 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| polaris |
2005.10.01. 13:33 [#110] |
| bizonyos pszichológusok szerint, az örökös evés (de inkább a cigi) egyfajta orális kielégítetlenséget takar... az anya-elhagyása traumás élményük lehetett az ilyen embereknek... - ez csak egyfajta nézet, s nem biztos, hogy minden esetben helytálló, de - szerintem - elgondolkoztató... |
| | Előzmény: [#105 | hallohallo | 2005.10.01. 11:28] |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.10.01. 12:50 [#109] |
Ki merem mondani, hogy ez nem fog velem előfordulni. Nagyképűség, de ismerem magam.
Bennem az érzelmi hőfok sosem hagy alább, akit szeretek azt pontosan úgy vagyok képes szeretni több év után is és ez a dolog titka. Lehet, hogy örült vagyok, óriási izgalmat és boldogságot okoz, amikor lesem egy apró meglepetésem eredményét...
Volt egy barátom, akit kisebb nagyobb megszakításokkal (voltak szünetek, olykor hosszúak a kapcsolatunkban)tíz évig szerettem, azonos hőfokon. Ha összejöttünk újra, akár hónapok múlva, ha megpillantottam ugyanazt éreztem, mint mikor elváltunk, mintha egy napja lett volna...
Minden nap, amikor a párom hazajön a munkából ugyanolyan élvezettel és örömmel várom a mosolyát, a puszit, az ölekést, a kacsintást, mint amikor beleszerettem...
Lehet, hogy ez nem normális? Lehet. (ez már csak huncutkodás: "a kávét én kapom az ágyba minden hétvégén és szabadnapon"
Amit szeretetből csinálok az sosem fáraszt és ha már nem tudom szeretetből csinálni, nem csinálom... |
| | Előzmény: [#101 | gem | 2005.10.01. 09:17] |
|
|
| torokmonika |
2005.10.01. 11:46 [#108] |
| egyébként a világirodalom remekei szerintem főzés, répapucolás és rántáskavarás közben születtek (akkor békén hagyják az embert). és meggyőződésem, hogy madame curie kiválóan főzött. |
| |
|
|
| torokmonika |
2005.10.01. 11:44 [#107] |
ha szabad önfényezni: én is azért kezdtem el főzni, mert örömöt leltem benne. azóta már szakácskönyvet írtam (kábé arról szól, hogy végy egy üveg vörösbort, idd meg és légy kreativ). általában intellektuális munkát végzek, de annál nagyobb öröm nincs a számomra, mint hogy beveszem magam a konyhába és alkotok három sárgarépa, egy adag hajdina és egy fél marha értő társaságában.
nem, nem tértem el a tárgytól.
mert miközben IMÁDOK főzni, igenis tehernek érzem, hogy ezt nekem kell és nem szabadon választott.
és valószínűleg - vagy nekem legalábbis - itt van a kutya elásva: ne mondja meg nekem senki, de tényleg senki, hogy valamit kell. ha én döntök, úgyis megcsinálom, még jobban is.
na de hát ez az átkozott forradalmár vízöntő-szellem, ami dolgozik. |
| |
|
|
| seri |
2005.10.01. 11:42 [#106] |
off
"A kivétel erősíti a szabályt"
Ez az egyik leginkább köztudatba ivódott félrefordítás, az eredeti közmondás: "A kivétel próbára teszi a szabályt"
Próbálok a forrásnak utánanézni (a rádióban hallottam egyszer). |
| | Előzmény: [#103 | Miraculum | 2005.10.01. 10:43] |
|
|
| hallohallo |
2005.10.01. 11:28 [#105] |
vitatkoznék! nem biztos, hogy van abban csapda, hogy az ember jókat főz a párjának, és elnézegeti, ahogy az tömi magát. csak saját példát tudok hozni, én 9 éve etetem a kedvesem, az eredmény az (amellett,hogy hízott 25 kilót :)), hogy egyre jobban szereti a főztömet, én meg egyre jobban szeretem őt etetni, és mivel megszerette a jó kajákat (azelőtt nem érdekelte, mit eszik) kikapcsolódásképp is egy csomószor eljárunk együtt kajálni - jó kis közös program.
nem tudom, kilenc év sok-e vagy kevés, de még nem fáraszt hogy elérakom az ételt.
hozzátenném, nem várja el. ha nem főzök valamiért, rendel egy pizzát vagy kifőz egy tésztát. |
| | Előzmény: [#101 | gem | 2005.10.01. 09:17] |
| torokmonika |
2005.10.01. 10:56 [#104] |
| azannya. ez teccik. |
| |
|
|
| Miraculum |
2005.10.01. 10:43 [#103] |
Csak erős idegzetűeknek !!! :-)... és bocs az off-ért...
ERŐSÍTI-E A KIVÉTEL A SZABÁLYT?
Erősíti-e a kivétel a szabályt? A józanész tiltakozik: miért erősítené? Minél töretlenebb egy szabály, minél kivétel-mentesebb, annál erősebb. Nyilvánvaló.
Adódik azonban három magyarázat - lehet, hogy több is, én háromról tudok -, amelyek szerint mégiscsak erősíti a kivétel a szabályt.
Az első teljesen formális. Ha a szabály a Fekete, a kivétel pedig a Fehér, a kettőt egymás mellé téve a fehér mellett a fekete feketébbnek látszik. Optikai csalódásként a kivétel igenis erősíti a szabályt.
A második magyarázat már tartalmi. A szabály az, hogy leszoktam a cigarettáról. Aztán egy nap mégis elszívok egy szálat. Tegyük fel, hogy mégsem szokok vissza ettől, marad a NO SMOKING szabályom. Aligha kétséges, hogy most már erősebb alapokon áll a leszokásom, mint azé, akinél nem tudható, visszaszokna-e, ha ő is rágyújtana. A kivétel itt próbára tette a szabályt, és a szabály, mivel kiállta a próbát, erősebbé vált. Ezen az elven működik a védőoltás, és ezen az elven működött az a nagy gondolkodó is, aki azt mondta: ami nem pusztít el, az megerősít.
(Lehetséges, hogy a megkísértett, elbukott, aztán újra talpra állt szabály a legerősebb szabály a világon. Talán nem is annak ellenére lett Péter kőszikla, hogy háromszor elárulta Jézust, hanem éppen azért.)
A harmadik magyarázat kissé nyakatekert. Van egy ország, ahol mindenki boldogtalan. A boldogtalanság az ország kivétel nélküli szabálya. Aztán megjelenik egy boldog ember. A józanész, mint láttuk, azt mondja erre, gyengült a szabály, már nem is oly boldogtalan az ország, legalább egy derűs ember van benne. Az első magyarázat szerint látszólag erősödött a boldogtalanság, a lógó orrúak még szerencsétlenebbeknek látszanak a repeső örömű kontrasztja mellett. A második kivétel-elv szerint a boldog jövevény kihívást jelent a búskomor lakosságnak, akik, ha mégis borúsak maradnak, ettől fogva súlyosabb bánatúak lesznek, hisz kiderült, mások boldogsága sem képes jókedvre deríteni őket.
Képzeljük el mármost, hogy sokasodni kezdenek a boldogok, és fogyatkozni a boldogtalanok, míg végül megjelenik az a boldog és szerencsés polgártárs, akivel bekövetkezik a mennyiség átcsapása minőségbe, akivel immár eggyel több lesz a boldog Boldogtalanságországban, mint a boldogtalan. Ebben a fényes pillanatban, amikor az addigi kivétel szabállyá válik, a váltópolgár vonatkozásában igazzá válik a 'kivétel erősíti a szabályt' is: a régi (boldogtalanság) szabály kivétele az új szabályt, a boldogságot erősíti - a józanész szerinti értelemben.
Erősíti-e hát a kivétel a szabályt? Igen, erősíti.
De csak kivételesen.
|
| | Előzmény: [#101 | gem | 2005.10.01. 09:17] |
|
|
| LilyW |
2005.10.01. 09:21 [#102] |
Kis házimunka plusz, torokmoni cikkéhez egy kis amerikai kieg.:): http://velvet.hu/onleany/hazimunk0514/
őszirózsa, hallohallo: egyetértünk:-) a házimunka nem érzelmi kategória, hanem az otthon, a háztartás elengedhetetlen kelléke:):P
Az anyukám pl. hobbiból főz, állandóan alkot, újít, sz'al neki hobbi, én viszont muszájből főzök, sittysutty összecsapom. De mindketten megcsináljuk .. |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
