 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
1
|
2
|
3
|
4
|
5
| »
|
| Gak |
2005.10.10. 10:32 [#44] |
Ami engem felhoz a gödörből: az ha szabadon eldönthetem, hogy mit csinálok. 35 évesen, kisgyerekkel asszem ez nem is olyan kis dolog. Pl. ha azt mondhatom, hogy nem a gyerekkel megyek ki futni, vagy magamra zárhatom a fürdőszobát akár egy órára is, vagy akármennyire furdal a lelkiismeretem (mert van, és a kis genyó szok nekem ilyeneket csinálni), akkor is lepasszintom a gyereket, és elmegyek khm. kocsmázni.
A másik a sport. Kimegyek futni, vagy eljutok egy röpire, spinningre - 2 óra múlva más ember vagyok! |
| |
|
|
|
|
|
|
| "mégmindignő" |
2005.10.08. 10:33 [#41] |
Olyan mindenféle "természetes paraktikákra" is gondoltál? Tudod, általában az én hozzászólásaim nem a tudományosság oldaláról közelítenek, csak amolyan tapasztalatok és feltételezések...
pl. a színek nyugtató hatása, a zöld ugye ismert régről, mint kórházi szobák és folyosók színe, de ez elcsépelt, én inkább arra gondolnék, hogy a természet színe,
a sárga a napfényességet idézi, melegséget, vidámságot, gondoljunk a sárga függönyön át beszűrődő napfényre, vagy egyszerűen a szoba színvilágára gyakorolt hatására...
a piros és a narancssárga számomra az élénkség a vidámság színe, egy fekete ruhát, szoknyát (ami önmagában a gyász és az ünnepélyesség színe) mennyire feldob néhány huncut piros kiegészítő, sál, kendő, nyaklánc, bizsu, őv stb... a piros mintás abrosz, a vázában a piros virág, piros pettyes bögre a konyhát üdíti...
a piros a szerelme színe is, piros rózsa, stb., de én ebben tovább lépnék a bordó a szenvedély és a mély érzelmek színe,
a kék is nyugalmat áraszthat (bár hivatalosan hideg szín), már ha egy vidáman csörgedező patakra, kék virágokra, pl. búzavirágra asszociálunk
az ősz színei a bágyadtabb zöldek és sárgák, az aranyló, bronzos barnák, a búcsúzó vörösek hihetetlen nyugalmat, harmóniát árasztanak egy őszi tájon,
a fehér üde, tiszta és ártatlan, frissen mosott, napszárította lepedőben aludni élvezet, könnyű, hófehér lenge blúzban sétálni...
borzasztóan megnyugtató dolgok pl., naplemente, tábortűz vagy kandalló fénye, gyertyaláng,
pipacsos, búzavirágos zöld mező, a napraforgó, puszta látványa egy csoda, bennem ez az egyszerű növény megmagyarázhatatlan kellemességet ébreszt, (Van Gogh festmény, napraforgós konyhai függöny terítő, kötény, konyharuha...vidám és kedves, de nem túltengésben, vázába is szoktam tenni a nappaliban)
A víz, az úszás is nyugtat, főleg úgy ha nem nagy zsivalyban pl. strandon, hanem csendes tóban, hosszan ráérősen, kényelmesen úszkálunk a tengerről nem tudok nyilatkozni, élőben még nem láttam tengert (én szoktam a helyi tóban úszni egyedül is, senki csak én az egész környéken) de jó a vizet nézni, ősszel csendben, akár csak a hullámokat vagy éppen a mozdulatlanságát, vagy a vadkacsákat és a hattyúkat figyelni...
szeretem nyáron puszta földön (nem pokrócon) kövér, puha fűben hanyattfekve bámulni a kisebb felhőket...
szeretem ha tavasszal, hosszú, kényelmes séta alkalmával, friss már melegedő szellő fújja a hajamat...
elnézést, hogy kapásból, ami eszembe jutott összeszedtem néhány szép és megnyugtató, de ugyanakkor romantikus, főleg a természetben található dolgokat...(lehet szépen finoman megmosolyogni rajtam...)
panelváltozat...csendes estén, hangulatlámpa fényében, kényelmes karosszékbe kuporodva lágy zenét hallgatni, vagy egy jó könyvet olvasni, finom üdítőt vagy néhány korty extra italt kortyolgatni...esetleg ha nem egyedül, akkor meghitten, halkan beszélgetni...
a hóesés sem rossz, akár meleg szobából nézve, akár jól felöltözve, sétálgatva...(erről van egy történetem, de...nem most)
egyenlőre ennyi... |
| | Előzmény: [#36 | polaris | 2005.10.07. 16:31] |
|
|
| Mikianyukája |
2005.10.07. 18:48 [#39] |
hát, pénzbe éppen kerül, de nekem a kutyám (meg más kutyák is) nagyon sok örömöt adnak. A saját kutyám általában velem van, amikor a segélyvonalon dolgozom (nem akarok elmenni ebbe az irányba, nem ez a lényeg, csak illusztráció), és nagyon jó a kemény történetek után/közben egy szuszogó meleg bundás kutyára ránézni.
Egy barátnőm terápiás kutyákat képez, akikkel idősek otthonába és elmegyógyintézetekbe (már van pc-bb nevük, csak nem jut eszembe, bocs) járnak, és elképesztő történetei vannak arról, hogy milyen változást tudnak elindítani. |
| | Előzmény: [#38 | polaris | 2005.10.07. 16:44] |
|
|
| polaris |
2005.10.07. 16:44 [#38] |
nem, dehogy akarom lekezelni öket... mindnyájunknak voltak/vannak/lehetnek ilyen periódusai, nekem is volt, csak akkor nem láttam a fától az erdöt...:( a barátaim között is vannak, akik... most is...
szóval, igazából másról akartram szólni... lsd. 36 - akár a címen is változtatnék, de nem tudom, hogyan lehet... |
| | Előzmény: [#37 | torokmonika | 2005.10.07. 16:37] |
| torokmonika |
2005.10.07. 16:37 [#37] |
| bár ha a prozac már bekerült a topikcímbe... egyetértek mikianyukájával. néha kell. ma már ugyan nem prozacot írnak fel, hanem mást, de terápiával előrébb visz. kérlek, polaris, ne kezeljük le azokat, akiknek akkora a völgy, hogy magukat nem tudják kirángatni a saját hajuknál fogva. hazabeszélek: nem vagyok egy különösebben mimóza darab, de egy évig én is szedtem antidepresszánst, hogy talpon maradjak. sikerült. a terápiával pedig megerősödtem. na, most próbáljon rám bárki vagy bármi! :) |
| |
| polaris |
2005.10.07. 16:31 [#36] |
köszi, hogy mindezt elmondtad... ha tudsz a témáról többet is, szerintem örülnénk neki többen is...
talán szerencsétlen ez a prozac-cím, mert tul.
képpen azt szerettem volna, ha olyasmiröl mesélünk itt, ami segít átvészelni a kisebb-nagyobb hullámvölgyeket... ami esetleg még pénzbe se kerül
ezt kérem töletek továbbra is... :) |
| | Előzmény: [#35 | Mikianyukája | 2005.10.07. 16:24] |
| További oldalak:
1
|
2
|
3
|
4
|
5
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
