 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| selkt-sa |
2009.03.21. 11:04 [#213] |
átlagos magyar munkavállaló (nő) diplomás, fiatal, pályakezdő, stb. bruttó 150-200, ami nettóban kb. 100-120-ra jön ki. ehhez képest egy albérlet 40+rezsinél kezdődik, és még nem ettél, nem öltözködtél, nem vettél bkv bérletet (9000), nem éltél, stb.
és akkor verd a valagad a földhöz, hogy egyáltalán felvettek, és bejelentettek, mert akkor legalább elkezdhettél tapasztalatot gyűjteni, és van munkád válság idején.
ehhez képest, egy lakás, hogy legalább az albérlet ne vigye el a pénzed felét, az olyan előnyt nyújt, hogy elképzelhetetlen
szóval nem, egyáltalán nem rózsás a helyzet.
|
| |
|
|
| vasszűz29 |
2009.03.21. 10:28 [#212] |
Egyébként én jó 10 évvel ezelőtti állapotokról beszélek. Nekem nem úgy tűnik, hogy lenne bármilyen átfogó képed az itteni helyzetről (egy másik fórumban az t írtad, hogy a magyarok lakberendezőket fogadnak a lakásuk kialakításához - ??? agyrém, komolyan mondom, illetve dehogyis, bár így lenne -, most meg az átlagbéreket illetően mutatsz teljes tájékozatlanságot. Egyébként itt nincs úgy bejáratva a diákmunka, mint nyugaton, ahol teljesen természetes, hogy elmész pincérnek stb. Németországban símán kaptam takarítói állást, mehettem délután, napi másfél-két óra volt az egész, és egész jó pénzt adtak. Itt, ha fel is vesznek valakit ilyen állásra, az nem elsősorban egy diák lesz, és persze nem ennyi pénzért. De mondom, diákhitel is létezik)
Az emberek nagy rész itt is bérből és fizetésből él(ne).
De egy (sikeres? valamivel könnyebb?) élet megkezdéséhez mindenféleképpen kell támogatás, és ez leginkább a szülői házból jön. Nehezen tudom elképzelni, hogy ez másutt másképp lenne. |
| |
|
|
| vasszűz29 |
2009.03.21. 10:15 [#211] |
| Szóval ott szarabb a helyzet, mint itt. |
| |
| almonda |
2009.03.20. 19:46 [#210] |
köszönöm az infókat. ha nincs is teljes képem a magyar helyzetröl, de elég alapos és folyamatos... szal, van fogalmam a napi életröl...
ami az itteni életet illeti, az emberek 80 %-a itt is bérböl él, vagy egyszemélyes vállalkozása van, ami praktikusan uazt jelenti - tehát mi is fizetésböl élünk, komolyabb tartalékok nélkül. tehát az emberek többsége itt se ugrálhat, de nem panaszkodnak. most se, pedig mi is kríziselünk, keményebben, mint ti. pl. az elmúlt félévben közel százezer ember vesztette el a munkáját, s többszázezren mentek le fizuban, hogy megmaradjanak a munkahelyek. |
| | Előzmény: [#206 | vasszűz29 | 2009.03.20. 09:48] |
|
|
| subculturalgirl |
2009.03.20. 13:38 [#209] |
| "így is nagy gondot és sok szorongást okozott a tanulás és a munka összeegyeztetése." - ismerős ez a fojtogató érzés, hogy elaprózódsz, és egyiket se tudod normálisan, 100 százalékosan csinálni. Egy egyetemista szerintem ne dolgozzon, hanem a tanulás terén hozza ki magából a maximumot. Persze másként vélekedek arról a hallgatóról, aki mindent leszar, csak melegedni jár be - az akár dolgozhat is. |
| | Előzmény: [#207 | parlagfűző | 2009.03.20. 10:52] |
| vasszűz29 |
2009.03.20. 13:01 [#208] |
| Hozzátenném még, hogy itt is létezik diákhitel, és sokan élnek is vele. |
| |
| parlagfűző |
2009.03.20. 10:52 [#207] |
| a másik gyakorlati dolog meg, hogy ha valaki budapesti és itt is jár főiskolára/egyetemre, eleve koleszt sem fog kapni (főleg, ha a szülők jövedelme magas, amit ugye néznek). emiatt csak az albérlet jöhet szóba legelőször,ha valaki el akar költözni, amit meg marha nehéz önerőből, tanulás mellett fizetni. nekem a nagy szerencsém az volt, hogy vidékről származom, és mindig kaptam koleszt. még így is nagy gondot és sok szorongást okozott a tanulás és a munka összeegyeztetése. |
| | Előzmény: [#206 | vasszűz29 | 2009.03.20. 09:48] |
|
|
| vasszűz29 |
2009.03.20. 09:48 [#206] |
almonda, neked halvány lila elképzelésed sincs, mennyi fizetésért lehet itt elmenni.
Én is dolgoztam, már gimiben is nyáron, főiskola alatt is, külföldi ösztöndíj alatt is, egyetem mellett is. De sose kerestem annyit, hogy el is tudjak költözni otthonról, és nagyon nehezen is találtam munkát.
A nővérem egyedül neveli a két gyerekét, és 160 km-re jár dolgozni, mert csak ott kapott munkát. Igencsak szüksége van a szüleink (nem anyagi jellegű) segítségére.
Ha olyan fizetésem lett volna, mint Skandináviában, jha kérem, az más lenne. De sosem volt, és amit kerestem, el is ment a tanulásomra.
És amennyit tudok, majd én is megadok a gyerekeimnek, igaz, még csak 11 hónapos, de elkezdtünk apránként félretenni neki, mert most aktuálisan megtehetjük. (Nem tudom, hogy alakul majd a jövőben az anyagi helyzetünk, ha csak egy kevés is, de legyen neki, akármi történik. Szerintem ez a fajta gondolkodás nem csak itt jellemző. )
Szóval ne szónokolj semmilyen tartásról, nálunk ha valaki boldogulni akar, akkor akár így-akár úgy, szüksége van támogatásra. Ideális esetben ez nem gond. |
| | Előzmény: [#109 | almonda | 2009.03.15. 20:45] |
|
|
|
|
| Gak |
2009.03.19. 11:20 [#204] |
Csak most olvastam a sztorit. 20 évesen sikerült elköltöznöm "otthonról", menekültem, nagymamám meghalt, és a felét örököltem. Hasonló volt a helyzetem, egyetem + munka + egyedüllét. Se telefon, se mobil, se internet nem volt akkoriban. Csak a koszos, büdös lakás (mert sajnos az volt, bármennyit dolgoztunk benne), 1 év meló volt amíg lakhatóvá tettem.
Mégis azt mondom, abszolút megérte.
Nálam hasonló feudális jellegű kapcsolat volt, a lakhatásért, "eltartásért" a szüleim elvárták, hogy szinte rabszolgaként rendelkezzenek velem (könyvtárban tanultam zárásig, 9-re értem haza, durr egy pofon, mert hol voltam! 20 évesen....).
Senki nem köteles eltűrni a dührohamot, a szitkokat, a lekezelő szavakat. Ha apád úgy gondolja, hogy megvehet téged és ezért ő pofozógépként kezelhet, akkor talán ideje lépni.
Ez a te életed.
Jó tapasztalat ez más kapcsolatokhoz is egyébként. Ugyanígy állítottam le hasonló verbális támadásokat vagy éppen fejeztem be kapcsolatot, és bár egyedül maradtam, mégis jobb volt.
A szüleim egyébkén nem nagyon változtak, lassan középkorúnak számítok, de anyám ugyanúgy megszabná az időmet, és érdekes, de meg van sértődve (és halálos átkokat szór rám) ha nemet mondok valamire. |
| |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
