 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
1
|
2
| »
|
|
|
|
| ins omnia |
2006.02.01. 21:53 [#16] |
kedves zsu! egyedül persye borzasztó nehéz terhes lenni és gyereket gondozni, de ez nem jelenti azt, hogy mindenképpen a gyerek apjának kellene melletted állnia.
ha szeretnéd a babát, és támogató családi háttér áll mögötted, ha a szüleid, testvéred hajlandóak segíteni, akkor nem olyan nehéz.
van egy barátnőm, ahol a pasi felszólította a nőt, hogy vetesse el a gyereket, mert neki nem kell, ő viszont úgy döntött, megtartja, és most egyedül neveli, és határtalanul boldog.
nyugdíjas anyukája örül, hogy segíthet, és (újra) van valami öröme, célja az életének. a húg is besegít ezerrel.
aztán meg miután megszületett a gyerek, és totál úgy néz ki, mint az apja, az apa is megváltozott. most ajándékokkal halmozza el a gyereket.
anyává válni nagyon nehéz, de apává válni se lehet könnyű. végülis, amiképp az anya eldönti, hogy anya akar-e lenni, úgy a férfinek is joga van eldönteni, hogy akar-e apa lenni, vagy nem. csak számára nem az abortusz, hanem a lelépés adott, mint "lehetőség". nem értek egyet azzal, hogy "ha téged igazán szeret, akkor vállalja a gyereket is". a kettőnek nincs köze egymáshoz. a közös gyerekvállalás közös ügy, de egy nő számára mindig adott a lehetőség, hogy megtartson ("beszerezzen") egy gyereket...
mondom ezt úgy, hogy én biztos nem lettem volna képes egyedül végigcsinálni. |
| |
|
|
| haziboszi |
2006.02.01. 21:15 [#15] |
Zsu!
remélem jössz még, nem szaladtál el ijedtedben! én is babát várok, már a harmadik harmadban, izgulunk is, örülünk is, mindig vannak mélypontok és csodás időszakok. nálunk hosszú ismeretség, de rövid kapcsolat után jön a picúr, és ez mindig okoz feszültségeket, bizonytalanságokat. a pasival kapcsolatban talán ennyit: azt hiszem meg kell engedni neki, hogy az ő döntése legyen, hogy marad-e vagy sem, mert ez neki is jókora felelősség. szörnyű, ha egyedül hagynak, de ha kényszerűségből, kötelességből vállalja a dolgot, az egy életen át tartó boldogtalanságot okozhat mindhármótoknak. ha van más segítség, akkor jobb velük. (család stb). légy őszinte magadhoz és a pasihoz is. ez különösen nehéz lehet az elején, amikor talán rosszul érzed magad, és semmit nem akarsz, csak aludni, hogy addig se érezd a hányingert :((
bárhogy is döntesz, keress magadnak bizalmasokat, támaszokat, akikkel meg tudod beszélni a problémákat, és rájuk rakhatod a lelki terhek egy részét. mert most nem kell egyedül bizonyítanod, nem kell szupernőnek lenned, ha nem akarsz.
várunk ide is vissza! |
| |
|
|
| Barkimas |
2006.02.01. 10:36 [#14] |
Zsu,
Nekem a harom terhessegembol egyedul a kozepso volt igazan jo. Az elsoben voltak aprobb gondok, a harmadik meg kifejezetten terhes volt majdnem vegig. A parom viszont a masodikban erezte magat legrosszabbul, sokat fogyott, betegeskedett. Terhessegem alatt talalkoztam - terhes tornan - egy lannyal, akinek elkoltozott a baratja a terhesseg hirere. A terhesseg vege fele visszament, vegiggondolta. Azota nem tudom mi van veluk. Van ilyen is. Egyedul is lehet vallalni, de tenylag a gyereknevelesnek, gondozasnak vannak ket emberes reszei is, pl. a gyermekagyi idoszak. Meg kesobb is sokszor. Ha van mas segitseg, megoldhato apuka nelkul is, nem kotelezo, hogy a verszerinti apa legyen a segito. Egyebkent a "terhesseg" szo a magyar "tereh" (=boldogasag) szobol szarmazik. Semmi gond vele. Kulonben igen is vannak periodusok, amikor terhes a terhesseg a szo negativ ertelmeben, pl. amikor az embernek akkor van hanyingere, amikor nem illik hanyni, pl. egy ugyfelnel, es akkor is terhes, amikor a hatalmas hastol mar mozdulni sem bir. De az meg terhesebb, amikor osszevissza kaszabolva kellene rohani az ordito csecsemohoz, csak eppen a csiga is gyorsabban tud mozogni. |
| |
|
|
| Granatalma |
2006.01.29. 22:21 [#13] |
Kedves Zsu,
Terhesnek lenni terhes, mert az egész szervezetet megviseli – de ugyanígy vannak pozitív hatásai is, hol ez, hol az érvényesül erősebben, az elején – nekem legalábbis – iszonyú volt, minden szempontból, émelygés, rémálmok, kilátástalanság, ami nagyjából a közepére múlt el. (akart baba, tündér, de akkor is) És jó pasival sem könnyebb, csak amennyivel az élet egyszerűbb úgy, annyival. A Te nehéz döntésed, hogy szeretnéd–e a babát, vagy nem, de ne az befolyásoljon, hogy úgy tűnik, hogy papával könnyebb gyereket nevelni. Könnyebb, persze, de nem az eleje a legnehezebb időszak – későbbre meg még találhatsz is jobb pasit ennél a lelépősnél. És Te már látod a helyzetedet, akinek meg a kétésféléves gyereke mellől lép le a papa, az ugyanitt lesz, de megcifrázva veszekedős, válós időszakkal, gyerekelhelyezéssel, láthatással, ami csak lehet. És ha nem válnak, csak gyötrődnek – a gyerek érdekében, ugye, – annak aztán méginkább.
|
| |
|
|
| hakapeszia |
2006.01.29. 20:18 [#12] |
Úgy látom, Zsu is elhúzott...
Úgyhogy nem is neki írok. A terhesség időnként, főleg az uccsó hónapban bazi nehéz, és eggggggyáltalán nem valami romantikus nyuszipuszizás. Csak utána, az eredmény láttán az ember (én) hajlamos elfelejteni a sok kínlódást és újból bevállalja a pocakot. Meg a gyerököt. |
| |
|
|
| harmincas pasi |
2006.01.29. 19:21 [#11] |
Kedves Zsu, én most regisztráltam, hogy válaszolhassak neked, bár persze nem fogom tudni meghozni a döntést helyetted, és nem állítom, hogy tudom a választ a dilemmádra. De el szeretném mondani, hogy én, mint egy stabil, jó házasságban élő apuka (másfél éves kisfiam van) mit gondolok a kérdésről.
Szóval egyrészt azt gondolom, hogy egyedül SZÖRNYŰ nehéz lehet ma gyereket nevelni, és én nemigen lennék képes rá. Annyi praktikus dolog van, amihez egy ember egyszerűen nem elég... és a pénzkeresés csak egy ezek közül. Most volt a párom két napig a fiammal kórházban - hát nagyon szükségük volt az igen aktív segítségemre (cuccok, kaja behordása stb.) MINDEMELLETT: 1) elég sok nőnek sikerül egyedül is gyereket nevelni, 2) jó esély van rá, hogy lesz más segítséged - szülők, barátnők - és persze jöhet még megbízható, felelős férfi is (vagyunk páran, nyugi). És főleg 3) egy ilyen kis ember, aki belőled van, döbbenetes mértékű szeretetet hoz a házhoz, és minden nehézség mellett minden nap elönt minket az öröm, amikor rá nézünk.
Szóval sokat rizsáltam itt, és nem váltottam meg a világodat: neked kell dönteni. Bárhogy is döntesz, szerintem aztán már ne nézz vissza, ne rágódj rajta. |
| |
|
|
| Reklámszatyor |
2006.01.29. 19:00 [#10] |
| Kedves Zsu! Ha elhúzott, hát elhúzott. Lehet, hogy elhúzott volna gyerek nélkül is. Én is elkövettem azt a hibát, hogy nem tartottam meg a terhességet, mert kétségbeesett az aktuális apa, persze nem ez volt az egyetlen ok. Nagy hiba volt. Így is, úgy is vége lett a kapcsolatnak. Amúgy meg nem kötelezô állandóan boldog terhes anyának lenni, szerintem egy kis szomorkodás belefér. Fogd a hormonokra. |
| | Előzmény: [#1 | Zsu04 | 2006.01.27. 22:42] |
|
|
| "mégmindignő" |
2006.01.29. 17:24 [#9] |
Kedves Zsu! Sokat gondolkoztam, hogy szóljak-e egyáltalán. Nem szeretném, ha bárki is félreértene és úgy gondolná, hogy a véleményem az abortusz mellett szól! Nagyon is szerelempárti, családpárti, boldogságpárti és gyerekpárti vagyok, ezt azt hiszem tudják rólam a régiek.
A legjobban meggondolandó dolog, hogy egyedül bírni fogod-e! Nem csak az ismert anyagi és társadalmi nehézségek miatt. Még azt sem mondanám, hogy nem tudja egy szerető anya, egy tágabb nagycsalád pótolni kicsit az apát. Másra gondolok. Mindig benned fog maradni egy tüske, hogy elhagytak és pontosan egy nagyon fontos és felemelő pillanatban. Még ha jól sikerül is az életed, a tudatod, a szíved legmélyén ott lesz egy kis megbúvó boldogtalanság és ez csak a legjobb eset. Abban az esetben ha nagyon rosszul viseled az elhagyottságot, a magányt, ha szomorú, magányos és boldogtalan leszel, azt ha akarod, ha nem, érezni fogja a baba. Boldogtalan mamának nem lesz boldog, kiegyensúlyozott babája. Sajnos ismerek ilyet is.
Ha vállalod egyedül, mert úgy érzed, számodra maga a baba lesz a boldogság, akkor minden tiszteletem a Tiéd és csak azt tudom tanácsolni, hogy próbáld amennyire tudod "lazán, könnyedén, örömmel", pusztán a babavárás boldogságával és később a már megszületett baba gondozásának, fejlődésének élményeivel feltöltve megélni az egészet. Tudom, nagyon nehéz! |
| |
|
|
| sisso |
2006.01.29. 13:22 [#8] |
kedves zsu,
Amikor megszületett a gyerekem nem voltam valami ragyogó fizikai állapotban és eleinte minden nap iszonyú gondot okozott egy másik ember gondozása. Akkor nagyon türelmetlen voltam, viszont megértettem, hogy mennyire fontos, hogy legyen ott az ember mellett még valaki, mert különben belebolondul.
Nem tudom lehet-e ilyet mondani, de tényleg jól gondold meg, hogy ezt bírni fogod-e. Egyébként az is lehet, hogy a fiú (nem tudom mennyi idős meg mennyire volt mély a kapcsolatotok) megijedt és előbb-utóbb átgondolja a dolgot, de ezt mindenképp meg kell beszélned vele, ahogy azt is meg kellett volna beszélnetek előtte, hogy akartok-e gyereket. Tényleg, egyáltalán szóba került ez? oylan volt a helyzet, hogy te azt gondoltad, hogy ez belefér?
Koloratura,
láttalak más fórumon is és nagyon megfogott, amit mondasz. Miért szólt a te egész életed a védekezésről? Mert a párod nem akart gyereket? |
| |
| További oldalak:
1
|
2
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
