 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
|
2
| 3
|
4
| »
|
| Christie |
2006.05.05. 13:00 [#13] |
| Szívemből beszéltél Stellamaris, én is utáltam világéletemben az alkohol ízét, kilógtam a sorból a bulikban. Később azért kezdtem inni néha egy-egy felest, mert lelazított. Most, hogy láttam A.Gy-t, elborzadtam, mit tesz az emberrel. Szembesített a saját, időnként elő-előtörő depressziómmal is és megerősített: ilyen NEM AKAROK lenni! |
| |
| Stellamaris |
2006.05.05. 12:35 [#12] |
| Egyébként egyetértek, nálunk ma az alkohol ivása valahogy annyira hozzátartozik pl. a buli fogalmához, amennyire egyáltalán nem kéne (sztem). Érdekes, a cigaretta hasonló értelmezése sztem változóban van (nyugati hatásra, és a füstmentes helyek - pl. teázók - szaporodása nyomán). |
| |
|
|
| Stellamaris |
2006.05.05. 12:33 [#11] |
| Érdekes, amit írsz, én is tapasztaltam néha ilyet (szinte egyáltalán nem iszom alkoholt, azért, mert nem ízlik), hogy csodálkoztak, de azért kiröhögni nem röhögtek ki, nem is gúnyoltak. Egyszer-egyszer volt ilyen: "nem iszol, nem cigizel, akkor mi az élvezet az életedben?" vagy hogy: "akkor mi a szenvedélyed?" meg "kell, hogy legyen valami szenvedélyed". (Azt kell rá mondani, hogy te a szexben éled ki magad. ;-)) Én nagy hülyeségnek és egyúttal károsnak tartom ezt a fajta személeltmódot: kell, hogy legyen valami, amivel az ember pusztítja magát, a cigi, pia mint szenvedély. És ha mondjuk nem is sportolsz (az még lehet elfogadott "egészséges szenvedély"), és ha erre azt mondod, hogy neked a munkád a szenvedélyed, na, akkor biztos kiröhögnek. |
| | Előzmény: [#9 | EMA | 2006.05.04. 23:57] |
|
|
| BaBe |
2006.05.05. 00:19 [#10] |
Huh, hát először én is sajnáltam, hogy nem voltam ott, de pálkata írását (a rendhagyó ülés jegyzőkönyve:) olvasva már nem is bántam annyira. Először is nem értem, mi a fenének lett meghívva Albert Györgyi. Persze, értem én, érintett, de mostanra olyannyira kéretlenül tűnik fel a legváratlanabb pillanatban, hogy mint ismeretlen gondolom azt, hogy pihennie kéne. Szó szerint - el a világból, ki egy Isten háta megetti tanyára, no alkohol, no cukor, no média. Legalább három évre. Pihenjen már végre, mert komolyan olyan, mint egy nagyon fáradt, nagyon fárasztó perpeetum mobile.
Másodszorra: pontosan a híresebb nők miatt érzem azt, hogy az ecceri háziasszony azt gondolhatja, hogy ááá, ez nem ugyanaz, mint amit ő csinál. Jó, hogy ott volt a két AA-s hölgy, de... Ok, tudom én, hogy egyetlen este alatt nem lehet megváltani a világot, és hogy tulajdonképpen annyi történt csak, hogy fagylaltoskanállal meg lett kapargatva a jéghegy csúcsa, és hogy már ez is nagy szó... türelmetlen vagyok, tudom.
Gyötrelmes tudni, hogy ez a dolog belátható időn belül nemigen fog megváltozni. |
| |
|
|
| EMA |
2006.05.04. 23:57 [#9] |
A megoldást is valahol a társadalmi közegben vélem felfedezni - az én agressziv módszerem szerint egy ilyen estén egy csöpp alkoholt nem engedtem volna be a terembe... persze, ugyanezt vallom a dohányzással kapcsolatban és az egészséges életmódról szóló esten sem tálalnék csokitortát...
Mert a zugivás egy későbbi fázis, a dolog valahol ott kezdődik, hogy van egy társaság, és mindenki iszik, mert ez igy illő, és ha valaki ásványvizet kér, akkor kiröhögik. |
| |
|
|
| EMA |
2006.05.04. 23:50 [#8] |
Sajnos, vagy szerencse, hogy nem voltam ott...
Nagy piálásokra emlékszem, fiatal koromból, bár én abban a pillanatban, amikor a történéseket és magamat is mintegy kivülről láttam, csak vizet ittam, azzal a jelszóval, hogy higitok. Az alkohol, valahogy sosem tudott igazán a közelembe jutni, az egy pohár bor vagy egy pohár sör az én fejadagom, a többi legfeljebb társasági követelmény...
és ezért irtam az egész önboncolgatást: Magyarországon iszonyúan sokat isznak az emberek csak úgy... húsz évnyi szünet után ez döbbenetes volt számomra... amig az ember benne van, talán nem tűnik fel, de kikerülve a társadalmi elvárás ezen formájából, valóban döbbenetes mennyiséget isznak, nők férfiak, különösebb indok nélkül is. Ősszel voltam egy épitész-előadássorozaton, amely az óbudai lakótelep sorsával foglalkozott és a szünetben pogácsa és pezsgő volt a büfében...? Délután négykor... |
| |
|
|
| Christie |
2006.05.04. 19:24 [#7] |
| Albert Gy. pszichiátere aztán kicsit sem volt "előítéletes" (hanem csak etikátlan) mert elvállalta a könyv lektorálását... "Jó" kis reklám neki, már így, utólag... Albertet sajnálom, ő áldozat. Tragikusnak tartom, hogy az ilyen könyvekből lesznek bestsellerek. Engem személy szerint sokkal jobban érdekelt Bárdos Deák átváltozása vagy a Mária nickü nő megpróbáltatásai és önmagára találása. |
| |
| kecske |
2006.05.04. 15:59 [#6] |
"Nekem ez olyannak tűnik, mintha az elítélt megcsókolgatná a hóhérai kezét... "
Nekem ez meg olyannak tunik, mintha valaki eloiteletes lenne egy piciket. Azert mert Albert Gyorgyi pszichiatere kudarcot vallott Gyorgyivel, avagy Gyorgyi kudarcot vallott a gyogyulassal, meg nem hasonlitanam egy hoherhoz. Gyorgyi meg majd megirja a folytatast a visszaesesrol vagy az alkoholizmusarol, es az is bestseller lesz. Legalabb lesz mibol megelnie ha mar mindenhonnan kirugtak. |
| |
|
|
| Christie |
2006.05.04. 15:48 [#5] |
| Gratulálok Kata! Én ott voltam és hitelesíthetem írásodat. Sőt, én voltam a kérdező is a közönségből... Szerintem ugyanis A.Gy. átvágta az olvasóközönséget könyvével. Kiutat mutatott a depresszióból (ld. a könyv végkifejlete, a görögországi utazása, a gyógyszerek elhagyása stb.), közben még mélyebbre került mint valaha. Ráadásul írásában agyonisteníti az őt (eredménytelenül) kezelő pszichiátereket... Nekem ez olyannak tűnik, mintha az elítélt megcsókolgatná a hóhérai kezét... |
| |
| További oldalak:
« |
1
|
2
| 3
|
4
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
