most tűnt föl, és aminek semmi köze a beütéshez, ám mégis van (ha van) és meg kellene nézetni egy nem felületes orvossal.
ajánlatom áll. |
| |
|
|
| muzsa |
2005.01.31. 07:18 [#30] |
| legjobb tudomásom szerint úgy függnek össze a dolgok, hogy ha megüti valaki a mellét nagyon, ott az ütés hatására a szövetek kicsit átalakulnak. az én mellemben pl. ultrahanggal tisztán látható az a rész, ahol kb öt éve megütöttem (vidám hangulatban elborultam a bicajjal az első budapest parádén, és a kormány a mellemben landolt). az ilyen "szövetátalakulás" nem kóros, viszont nyomást gyakorol az őt körülvevő mellszövetekre, és a hosszan tartó, konstans nyomás kialakítHAT rákos elváltozást. ezt most nagyon vulgarizálva mesélem, ahogy megmaradt bennem az, amit az ultrahangos orvos mondott nekem. |
| |
|
|
| palkata |
2005.01.31. 06:55 [#29] |
Nem értek hozzá, de szerintem egy ütés baromira nem okozhat mellrákot. Valami gyulladást, izomhúzódást, mirigy-nemtudommit igen, de rákot biztosan nem. Persze a gyulladás (vagy hívjuk bárhogy) is fájdalmas és ijesztő, erre leggyakrabban borogatást javasolnak, súlyosabb esetben antibiotikumos kezeléssel támogatva - csakúgy, mintha a lábikráján ütötte volna meg magát.
Azt írod, felületes vizsgálat után --- hááát, amikor én kerültem hasonló helyzetbe, akkor baromira nem értem be a felületes vizsgálattal, hanem mentem orvostól orvosig, hogy olyat találjak, aki engem is lát a csöcseim mögött és épkézláb mondatokat mond. Meg olyat, aki érezte a visszafojtott hisztériát a hangomban és hajlandó volt másnap fogadni. Harmadikra sikerült, és még ő maga beszélt le az egyébként (állítólag) elég kellemetlen és fájdalmas mammográfiáról. Már úgy értem az akkori helyzetemben fölösleges vizsgálatról. Diagnosztizált, kezelést javasolt és minden úgy lett, ahogyan mondta, és maga javasolta, hogy ha bizonytalan vagyok, akkor menjek el nyugodtan mammográfiára is egy hónap múlva. Neki a rendelőjében volt ultrahang, nagyon nem kellett két hetet várnom.
A csomó megléte, már ha valóban van, persze más dolog, de amennyire tudom, a menzesz környékén érzékenyebb az egész terület és nem biztos, hogy azt érzi, ami van. Pláne zaklatott állapotban. Általában a vérzés utáni napokat szokták önvizsgálatra, vagy az azzal való ismerkedésre javasolni, aminek biztosan megvan az oka. Azt is hozzáteszem, hogy ha valóban csomót tapintott ki magán (te is érezted?), akkor sem biztos, hogy az ütéstől van, de ez persze tökmindegy, ha tényleg van. És azt is hozzátenném, hogy egy csomó megléte sem jelenti egyből a cicije csonkolását, egyre jobb eredményeket érnek el a gyógyításban - bár megvallom, hasonló esetben természetesen én is a legeslegrosszabra gondoltam anno.
szerintem te fiú vagy, de egyébként sem ismerem a kapcsolatotokat, így inkább nem javasolnék semmit arról, hogy beszélj-e vele vagy sem (anyád, húgod, barátod felesége, új nőd, főnököd - megannyi változat).
Az én tapasztalataim azt mondják, az információ tárháza (pl. net) és egy nyugodt barát fölbecsülhetetlen ilyenkor, de mindenképpen abba az irányba próbálnám lökni a lányt, hogy menjen másik vagy több orvoshoz. Egy (első) vizit díja 6-8 rugó, amiről nem tudom, hogy mennyire megterhelő számára/ számotokra, de én nem spórolnék rajta. Az első vizitben természetesen benne van a citológiai vizsgálat, meg egy valamennyire teljes kórkép ára is, ami szerintem amúgy sem haszontalan egy 30 éves nőnek.
Ha gondolod, e-mailben megadhatom a saját gyógyászom elérhetőségeit és árfolyamát.
|
| |
|
|
| XI |
2005.01.31. 02:14 [#28] |
Sziasztok!
A téma alapján teljesen on lesz a hozzászólásom, a tartalma alapján talán nem...
A barátnőm (30-as évei elején jár) kb. egy hónappal ezelőtt annyira megütötte a mellét, hogy - mint mondta - hányingere volt a fájdalomtól. Aztán harmadnapra elmúlt minden, még kék folt sem maradt. A múlt héten viszont megint elkezdett fájni neki és egy csomót is kitapintott - épp megjött a menzesze akkoriban. Rábírtam, hogy menjünk el orvoshoz, egy felületes vizsgálat után azt mondták menjen el ultrahangra. Február 11-re kapott időpontot - még két hét addig. A fájdalom - illetve ahogy ő mondja, kényelmetlen érzés - azóta is tart, sőt, már a hónaljában is érzi. Ő be van gyulladva, már rákosnak nyilvánította magát, én meg rettenetesen tehetetlennek érzem magam.
Azt nem kérem, hogy tippeljetek mi baja lehet, majd megmondja az orvos. De: ha tudtok olyan budapesti intézményt, ahol a TB-re kéthetes várakozás nélkül csinálnak ultrahangot, és megírnátok, azt megköszönném (nem tudjuk mi van a mellében, így azt sem, hogy ez a két hét várakozás nem jelent-e hátrányt a későbbi kezelése szempontjából - arról ugye nem is beszélve, mit jelent pszichésen ez a két hét tétlen várakozás).
Ha tudtok olyan budapesti sebészt (szintén TB-s lenne jó), aki megbízható, korrekt, elmondja az embernek, hogy mi van, és akit - ha egyáltalán szükség lesz rá - felkereshetünk, azt is megköszönöm. Esetleg ha a várható jattról is írnátok - akár magánban is, nehogy az adatvédelmi biztos belenyüzsögjön ebbe is - azt is nagyra értékelném (mondhatnám, hogy pénz nem számít, mert nyilván nem ezen fogunk spórolni, de egyikönk sem egy nagy egzisztencia).
Egy pár szót arról, hogy álljak hozzá: beszéljek róla? Csak üres biztatásokat tudok mondani neki, hiszen nem tudjuk mi a baj. Szerintem ezt ő is érzi, és átlát rajtam. Ne beszéljek? Hátha úgy kevesebbet gondol rá - ami persze hülyeség, hiszen érzi nap mint nap.
Köszönöm előre is. |
| |
|
|
| sisso |
2005.01.29. 13:06 [#27] |
figyeljetek kedves melltulajdonosok!
nagyon bánnátok, ha ezen az esten szerdán felolvasnék néhány hozzászólást ebből a fórumból?
szerintem kevesen mernek így beszélni a mellükről
igaz álnéven:))
az enyémet meg majd meglátjátok élőben is:((
én most nézem meg a fiatalkori képeimet, hogy mennyire jó melleim voltak, akkor nem fogtam fel (akkor sem, amikor egy pasi azt mondta, hogy csak azért szeretett belém:)
szóval akkor nem érdekelt, most meg
átvette a helyét az emlő egy időre:))
és szerintem egy szoptatás után már nem lesz ugyanolyan,
na nem, mintha bánnám |
| |
| Drakula |
2005.01.29. 12:48 [#26] |
| Ezért aztán tényleg létezik az a szindróma, hogy "én és a mellem". |
| |
| Drakula |
2005.01.29. 12:48 [#25] |
A mellel az a gond, hogy az embernek sokszor éppen az nem felel meg, amit éppen kapott a sorstól.
|
| |
| brünnhilde |
2005.01.27. 23:12 [#24] |
Ezt arra értem, hogy amíg egy kocsma gyakran kaptj a csapos nevét és hívják mondjuk "átugrok a Gazsihoz"-nak, addig soha nem mondják mondjuk, hogy "julcsa kocsmája".
Csak simán kétcsecsű.
Egyébként engem "simakov"-nak csúfoltak a fiúk az általános utolsó két osztályában. Elég sokat elkupáltam közülük, fapapuccsal vertem a fejüket.
Mondjam?
80C.
Már ha hordok melltartót, mert gyakran nem. A nyolcvanas évek első felében voltam kamasz, akkor nem volt divat a melltartó. Jó feszes pólót hordtunk és oldalt csíkos mackóalsót húzentróglival mert az körbefogta és összenyomta a mellünket.
Rettenetesen nézhettünk ki :-)))
Az viszont biztos, hogy a régi csúfolódók közül soha egyikre sem tudtam férfiként nézni, sőt, tán még most is ki tudnám kaparni a szemüket. |
| | Előzmény: [#22 | brünnhilde | 2005.01.27. 17:06] |
|
|
| Anura |
2005.01.27. 18:20 [#23] |
| Amikor elkezdtek nőni, büszke voltam rájuk. Néztem, kié a legnagyobb a tornasorban. Majdnem vezettem. Aztán utáltam őket, mert folyton libegtek lobogtak, és anyám melltartói idegesítően kényelmetlenek voltak. A sajátjaim is. Egészen addig nem barátkoztam meg a melleimmel, amíg az első komoly pasim isteníteni nem kezdte őket. Egy másik pasi meg udvarlásképpen felvilágosított, hogy talán D-s kosarat kellene vennem. 10 évig szenvedtem a hozzá nem értő eladók tanácsai miatt. Most igazi emlős vagyok, valóságos fejőstehén. 75G-s szoptatós melltartót viselek, és nemcsak a saját porontyomat táplálom, hanem sok más rászoruló babát is. Még mindig szépek a cicijeim, pedig naponta többször kifacsarom őket, mint két citromot. Szegények, sajnálom őket, annyit termelnek. Rabszolgák. Hamar megöregszenek majd és fáradtan fognak lógni büszke mellkasomon. Remélem akkor is szeretni fogom őket. |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
