 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| hallohallo |
2006.07.02. 17:17 [#160] |
igazad van, tényleg fel kellene nyitni a szülők szemét (hm, egy kicsit még mindig szkeptikus vagyok, én hiába meséltem el anyámnak többször is, min mentem /és megyek néha még most is/ keresztül, egyszerűen nem hajlandó megérteni).
talán egy módszer mindenféle tájékoztató anyag begyűjtése, ami leírja, hogy mik az anorexia tünetei és mivel járhat hosszú távon, és ezt odaadni a szülőknek. |
| | Előzmény: [#159 | csilla | 2006.07.02. 17:01] |
|
|
| csilla |
2006.07.02. 17:01 [#159] |
persze, de az anyánál kell kezdeni, hiszen nem lehet a tudta nélkül csak úgy lezavarni a lányokat pszichológushoz, nem? egyébként számos esetben (de nem mindig) az anya a betegítő tényező, és az anorexia/bulimia közvetett kiváltója. szivem szakad meg, amikor azt látom, hogy az anyák asszisztálnak ehhez a rémséghez, mert azt látják, hogy most "így" csinosak a lányaik. nálunk is lejátszódott az egész a családban, tudom, miről beszélek.
aztán ha az anya (és az apa) megvolt, illetve mellettük a lányokkal kellene beszélni vagy a család közeli ismerősével, és együttesen nyomást gyakorolni.
hah, arról én is tudnék mesélni, mi presszúra van még mindig pl. irányomban is, mert merészelek nem csontsovány, csak átlagos lenni. ez valami őrület, iszonyúan megkeseríti a nők, lányok életét (mondanom sem kell, hogy 30 körül 15-6 éves lányok alakjához kellene mérnünk magunkat).
szóval Csuti, előre és nagyon sok sikert! |
| | Előzmény: [#152 | hallohallo | 2006.07.02. 12:12] |
|
|
| polaris |
2006.07.02. 16:06 [#158] |
természetesen az anorexia sztem sem tréfa. ha arról van szó, azonnali segítségre van szüksége a két kislánynak.
ugyanakkor tapasztalatból tudom, Magyarországon az átlag svéd gyerekre azt mondanák, nagyon sovány... :) |
| |
|
|
| Csuti |
2006.07.02. 15:14 [#157] |
Abban persze nem lehetek biztos, hogy tényleg komoly a baj. De a két lány nem karcsú, hanem csontsovány. Az a nyomorult vasi pecsenye rövidkaraj, nem zsiros, a panir mindössze pirospaprikával kevert liszt, teflonban kevés olajon átsütve.
De nem is ez volt a probléma. Nekünk az volt zavaró, ahogyan egész apróra vágták, tologatták, "foglalkoztak" vele, de nem ették ... felajánlottam, hogy nézzenek körül a hűtőben, biztosan találnak valamit, nem kértek semmit, és anyukájuk mondta, hogy otthon sem esznek többet.
A családdal évente 4-5 alkalommal találkozunk, utoljára Húsvétkor voltunk együtt rokonoknál, ahol a két, akkor nem kövér, nem sovány kislány emlékezetem szerint jóizűen eszegetett.
Persze, nagyon nehéz erről a szülőkkel beszélni, a férjem emlékeztetett, mi mennyire utáltuk annakidején, ha valaki beleszólt abba, hogyan bánunk a kölkökkel.
|
| | Előzmény: [#155 | polaris | 2006.07.02. 13:59] |
|
|
| hallohallo |
2006.07.02. 14:31 [#156] |
"a két gyerek mennyire lefogyott, a csontjuk kiszúrja a bőrüket "
"milyen keveset esznek, akkor büszkén mondta, hogy igen, van önuralmuk. "
nekem ebből jön le, hogy anorexiáról van szó.
a legszarabb az evési zavarokban a sok pozitív visszajelzés, mint most pl a tiéd, hogy díjazod, ha ezeket nem eszik meg.
amikor a legszarabb állapotban voltam, mindenki dícsért, hogy milyen szépen lefogytam, (hozzátéve, hogy már csak 2-3 kilót kéne leadnom - könyörgöm, már nem volt miből, húsz kilóval voltam kevesebb, mint most, és most sem vagyok kövér!), hogy mekkora önuralmam van, hogy ennyit bírok tornázni (erre fogtam a fogyást), stb.
középiskolában volt anorexiás osztálytársnőm, modelliskolába járt, elmentünk egy bemutatójára és totál kiborultunk, hogy a térde vastagabb, mint a combja, az anyukája meg boldogan pucolta neki a nyers répát és örült a lánya "sikerének".
szóval belülről megélni a legrosszabb, hogy tudod, hogy nagy gáz van veled, de ilyenkor dícsérnek a legtöbbet. képzeld, ha nekem ez felnőtt fejjel, huszonévesen gondot okozott, mit élhet át két kiskamasz. |
| | Előzmény: [#155 | polaris | 2006.07.02. 13:59] |
|
|
| hallohallo |
2006.07.02. 13:44 [#154] |
ugye tudod, hogy csuti nem az egészséges/egészségtelen étkezésről írt?
ha tizenéves lányok nem esznek, mert elég nagy az "önuralmuk", az komoly dolog.
apám munkatársának néhány éve belehalt az egyik lánya.
nem kéne tapsikolni hozzá. |
| | Előzmény: [#153 | polaris | 2006.07.02. 12:19] |
| hallohallo |
2006.07.02. 12:12 [#152] |
hát, én szkeptikus vagyok az anyával kapcsolatban, saját tapasztalat miatt.
régebben bulímiás voltam, és hiába mondtam már anyámnak többször, hogy amikor "olyan szépen lefogytam", az azért volt, mert naponta többször hánytattam magam, esténként meg zokogtam, mert nem bírtam abbahagyni az egészet, anyám mai napig azzal jön, hogy próbáljak meg lefogyni, egyszer már "olyan szépen sikerült".
ha egy családban a súly a fő téma, akkor egy családtag se fogja jobb belátásra téríteni a lányokat. |
| | Előzmény: [#151 | csilla | 2006.07.02. 11:16] |
|
|
| csilla |
2006.07.02. 11:16 [#151] |
| nem akarok huhogni, Csuti, de láttam már anorexiást a családban, az ő eljárásaikra rímelnek ezek a műveletek. jobb esetben "csak" beleestek valamelyik idióta fogyókúralázba. nem tudom, mennyit látod őket, de az anyjukon keresztül kellene hatni rájuk (bár ő elég furcsán nyilatkozott...). mondjuk nálunk a családban is még mindig vannak abnormális "ki hány kiló" jellegű eszmecserék, ilyenkor én vagy kikapcsolok, vagy felállok az asztaltól. |
| | Előzmény: [#150 | Csuti | 2006.07.02. 09:30] |
|
|
|
|
SZOC&POL 
