 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
| 4
|
|
| polaris |
2006.06.20. 13:20 [#1] |
Ismét csecsemőgyilkossági kísérlet történt. Az utcán szülte meg, és magára hagyta a kisbabáját egy 27 éves nő, akit a gyermek felfedezése után hamar megtaláltak, hiszen a szüléssel járó vérnyomok elvezettek a nem is olyan távol lévő otthonáig. A sebzett vadat elejteni nem nehéz.
A fiatalember, aki megtalálta, a pólójába csavarta a gyereket, amíg megérkeztek a mentők. Most a 2-es számú gyermekklinikán ápolják a kicsit, aki jól van. A férfi hős, a nő gonosz.
Sajnos, bár állítólag az utóbbi években az inkubátorok elhelyezésével és talán némi odafigyeléssel csökkentették a „kukába dobott”, vécén lehúzott, nem vállalt csecsemők számát, mint látható, a helyzet nem éppen napfényes, és a hírmagyarázók, valamint a mi hozzáállásunk sem nagyon változott.
A csecsemőgyilkosságért, -elhagyásért a jog szerint egyértelműen a nő a felelős, és börtönnel felel, de abban az esetben, ha eljut hozzá az információ, mondjuk a körzeti orvosa, tanára, anyja, netán apja veszi a fáradságot és felvilágosítja, esetleg, ha már minden kötél szakad, vidékről titokban felutazik szülni valamelyik pályaudvaron, és elviszi valamelyik inkubátorig onnan a kisbabát, még csak nem is keresik, meg sem büntetik. Maximum otthon a férje veri meg, hogy hova tűnt, biztosan megcsalta valakivel. Az a férj, élettárs, aki nem akar több gyereket, és, aki esetleg, mint esetünkben, nem is tudja, hogy lett volna egy gyereke. Ugyanolyan primitív tehát, de a sötétség, a kontrollálhatatlan lelkiállapot nem büntethető, csak abban az esetben, ha kismama az alany.
A kismama, ha szerencsés tehát, és tud róla, hova vigye a gyerekcsomagot, élheti utána tovább a hétköznapi életét, állhat a pult mögött vagy a gépsoron, miközben eszébe sem jut kitaszított gyermeke. Később bolondul majd meg, támadja meg a gyerek apját, teszi tönkre környezetét, esetleg önvesztébe rohan. De ez kit érdekel?
Figyeljük csak meg a hírt lezáró sorokat:
"Kihallgatásán azt mondta, nem tudta, hogy terhes. Cigarettáért ugrott le éjszaka, akkor jött rá a szülés. Otthon élettársának azt mondta, azért véres, mert megverték. Azt azonban nem tudta megmagyarázni a nyomozóknak, miért hagyta az utcán a babát. Úgy tudjuk, a kislány már az ötödik gyermeke, és már a negyediket sem vitte haza a kórházból."
Nekem ez a pár sor, bár a nőről akar szólni, mindent elmond saját magunkról is. Hogy legalább ötven emberrel találkozhatott ez a nő naponta, még azzal a példánnyal is, akit a gyermekei apjának nevezünk, és aki valószínűleg tisztában van azzal, bármilyen ostoba is lehet, hogy amennyiben ő nem védekezik, nagy valószínűséggel – hiszen előtte már négyszer megtörtént – a nő, akivel rendszeres nemi életet él, teherbe esik.
Könyörgöm, csak egy kicsit büntessék már meg ezt a pasit is! Vagy nézzük tovább, kihez fordulhatott volna segítségért ez a szerencsétlen, ha nem félt volna annyira, hogy a gyerekét is titokban szülje meg. Orvoshoz, postáshoz, szomszédokhoz, rokonokhoz, vagy a barátaihoz, ha vannak neki. Senki nem vette észre, nem csak azt, hogy terhes, ez a legkevesebb, hanem azt, hogy bajban van.
Az élet elleni bűncselekményt büntetni kell, ez teljesen egyértelmű, ám a szülés egy kicsit furcsa helyzet, mindenki tudja, aki már benne volt. Még, ha normális körülmények között zajlik, és öt ember van az ember mellett, sem mindig tudja megőrizni az anyuka a józan eszét.
Ellenőrzött körülmények mellett is lehetnek a nőnek önpusztító, pusztító, akár agresszív gondolatai. Ez egy olyan folyamat, amiről maga az orvostudomány sem tud pszichológiai szempontból túl sokat.
Ettől függetlenül körül vagyunk véve olyan nőkkel, akikben nulla az empátia és olyan férfiakkal, akikben semmi felelősségérzet a születendő gyermekük iránt.
(www.amoba.hu)
|
| |
|
|
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
| 4
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
