 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| "mégmindignő" |
2005.10.06. 16:24 [#34] |
A megállapítást a verésről osztom, aki egyszer üt, utána is üt...
Nekem annyira elegem volt a verésből, hogy elhatároztam, egy férfi velem szemben még a kezét sem lendítheti meg, mert akkor előttem már nem áll meg...meg is mondtam minden pasinak, hogy nem tűrök semmiféle gorombaságot, se szóban, pláne tettben...
Az első férjemtől két évi nagyjából harmónikus házasság után egyetlen pofont kövertően abban a másodpercben elköltöztem és el is váltam...pedig talán nem lett volna folytatás, de mégsem...ez nekem evidencia...szerenvsére azóta fizikai durvasággal nem találkoztam...de a lelki sem kutya... |
| | Előzmény: [#28 | polaris | 2005.10.06. 15:23] |
|
|
| polaris |
2005.10.06. 16:14 [#33] |
| :) olvasd el az "Emberi játszmák" c. könyvet... Eric Berne párokról is ír, akik a példádhoz hasonlóan, számunkra érthetetlen módon viselkednek, de ök ketten elvannak... Mindenki a maga 'játékaihoz' passzoló párt keres, jó esetben talál. Ez is egy ilyen pár volt. |
| | Előzmény: [#32 | Háber | 2005.10.06. 16:06] |
| Háber |
2005.10.06. 16:06 [#32] |
Ide tartozik: tegnap az Auchanban a háztartási osztályon, a sósav és a kénsav mellett csókolódzott egy pár. Tapintatosan nem közeledtem feléjük. Úgy tettem, mintha háztartási kesztyűt akartam volna venni, tőlük 5 m-re megálltam. Egyszer csak a lány elfordította a fejét, és azt mondta az EgoBaromHímnek. Gyere már bazmeg! A faszomat! De lassú vagy...:)
Az Ego meg csak kullogott... |
| |
|
|
| Háber |
2005.10.06. 16:05 [#31] |
Számomra túl szövevényesek az okai annak, hogy "miért élnek úgy a nők, ahogy élnek"
- a családmodell a no.1 ok, az biztos, de hogy ez MIKÉNT modellez, nekem gyakorlatilag megfejthetetlen (mint egy hangyabolyban megállapítani, hogy ki a vezérhangya:)
- a konkrét férfi milyensége a nő mellett a no.2. ok (amely legalább annyira okozat is egyben, hisz a családmodell alapján választ a nő /is/)
az azonban biztosnak látszik, hogy a női elnyomatottság nem kis részben maguktól a nőktől jön, mert sokuk akarja saját elnyomatását, mintegy ő maga teremt olyan helyzetet, hogy képes legyen felnézni egy olyan férfira, aki pedig esetleg nem alkalmas erre a szerepre (mint a mazochista, aki kínzókamrát rendez be saját részre) |
| |
|
|
| Háber |
2005.10.06. 16:00 [#30] |
Mièrt van az, hogy vannak asszonyok akik -egy adott tàrsadalomban pl Magyarorszàgon-megalàztatva, verve, elnyomàsban èlnek a fèrfiak àltal, holott nem ez lenne az àltalànos tàrsadalmi moràl(hivatalosan)?
Es vannak asszonyok akik kiteljesedve, beteljesedve, tiszteletben èlnek.
Szerencse kèrdèse lenne?-mert, hogy nem intelligenciàn vagy tàrsadalmi hovatartozàson mulik az biztos.
A transzgeneràcios pszichologiàban hallottam arrol, hogy az ember a csalàdi modelt örökiti, de! mindig a 3. generàcionak van arra lehetösège , hogy megszakitsa ezt a sèmàt.Lehet, hogy csak bemagyaràzom de az èn csalàdomban(ès egy pàr màsik esetröl amiröl tudok) nagyon bejött ez a kis kèplet.
|
| |
|
|
| letta |
2005.10.06. 15:36 [#29] |
| hát igen a visszaédesgetés..ez a pasi is kedves, aranyos, figyelmes lett amikor arról volt szó hogy visszafogadják. a pasi egyébként gondolom nem új, tele volt komplexussal, mert "csak" bolti eladó maradt, és rengeteg fusztráció volt benne..pl. amikor a nő elkezdett tárlatokat vezetni meg művészettel foglalkozni majd szétrobbant.el is kezdte a csapkodást, verést..aztán úgy tette jóvá hogy gyönyörű albumot vett a feleségének hogy na persze nyugodtan csináld..aztán amikor elment egy tárlatra és a nő egy csoport alőtt beszélt, megint nekiesett hogy miért nézi az a sok ember és biztos azért mert...ezért aztán újból elagyabugyálta és ki is zárta meztelenül az erkélyre (ha már annyira mutogatni akarod magad) a nő félelmében összepisilte magát annyira nem bírta már az agressziót. A végén egyébként 3 barátnője kíséretében hozta el a bőröndjét, ott a pasi már nem tudott mit tenni. A film egyébként a legjobb film lett 2004-ben Spo-ban + Créteil Nemzetközi Női Filmfesztivál, 2004: Nagydíj |
| |
|
|
| polaris |
2005.10.06. 15:23 [#28] |
ez a nagy kérdés, minden hasonló esetben: meg tud-e változni? visszaépíthetö-e a bizalom?
egy pofonnal el lehet rontani mindent, de piszok sok munka kell a 'visszacsináláshoz'... ha egyáltalán... nem tudom.
sok szociológus azt mondja: aki egyszer üt, az késöbb is fog... legyünk amagunk 'örei' vagy legyünk empatikus nök, s adjunk bizalmat ismét?... s várjuk reszketve a változás / a visszaesés jeleit? hány életünk van a kísérletezgetésre? |
| | Előzmény: [#27 | letta | 2005.10.06. 15:15] |
|
|
| letta |
2005.10.06. 15:15 [#27] |
A bántalmazásról egy nagyon plasztikus film, európa filmhéten volt.Remegtem a székemben úgy féltem a pasitól..(az utsó mondatra a válasz: nem!!)
Icíar Bollaín:
Vedd el a szemem
Icíar Bollaín: Te doy mis ojos
Spanyol 2003
Pilar és Antonio már több mint tíz éve házasok. Egy téli este Pilar fogja a gyermeküket, és elmenekül otthonról a nővéréhez, Anához. Nem lehet tudni, hogy a férfi mióta erőszakoskodik a feleségével, mint ahogy azt se, hogy durvasága milyen formát ölt, de annyi biztos, hogy feleségét már több alkalommal bántalmazta fizikailag. Ana örül Pilar döntésének, és arra biztatja, hogy álljon a saját lábára és ne menjen vissza Antonióhoz. Még munkát is szerez neki, Pilar a toledói katedrálisban kezd el dolgozni. A nő élete lassan helyreállni látszik, nem utolsó sorban új környezetének, a gyönyörű műtárgyaknak is köszönhetően. De a múltat nem lehet könnyen elfelejteni, a kis Juan szeretné látni az apját, és az anya érzi, hogy nem utasíthatja vissza a kérését. Ráadásul Pilart többször ajándékokkal lepi meg egy névtelen hódolója, akiről hamarosan kiderül, hogy Antonio az. A férfi pszichológushoz jár, hogy segítsen a problémáján, és Pilar bízik benne, hogy férje megváltozott. A család újra együtt van, de vajon meg tud-e Antonio szabadulni erőszakos énjétől.
Rendezte: Icíar Bollaín
Főszereplők: Laia Marull, Luis Tosar, Candela Peńa, Rosa María Sardà
Forgatókönyv: Icíar Bollaín, Alicia Luna
|
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.10.06. 14:27 [#26] |
Ez a bántalmazás dolog szörnyű nehezen derül ki, mert a családok egyrészt szégyellik és kifelé próbálják őrizni a látszatot...
(Engem a testvérem ütött, a szüleim nem tudtak megvédeni tőle, de kifelé félelmetesen tartották a látszatot...volt, hogy azt csináltam, hogy feltéptem az ablakot és kifelé sikoltoztam az utcára, hogy meghallják a szomszédok, akkor egy darabig visszavonult, ha anyámat megkérdezte a szomszédasszony, csak azt válaszolta, ááá, a szokásos testvéri cívódás (16 éves korban?) és a lányom mimóza, túlzásba viszi, ezért jöttem aztán el 18 évesen otthonról...)
A családtagok nagyon gyakran védelmezik az elkövetőt, sőt sokszor az áldozat is, félelemből... |
| | Előzmény: [#25 | Mikianyukája | 2005.10.06. 10:16] |
|
|
| Mikianyukája |
2005.10.06. 10:16 [#25] |
szia,
teljesen érthető, hogy elöntötte az agyad a düh.
attól függően, hogy ő mit érez a pasi iránt, a pasi szidásával azt is kiválthatod, hogy automatikusan védelmébe veszi.
hasznos irodalom segítőknek (akaratlan, véletlen és baráti kapcsolatok szülte segítőknek is): www.nane.hu, ott is a kiadványok, és azon belül a Miért marad. Kicsit túlzóan kézikönyvnek hívjuk, valójában kb 50 B/5-ös oldal, gyorsan olvasható, és igaz.
Majd eccer, ha minden jól megy, Lundy Bancroft: Why does he do that? c könyvét is lefordítja valaki. |
| | Előzmény: [#23 | BaBe | 2005.10.06. 09:12] |
|
|
|
|
SZOC&POL 
