 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| ins omnia |
2005.10.04. 10:49 [#4] |
szia béta
én nem vagyok okos ezekben a kérdésekben, de annyit tudok, hogy
az asperger jóval összetettebb annál, mint az empátia hiánya, és végképp semmi köze a nőgyülölethez.
viszont csaknem biztos vagyok benne, hogy se egyik, se másik nem orvosolható egy felnőtt embernél.
persze fontos az apa, de alapigazság, hogy jobb egy rossz (rideg, elutasító, bánalmazó stb.) apa (vagy akár anya) nélkül felnőni, mint egy rossz szülő árnyékában. különben is, miért gondolod, hogy ne lehetne még újabb kapcsolatod? |
| |
| flimo |
2005.10.03. 23:31 [#3] |
Minnél elöbb találsz a gyereknek új apát, annál jobb, már ha tényleg úgy van, ahogy leírtad.
(Mielött jönne a hurrogás természetesen olyat, akit te is szeretsz, ne áldozd fel magad a gyerekért és hasonlóak.) |
| | Előzmény: [#1 | Béta | 2005.10.03. 22:57] |
| polaris |
2005.10.03. 23:22 [#2] |
| a leírásod és a tapasztalataim szerint, szerintem a végefelé kapirgálod az igazságot... :( ne legyen lelkiismeretfurdalásod, ha lépsz... |
| |
|
|
| Béta |
2005.10.03. 22:57 [#1] |
Hello mindenki! A segítségeteket szeretném kérni. Azt gondolom a férjem aspergeres. Aspergeres és/vagy nőgyűlölő pszichopata és/vagy rendkívül egoista, nárcisztikus személyiség. Egyik sem jobb mint a másik, de ki kellene derítenem, hogy melyik. Az Asperger nem gyógyítható, a másik kettőn a pszichológus talán segíthet. És ez nem mindegy, mivel van egy 3 éves fiunk, viszont nekem egy életem.
A történet nem most kezdődött, és nem a szokásos férfi-nő különbségről szól. Nem fiatalon házasodtam, több hosszú kapcsolatom alatt megismertem a férfiakat, tudom mit várhatnék el tőlük. A férjemmel évek óta szenvedek, és próbálom megfejteni, hogy miért olyan amilyen (megjártam már a pszichológusokat is). Mostanában a megfejtésem a következő: A férjemben az agya vonzott leginkább, és beetetett (nagy manipulátor): célja volt a házasság, a gyerek. Amig el nem érte (teherbe nem estem), addig követte a tanult mintákat, aztán viszont elengedte magát. Hiszen tudjuk milyen nehéz folyamatosan kiválasztani a szituációhoz megfelelő mintát, ez teher, munka és tanulni kell. Először az IPM cikke döbbentett rá, hogy lehet, hogy aspergeres. Elolvastam és azt mondtam: Úristen! Ez a férjem. Persze ő nem lát problémát magában (vagy nem vallja be). Pedig kimondtam lényeget: az empátia hiánya. És persze egyéb dolgok is, amit most nem részletezek. Ara is képtelen, hogy elgondolkodjon azon amit mondok (itt jön pl. a plussz egoizmus). Emellett a nőgyűlöletnek is lehet alapja: valószínűleg az anyukájától örökölte az aspergert, és anyukája elég rideg és elutasító volt hozzá gyerekkorában (tudat alatti gyűlölet az anyja, nők iránt).
Nem élünk együtt már egy ideje (rajtam múlik), közel állok a váláshoz, de lelkiismeretfurdalásom van a gyerekem miatt (apa nélkül?)) Szóval jól jönne a döntéshez a segítség. |
| |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
