 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
| 2
|
| Agi53 |
2006.12.12. 19:50 [#6] |
| Köszi a válaszokat, ma egész nap nem volt netem, majd felrobbantam!! Én is csináltam (biztosítás) vannak tapasztalataim,ez most egy álláshoz kell (egy max. 5 oldalas eszmefutatás a dologról), más fórumokon is olvastam véleményeket,nagyon éles a két tábor, szinte egyetlen szakmánál nem tapasztalni ezt. Szakma egyáltalán? Ismerem az Aronson Rábeszélőgép című könyvet. Amerikában állítólag minden 12. család ebből (is) él, vajon ott is ennyire negatívan szemlélik, mert az kétségtelen, hogy nálunk van egy erős ellenérzés, vagy ez csak azért alakult ki, mert a kezdet kezdetén nagyon "felhigult"? Na, meg ezek a siker-könyvek!!!Ez az amerikai hurrá-optimizmus :-)) |
| |
|
|
| bugsister |
2006.12.12. 00:11 [#5] |
a) mert vagy nagyon kell hinned a termekben amit eladsz (magad is hasznaloja vagy, bevalt es meggyozodtel rola, hogy masok eletet is boldogabba tenne, ez hitelesit)
b) vagy leszarod es csak a penzt hajtod (cinikus vagy kiegett es van a kepeden bor) amihez viszont sok embernek nincs gyomra
ha jo a termek, kevesebben utasitjak el az ugynoki melot de altalaban szart kell rasozni masokra. |
| | Előzmény: [#1 | Agi53 | 2006.12.11. 19:06] |
|
|
| juzsika |
2006.12.11. 23:11 [#4] |
| Szia Ági, engem csak be akartak szervezni (mindenféle biztosítást kellett volna kötni: élet, betegség, autó, testrészek stb.). Nem ment, mert: 1. nekem eleve nem szimpatikus az, aki mindenáron el akar nekem adni valamit. Tekintve, hogy annyi reklám ér naponta, úgy gondolom, hogy képes vagyok kiválasztani azt, ami érdekel. A többit pedig tudatosan kerülöm. Szóval nálam a kopogtatós ember (teljesen mindegy, hogy fejszét vagy a legújabb szépítőszert akarja eladni) nem szívesen látott vendég. 2. Egyetlenegyszer kísértem el valakit kérésre egy ilyen képzésre (a kedvéért beengedtek). Amit ott hallottam, az igazából arról szólt, hogy hogyan kell manipulálni valakit. Vagyis amit Brünnhilde is leírt: hogy azt higgye, hogy neki az kell. 3. Úgy látom, hogy ehhez jó meggyőzési képesség, magabiztos fellépés és egy kis tárgyi tudás is kell. Az életbiztosításnál pl. mindig megkérdik, hogy képzeled el az életedet, milyen terveid vannak, s akkor mindig jönnek a szöveggel, hogy de amikor nyugdíjas leszel, sokkal kevesebbet kapsz, és akkor milyen jól jön majd a biztosítás. Aki ezzel foglalkozik, türelmes is kell legyen, mert igazodnia kell a vevő elképzeléseihez, pénztárcájához. Szóval ha valaha ilyesmire adnám a fejemet, akkor ezt talán még elvállalnám, de csak akkor, ha a kapa nyele már feltörte a kezemet... |
| |
|
|
| brünnhilde |
2006.12.11. 23:01 [#3] |
jaja, annyi még hozzátatozik a dologhoz, hogy a szerelők felkutatása nem volt annyira egysezrű munka.
Próbálkoztam mindenféle adatbáuzisokkal meg telefonokkal, de a központi fűtés szerelőknek megvan az a jó tulajdonságuk, hogy nem lehet őket bepalizni.
A munkamódszerem kábé két hónap alatt alakult ki: készüléket csomagtartóba be és nyakamba vettem az országot. Minden településen bementem az első kocsmába és kifaggatam a kocsmárost, hogy van-e a faluban szerelő és ha van, hol lakik. ott aztán szépen becsöngettem, általában csak az asszony volt otthon, megkérdeztem hol dolgozik most éppen a férje, mert mutatnék neki valamit. Persze nő létemre le kellett küzdenem az első féltékeny gondolatokat, de vlahogy hamar szót értettem a szerelő feleségekkel, utána már ment minden mint a karikacsapás. A szerelőkrz máűr könnyű volt meggyőzni, hogy amit mi gyártunk az sokkal jobb és könyebben karbantarható készülék mint ami akkoriban kapható volt itthon.
Ez egyébként igaz is volt.
Szóval ez is értékesítő munka volt, de mégis más, mint a netvörk 21 meg a lábasok. |
| |
|
|
| brünnhilde |
2006.12.11. 22:49 [#2] |
B+, Ági, hogy vállalhatsz el ilyesmit 3 napra??!!
Én is próbálkoztam ilyesmivel, mindenféle direkt marketing munkában kudarcot vallottam, sem kozmetikumot, sem űrhajóslábast, sem semmi ilyesmit nem tudtam eladni. Égett a képem, amikor embereket kellett bepaliznom az előre megkoreografált szövegekkel. Tudod, betanítják az embert, hogy mikor van a lélektani pillanat amikor rá kell kérdezni, hogy "ugye miylen jó lenne egy ilyen itthon?" vagy "de hisz van részletfizetési lehetőség!" és hasonlók. Rühelltem, hogy olyasmit kellett volna eladni az embereknek, amire igaziból nincs is szükségük. Talán két hónapig próbálkoztam, aztán illa-berek-nádak-erek, utánam az özönvíz, anyátok!
Aztán pár év múlva egyszer úgy alakult, hogy megint munkát kerestem és egy ismerős beajánlott egy ismerősének hogy az üzemnében gyártott a fűtőkészüléknek keressek forgalmazókat. Az értékesítés szerelőkön keresztül történt, az én dolgom a szerelők felkutatása, betanítása és leszerződtetése volt. Nos, azt nagyon szerettem. Én kötöttem a szerződéseket a szerelőkkel, sőt, én tartottam nekik képzéseket a szerelés tudnivalóiról. keretszerződéseket kötöttem, a forgalomtól függően kapták egyre olcsóbban a készülékeket.
nagyon szerettem azt a munkát és ami a legmeglepőbb, egy fél év alatt akkora hírem szaladt az országban, hogy még a konkurencia is el akart csíábítani. Kár hogy nem hagytam magam, mert a gyár a végén mégis tönkrement, én csak meghosszabbítottam az agonizálását. Ennek lasan 10 éve.
Azóta persze tudom, hogy ez utóbbi B2B értékesítés volt.
Kicsit más, mint amikor zsíros bőrű, zsíros hajú, zsíros seggű szerencsétleneknek kell eladni pattanástalanítót meg celulitisz krémet, amiről úgy is tudod, hogy nem fog neki használni.
Hát röviden ennyi, remélem tudod használni. |
| |
|
|
| Agi53 |
2006.12.11. 19:06 [#1] |
Szeretném a segítségeteket kérni, egy röpke mini közvéleménykutatásra :-)), egy dolgozatot kell írnom az értékesítési munkával kapcsolatos félelmekről, előítéletekről, elutasításról, arról, hogy miért nem vállalkoznak sokan az értékesítői feladatokra. Miért utasítják el, ha felajánlanak nekik egy értékesítői munkalehetőséget.Mi a ti véleményetek? (Csak három napom van.)
|
| |
| További oldalak:
« |
1
| 2
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
