 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
1
|
2
| »
|
|
| Wacak |
2006.12.13. 21:43 [#17] |
Amire te gondolsz az más.
Én csak azt mondom, hogy a szupermarketben történő vásárlásnál az eladószemélyzettel nem kerül az ember személyes kapcsolatba (ha csak nincsenek pszichés hiperkommunikációs problémái).
A termék irányába szinte mindig érzések kötnek, ez kifejezetten igaz a fogyasztási javakra, mivel a mai világban önkifejezésünk legnagyobb részt vásárlásainkban testesül meg. Azaz az vagy amit megveszel (marketing alaptétel). Ez mellékesen csak a fejlett fogyasztói társadalomra igaz.
A biztosítás nem ebbe a körbe tartozik, mivel az nem fogyasztási, hanem beruházási jószág. Itt egyszerűen annyi a helyzet, hogy a szemétláda ügynök jó kommunikációs képességeit kihasználva becsapja és kizárólag becsapja a közgazdaságilag és üzletileg alultájékozott leendő partnerét. A bizalmat, amit gusztustalanul sima modorával ért el, arra használja fel, hogy pozitívabb színben tüntesse fel az általa árult szemetet. Nem véletlen kit tudnak bepalizni az ilyen görények, jólelkú bölcsészprofesszorokat és nyugdíjasokat, aki egy kicsit is ért a biztosításhoz, vagy akár csak a gazdasághoz, az tud önállóan választani. |
| | Előzmény: [#15 | Agi53 | 2006.12.13. 21:24] |
|
|
| Agi53 |
2006.12.13. 21:39 [#16] |
Az előbb elfelejtettem, hogy a válasz Wacaknak szólt.
Olyan véleményt is hallottam/olvastam, hogy mi magyarok irigyek vagyunk, nem szeretjük a sikert, a sikeres embereket. Persze kérdés, hogy mi a siker? Mert sikerélmény az kell, de az -szerintem - kicsit más. Tény, hogy az amerikai happység idegen, s ez vajon összefügg-e azzal, hogy pesszimistáknak vagyunk titulálva?
Na, meg ez az élelmiszer-botrány - a polcokról :-)? |
| |
| Agi53 |
2006.12.13. 21:24 [#15] |
| Auhhh, sok igazságod vagyon, és jókat is somolyogtam.De mi a helyzet pl. a biztosításokkal? Bár... bár biztos, hogy az érzelemmentes, amikor leveszed a polcról, a kis tudatod, alattid már telisteli bombázták pl. a reklámokkal, az talán lassabban ható méreg, azt hisszük, hogy így nem vagyunk annyira manipuláltak, nem? |
| |
|
|
| Wacak |
2006.12.13. 20:25 [#14] |
Elmagyarázom miért gondolom, hogy az ügynökök hatalmas gennyládák.
A klasszikus értékesítés érzelmek nélkül zajlik le. Ha veszel bármit a szupermarketben nem befolyásol ki a pénztáros, ez a vásárló részéről gazdasági racionalitás.
Ezt a hideg, ésszerű, költséghatékony közönyt töri össze az értékesítő ügynök. Mivel az agymosás során, amiben részesítették, szinte eggyé válik a termékkel, személyiségének a része lesz. Ezáltal érzelmeket táplál a termék irányába és ezt ki is hangsúlyozza a személyes értékesítés során. Az átlagember -mint én is- nem akar megbántani egy idegent, aki viszont sérelemként éli meg ha az ember nem veszi meg az árúba bocsátott rakás szart. Tehát tulajdonképpen egy teljesen érzelemmentes dolgot -árú-, érzelemmel ruház fel ezáltal növelve annak erkölcsi értékét. A kommunikációs képességeinket nem hiszem, hogy az egymásra rásozott gané mennyiségén kellene lemérni, ezt a fajta kapcsolattartást -amely persze mi másra, mint a fogysztásra épül- hagyjuk meg az ostoba amerikának. |
| | Előzmény: [#11 | Agi53 | 2006.12.13. 16:03] |
|
|
| juzsika |
2006.12.13. 16:45 [#13] |
| Amit otthon figyeltem meg, mivel egyik családtagom mellékesen biztosításkötéssel is foglalkozik: elmondása szerint a legtöbb ügynök (akarom mondani, bróker) nő. Leginkább olyanok, akik elváltak, és emiatt rossz irányba változott az anyagi helyzetük, vagy középkorú nők, akik nyugdíj előtt állnak (vagy már éppen azon), és kiderült számukra az, hogy viszonylag sok idejük van, de a nyugdíjuk annyira kicsi, hogy képtelenek megélni belőle. Az ilyenek természetesen sokat is dolgoznak (minden megkötött biztosítás után jár jutalék), de ez nem házról-házra járós. Hanem ismerősöd ajánl be a barátjának, családtagjának, és elmegy veled az első találkozásra. A képzés során nemcsak azt tanulják meg, hogy mikor kell hallgatni, mit és hogyan kell kérdezni, hanem azt is, ha (udvarias vagy udvariatlan) elutasítással találkoznak, akkor megköszönik a rájuk szánt időt, megkérdik, hogy megadhatják-e a telefonszámukat, ha mégis, illetve azt is megkérdik esetleg, hogy ismer-e valakit, akit ez érdekelne. Szóval hogy sikertelenség esetén is ugyanolyan kedvesek, mint az elején. És nem tenyerel a csengődre... |
| |
|
|
| Agi53 |
2006.12.13. 16:11 [#12] |
| Köszi, ez teljesen igaz, mint ahogy tőlem a török s egyéb alkudozásos módszer is nagyon messze áll, máshol meg a kultúra része, egy rituális játék.S a kényszervállalkozók tömkelege is az, én is azért csináltam, mert nem volt más, no meg persze, hogy kipróbáljam, s ne élből utasítsak el valamit, de az első adandó tanári állásnál elmenekültem. Igaz, akkoriban még erőszakosabbak és hierarchikusabbak voltak, a kollégáim aranyosak - szinte mind extanár - de a felettünk lévők!!! Tényleg brrr volt :-)) |
| | Előzmény: [#10 | baguette | 2006.12.13. 14:42] |
|
|
| Agi53 |
2006.12.13. 16:03 [#11] |
| Épp egy több, mint száz oldalas vitát olvagattam erről az egyik fórumon - már a temékekről is, és magáról az MLM -rendszerről, egyáltalán nem ilyen sima a kép. A másik, az igazi cápák nem a nők, a nagyfőnökeim mind pasik voltak (biztosító), az hogy kozmetikai termékeket nők adnak el a dolgok - jelenlegi - logikájából következik, de a legtöbbjük - pl. tanárnők, kozmetikusok stb. - mellékesben foglalkoznak, s egyáltalán nem erőszakos "rádtukmálom-ha kell-ha nem" típusok. Persze ez mind csak saját tapasztalat.Így kell-e lennie, vagyis, hogy "undorító stb." emberek, ez a kérdés izgat. |
| | Előzmény: [#9 | Wacak | 2006.12.13. 09:38] |
|
|
| baguette |
2006.12.13. 14:42 [#10] |
Szia Ági53
Szerintem a magyarok az amerikai típusú értékesítést nem szereteik, vagy más szóval ez nagyon eltér a mi kultúránktól, mert úgy érezzük, hogy a másik nem lehet annyira hülye, hogy ezt bevegye.
Eleve azt látom, (mostanában fél hetem itt, másik felét egy másik országban töltöm), hogy nagyon máshogy kommunikálunk mi magyarok egymással. Azaz: nem divat vagy nem tudunk vagy nem merünk egymással csak úgy beszélgetni, kedvesek lenni, vagy eszmét cserélni. Kint csak a liftnyi utazás erejéig társalognak egymással az emberek, és nem azért, hogy ne legyen kínos csend.
Az értékesítés egy nagy része irányított kommunikáció. Sok kérdéssel... Nekünk ez idegen. Mi nem kérdezünk, vagy nem merünk, pláne úgy, hogy tudjuk, hogy a kérdés mögött nem feltétlenül őszinte kíváncsiság vagy érdeklődés áll, hanem szándék arra, hogy a másik pénzét egy áru ellenében megszerezzük.
Más országokban viszont ez nem ciki és szégyen. Sőt. A szitu tiszta: te el akarsz nekem adni valamit. OK. Nálam van a pénz. Nézzük milyen előnyöket ajánlsz, nézzük, hogy győzöl meg, és ha tetszik ahogy és amit mondasz, akkor lesz üzlet. Világos hozzáállás mindkét fél részéről
Nálunk az ilyen nagyon ritka.
Adalék pedig az, hogy sokszor sok értékesítő azért kezdett bele, mert nem tudott a saját szakmájában dolgozni. Emiatt szégyellte magát, az értékesítést alantasnak érezte és ehhez hozzájött az is, hogy a drága honfitársak sokszor nagyon bunkó módon tudnak reagálni. Így sok értékesítőt meg is aláztak.
Sajnos én is voltam tahó, de aztán rájöttem, amikor a nyugdíjas anyám biztosításokat kezdett árulni, hogy hány ilyen van, akik kényszerből, fáradtan, millió gonddal és szorongással sután próbálkoznak értékesítéssel... és azóta is nagyon szégyelem. Így aztán ha meghallgatni nem is tudom, udvariasan köszönöm meg, hogy megkeresett.
Egyébként én is árultam biztosítást, volt is néha sikeres kötésem, és bár rengeteget tanultam eközben az emberekről és magamról, nem szerettem. Azt viszont, amit ott kommunikációs technikák szintjén tanultam, ma is használom és működik és hasznos. |
| |
|
|
| Wacak |
2006.12.13. 09:38 [#9] |
Mihez képest magas?
Közgazdászok abban mérik a fogyasztást, hogy milyen arányban van eladósodva az egyén teljes vagyonának arányában. Ez Magyarországon még mindig nem haladja meg a 30%-ot, míg az USA-ban teljesen alap a 100%. Ennek fő oka, hogy az ingatlan kultúra teljesen más. Magyarországon elsőrangú igény a saját ingatlan, míg az USA-ban nem ritka, hogy az ember ingatlantulajdon nélkül éli le életét. A magyar fogyasztás még mindig inkább a beruházásokra összpontosul, kevésbé az egyéni élvezetre.
Az értékesítőktől, ügynököktől hányingerem van, undorító emberek. Valódi, értelmes terméknek nincs szüksége ilyen értékesítési csatornára.
Akár gender téma is lehetne, hogy ezen az értékesítési csatornán főleg nőket lehet elérni (lásd: AVON). |
| | Előzmény: [#8 | Agi53 | 2006.12.13. 08:59] |
| További oldalak:
1
|
2
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
