 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
|
2
| 3
|
4
|
5
| »
|
| "mégmindignő" |
2005.10.06. 14:18 [#25] |
felhalmozódott (két t)
Nem tudom ki hajt, előbbre járnak a gondolataim, mint a kezem és néha elképesztő "mozaikszavak" is kijönnek |
| |
| "mégmindignő" |
2005.10.06. 14:16 [#23] |
A vicc nyomán a valóság valahogy úgy néz ki, hogy először kifizetem a felhalmozódot tartozásaimat, aztán veszek a gyereknek egy pulóvert és legfeljebb elmegyek a szüleim telkére nyaralni, nyaralni?, ahol ugyanúgy főzök, mosok, házimunkát végzek a "nyaraló" családra, mint otthon...
Az én életemben valahogy így volt és örültem, hogy erre elég volt...(na persze egy fizetésből) |
| |
|
|
| Gak |
2005.10.06. 14:06 [#22] |
Ha nem is Prozac, egy vicc, most kaptam, bocs az offért.
Egy cég alkalmazottjai beszélgetnek, mit kezdenek az év végi bónuszukkal.
Elsõ mondja:
-A németországi kirendeltségben dolgozom, a bónuszomból veszek kocsit és a maradékból elmegyek nyaralni.
Második:
- Én a svájci kirendeltségben dolgozom. A bónuszom egy részébõl kiépítem a medencét a házam mellet a többibõl pedig világ körüli útra megyek.
Harmadig pedig:
-Én magyarországi leányválalatnál dolgozom és a bónuszomból pulóvert veszek.
A többiek meglepõdve kérdezik.
-És a többi?
-A többit kipótolják a szüleim. |
| |
| torokmonika |
2005.10.06. 13:58 [#20] |
| hát, lányok, akár félig van tele az a pohár, akár félig üres, ha valaki át tud nekem MOST faxolni egy prozacot, megköszönném... |
| |
| "mégmindignő" |
2005.10.06. 13:53 [#19] |
És akkor még elfelejtkeztem a főleg az előttem járó generáció sajátjaként megismert úgynevezett sírva vigadás...
Ha volt egy viszonylag jól sikerült összejövetel, bármilyen is volt a hangulat előtte, az igazi csúcspontot annak tartja a magyar, amikor előkerül a közös éneklés: az Akácos út, a Húzd rá cigány, stb. hazafiasabb változatban pedig a Székely himnusz (bocsi nem akarok senkit sem sérteni, csak pusztán a sírva vigadásra gondolok) és a legvégén egymás karjaiban zokognak... |
| | Előzmény: [#18 | polaris | 2005.10.06. 12:44] |
| polaris |
2005.10.06. 12:44 [#18] |
ázt hiszem, teljesen jól látod... :(
csak azt tudnám, miért jó ez az össznépi panaszkodás? mindenütt vannak szarságok, nehézségek, tragédiák... de magunkkal cseszünk ki, ha örökké borongunk.nem beszélve arról, hogy mások életét is megfertözzük a magunk 'kolerájával'... s kés az ördögi kör. Ehhez túl rövid az élet... :) |
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.10.06. 12:23 [#17] |
Ja , a magyarok borúlátóságáról elfelejtkeztem... van tippem, de tipp és az én tippem...
Mi magyarok már csak olyanok vagyunk, hogy túl sok bennünk az elégedetlenség, nem tudunk kis dolgoknak örülni és kis eredmények mentén, lassan, de szívósan haladni tovább...az elégedetlenséggel az is együtt jár, hogy morgunk morgunk, simfeljük a másikat, de konkrétan nem igen teszünk, hogy jobb legyen, nem tudunk lépni...
Nincs bennünk a meglévővel szemben elégedettség, nincs elég derű, nincs elég türelem...nincs elég bizalom mások iránt...
konkrétan mire gondolok: biztos ismertek Ti is olyan embereket, akik ha az utcán reggel a szomszéd, aki egyébként nem szokott, váratlanul rájuk mosolyog, nem azt veszik észre, de jó, a szomszéd vidám, valami jó történhetett vele, hanem így szólnak, na ez vigyorog, itt valami nem stimmel, ez nekem gyanús...ezt az apró példát be lehet helyettesíteni az élet bármely területére...ilyen ember az anyukám és az öcsém, ők ketten együtt élnek és egymást bujtogatják a sok sok apró elégedetlenséggel, folyton morózusak, folyton ugranak mindenre és közben ők a világon a legokosabbak, a többi ember mind hülye, természetesen az élen velem...jól ismerem ezt az emberfajtát és sajnos nagyon sok van belőle
Biztos ismeritek a félig tele pohár kétféle meghatározását, az egyik a már csak félig van, a másik pedig a még mindig félig van
A magyar hajlamos a "már csak félig van" meghatározásra...
A gyerekeimet külön hangsúlyosan meg kellett tanítanom arra, hogy milyen a napfény, a virágszirom, a fű zöldje, mekkora csoda a szivárvány, milyen szép formájú tud lenni a felhő, hogyan fodrozódik a víz...stb., mert sajnos ezekre a dolgokra a hétköznapok közepette már alig jut figyelem és idő...
Ja, az idő, ezzel szemben is mindig elégedetlenek vagyunk, nem érek rá, nem érek rá...itt tanultam meg én is igazán és sokkal nyugodtabb és derűsebb vagyok tőle, hogy ráérjek arra, hogy bármennyire is rohanok, felpillantsak a fára, ha kopácsol a harkály...
Vannak, akik otthon a napjukat elmésélve csak úgy ömlesztik magukból az elégedetlenségeket...az örökös elégedetlenség rossz hangulatot, borúlátást szül hosszú távon...
Ez érvényes a hétköznapokra és a politikára is, a parlamenti felszólalásokat figyelve: minden politikus kiválóan el tudja mondani, hogy az ellenoldal politikusai mit csinálnak rosszul, aztán vissza, ott viszont simán megakad mindenki, hogy én mit szeretnék és fogok csinálni és csinálok is a többiek hibáinak taglalása és bírálása nélkül, ezért nincs haladás...
Néha észre kéne venni, hogy mi az, akármilyen kicsi is, ami jól sikerül, egy kicsit örülni neki, aztán továbblépni, kevesebb lenne a borúlátás...
Tudom, ez egy nagyon magánvélemény és egy teljesen laikus emberé, vagyis tudománytalan, de hátha elindít valamit, más hozzászólásokat... |
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.10.06. 10:54 [#16] |
Nagyon nehéz volt a jelenlegi boldogsághoz vezető utam...túl patetikus lennék, ha azt mondanám, minden azért történt, hogy ez megtörténhessen, de ez már nem lényeges...
Találékony voltam?, mindig erősebb volt bennem bárminél az élet szeretete, a vidámság, a bohóság, a szertelenség, a huncutság, minden életszagú dolog utáni vágy, minthogy sokáig tűrjem saját búskomorságomat és nem utolsó sorban mindennél jobban vágytam a szeretetre, a szerelemre, a derűs harmóniára...
A magamra szánt idő most leginkább ez az intenetezés, most ezt élvezem, a női beszélgetéseket, a munkám közben többször vissza- visszatérek...a többi pozitív energiámat arra fordítom, hogy őrizzem a harmóniát, hogy a páromnak és a fiamnak könnyű és jó legyen együtt, ha ez sikerül, akkor az öröm és az elégedettség már önmagában kényeztet engem és a párom minden pillantásával... |
| |
| További oldalak:
« |
1
|
2
| 3
|
4
|
5
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
