 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| • Egyszerűen csak szerető anya, vagy áldozat, vagy mártír? |
Hozzászóláshoz kérjük lépj be!
moderálási alapelvek |
|
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
| 4
|
| torokmonika |
2005.10.10. 07:51 [#9] |
a kérdés csak az, hogy te milyen szinten szeretnél segíteni.
ezt eldöntötted már?
|
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.10.10. 07:48 [#8] |
Köszi a hozzászólásodat, de sajnos a Te leírásod az általánosan azért normális anyára és fiúra vonatkozik, csak a túlkapásokról van szó, olyat sok meny átáélt már, én is...nagyon sz.. érzés...
Itt sajnos többről van szó és azért nem tudok igazán jó infókat szolgáltatni, mert bár egézs kicsi korától ismerem a gyereket, nem tudom igazánmegfogalmazni, hogy milyen és mennyire olyan, csak folyamatosan azt érzem, hogy nem stimmel nála valami. A barátnőmnél meg azt érzem, hogy egyszerűen mintha szándékosan nem ismerné fel, hogy a gyerek kicsit más, mint a normális gyerek...Sőt folyton még magát korholja, hogy nem figyel eléggé rá, még többet kéne neki nyújtani, stb.
A gyereknek nincsenek barátai, egész nap bent ül vagy fekszik a szobájában, vagy számítógépes játékokat játszik, kivéve mikor az anyját gyötri, mindenkit megítél, mindenről és mindenkiről rossz véleménye van, kedélytelen, matematikát és nyelvet tanulni képtelen, valami titokzatos könnyített gimnáziumban érettségizett, sem dolgozni, sem tovább tanulni nem akar és sajnos az anyja a képességeit sem felimerve diplomás embert szeretne csinálni belőle, építész akar lenni a srác, (matek és nyelv nélkül) holott lehet, hogy egy jó szakmával, jó hozzáértéssel elégedett ember lehetne...hangosan beszél magában egész nap és ugyanakkor nem teljesen úgy hülye, mint aki igazán az, orvoshoz, pszihológushoz sem vitték még sosem, pedig ráférne, annyira nem akarja az anya (önvédelemből, vagy kétségbeesésből, amit titkol) észrevenni, hogy azt is csak nyolcadikos korában látta be, hogy a gyerek diszlexiás, pedig mondtuk neki többen...A fiú tehát nem hajlana arra, hogy önállóbb legyen, de az anyja, ha végre tudomásul venné. hogy mi van, terelhetné az önállóság felé, mert annyira nem h..... |
| | Előzmény: [#6 | BaBe | 2005.10.10. 07:25] |
|
|
| torokmonika |
2005.10.10. 07:38 [#7] |
ha jól értelmezem a történetet, két alapvető probléma van:
1. a fiú furcsa
2. az anyuka beleugrott a mártír-szerepbe.
nyilvánvalóan összefügg, őszirózsa is úgy vezette fel a sztorit, hogy ez egy ilyen hallgatólagos megállapodás köztüK. erről nem beszélnek egymással.
tudjátok, én elég tahó és nyers vagyok.
miért nem meri őszirózsa elmondani kerek-perec, mit gondol az értelmetlen önfeláldozásról?
hogy mit gondol a gyerekről?
miért nem sorolja fel azokat a kirívó rendellenességeket, amelyeket lát?
nyilván kissé megsínyli a barátnő-kapcsolat ezt a kegyetlen beszélgetést, de hát pontosan az a dolga: ami nem fáj, az nem hat.
sztem ezen a ponton (21 év után) már nem lehet "felnyitni" a szemét a barátnőnek - belekényelmesedett, beletörődött a szerepébe.
és itt kanyarodunk át a 2. pontra.
csak úgy magunk között: gondolkodjunk el azon (őszirózsa, ne akadj ki, csak smirgli a modorom), MIÉRT sodródik bele egy ilyen helyzetbe egy felnőtt nő? biztos, hogy nem csak pajzsnak fogja a fiát maga elé,hogy megvédje magát egy új kapcsolat rejtette esetleges veszélyektől? nem kényelmesebb-e neki is mindig a fiára hivatkozni, amikor kihúzza magát a közös társas programokból (jaj, a fiamért kell mennem...)? miért alakulhatott ez így?
szerintem ha valódi jóbarátnő őszirózsa, megfogja a csajt, ad a kezébe egy pohár valamit, és azt mondja: most harminc percig beszélek hozzád és te nem szólsz bele. utána elmondhatsz mindennek.
igen, sírni fog. igen, hisztériázni fog. igen, elmondja őszirózsát majd minden gonosznak.
nem ez a lényeg.
hanem az, hogy az elhangzott szavaknak - a leírtaknak is - erejük van. nem várható el, hogy 21 év után a homlokára csapjon és azt mondja, na, holnaptól másképnt fogom. nem. ehhez idő kell.
valószínűleg még senki nem szembesítette a következményekkel a csajt.
az vacak érzés.
ki kell várni a hatást.
okosok szerint hét-tíz napon belül gyógyul.
fontos, hogy ne őt minősítse, hanem a helyzetet elemezze.
na, ez a kis durva véleményem.
meg az, hogy őszirózsa szíve sezrint az egész világot örökbe fogadná :) mintha bizony a világ megérdemelné...
|
| |
|
|
| BaBe |
2005.10.10. 07:25 [#6] |
Nyugi, csak vasárnap este nem mindenki pezseg itt (már a neten). Ennyire kirívó sztorit talán nem ismerek, mint a tied, (illetve a baráthnődé), de azt azért látom, hogy az anyák a fiaikkal időnként valóban úgy bánnak, mintha azok nem tudnának kettőig számolni. Hogy mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás? Szvsz ebben az esetben a tyúk. Ő kezdi el, még valamikor a tojás kipottyanása után rögtön, aztán úgy hozzászokik, hogy nem tudja abbahagyni. Több példát is látok az ismeretségi körömben, olyat is, hogy Anyu addig rakta a pici Fia segge alá a párnát, hogy az felnőttként sem tud keményre ülni, ezért aztán berzenkedik a saját feleségével. A szokásos süt-főz-duruzsolon kívül olyat is látok, ahol a felnőtt férfiember minden ügyes-bajos dolgát az anyja intézi. Otthonról, telefonról, saját számlára, elvégre ő ráér... És ha vita van közöttük, és anyu besokall, akkor a felnőtt férfiember nem tudja elintézni a saját dolgát, mert egészen egyszerűen nem tudja, hol fogja meg a dolog végét... értve itt akár egy egészen egyszerű nyomtatvány kitöltését. A másik a "futok a kisfiam után a főztömmel" kategória, ahol akár az idegeire is mehet anyuci a pici fiának, és élete párjának, belekotnyeleskedik, ugyan jóindulatúan külön főz a menyének és a fiának is, csak mellette ott a saját háztartása és férje is, ráadásul külön háztartásban...
Ahogy látom, az anyák kezdik, de mindkét fél annyira beleszokik, hogy ezt csak közös erővel lehet leállítani. Az Őszirózsa által említett esetben nem lehet tudni, hogy a fiú hajlana-e erre, mert olyan kevés róla az info... |
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.10.09. 22:59 [#5] |
Azt hittem nem csak ketten beszélgetünk topic lesz, pedig ha kilépünk az eredeti, az indító történetből, lenne benne fantázia és megbezélni való...
Azért majd folytatom. |
| |
| polaris |
2005.10.09. 18:03 [#4] |
| a barátnöd - azt hiszem - maga is szenved ettöl a helyzettöl... ha barátok vagytok, muszáj 'megráznod' öt! :) lehet, hogy erre vár... erre volna szüksége, hogy rendesen kibillentse valaki ebböl a semmi jóra nem vezetö szituból. szerintem ez nem beleszólás, hanem segítség. erre is valók a barátok... |
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.10.09. 17:50 [#3] |
Igen ismerem, de az a szomorú, hogy ő i ismeri, de sajnos a saját játszmáit nem fedezi fel, a másét persze kiválóan, egyébként okos nő... Én pont ugyanúgy gondolkodom, mint, amit Te leírtál...
Annyitmár próbáltam nagyon ovatosan mondani, hogy hagyd a ygereket kibontakozni, engedd már a maga útjára, a válasz az volt, de neki így jó, ezt MEGKÍVÁNJA (na ennél a szónál éreztem, hogy komoly baj van, ráadásul minden vagyonuk és nem kis vagyon ennek a fura fiúnak a nevén van)
Én arra lennék kíváncsi,hogy hol a határ, mikor lehet még kimászni?
Az én édesanyám és az öcsém is egymás határai, de számukra már nincs kiút, mivel anyám 80 feletti, épp, hogy él, az öcsém meg már vénül...sokal idősebbnek látszik, mint én, meg pláne a mentalitása, a gondolkodása...és főleg a cselekedetei...
Sajnálom a barátnőmet, ő is érzi hogy baj van, mert úgy évente egyszer kifakad "hát kell nekem e miatt a k***a kölök miatt mindent elviselnem című műsor, végén sírással és önsajnálattal", de nem lép, hiába az én mértéktartó, óvatos tanácsom és a többi barátnő drasztikusabb tanácsai...
Korábbanegyütt nyaraltunk Balatonon, de engem már zavar egy 21 éves fiú folyton az anyja nyakában lógása...
(az én 12 évesem, most jött haza egyedül Budapestről, metró, távolsági busz, rév, csak oda megyünk eléje kocsival a gyaloglás miatt, de az sem gond, és ezt csinálja egy éve egyedül, minden hétvégén) |
| |
|
|
| polaris |
2005.10.09. 17:36 [#2] |
tudni kell elszakadni a gyerekeinktöl. a barátnöd 'rátette' a saját életét afiúra... úgy tünik, csupa szeretetböl - nyilván ö is így éli meg - ugyanakkor elvette a fiától a levegöt, a fiúnak ki kellett volna már alakítania a saját szeretet-köreit, melyek lassan elhúzták volna öt a mamától.
a mamának is ki kellett volna alakítania asaját felnött kapcsolatait, társra lenne /lett volna szüksége, akkor most nem esne nehezére hogy haggya elmenni a fiát.
a fiú nem fogja neki megköszönni, hogy ennyire 'agyonszerette' öt, mert nem alakíthatta normálisan az életét.
ö pedig játszhatja az áldozat szerepét, aki a gyereke miatt nem lelt társra (nem is akart!)
ök egymás fogjai. jó lenne befejezniük ezt a 'játékot'
(Te is ismered a könyvet, amire amúltkor utaltam: Emberi játszmák...:) |
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.10.09. 16:51 [#1] |
Felvetődött bennem a kérdés egy régi barátnőm története kapcsán, hogy egy anya meddig egyszerűen csak féltő, kedves,szeretetteljes jó anya, aki igyekszik mindent megadni a gyerekének és hol kezdődik az, hogy áldozattá, avagy mártírrá válik azon cselekvések, törekvések és erőfeszítések közepette, amit a gyereke boldogulásáért tesz és az a gyerek még ráadásul alaposan és tudatosan kihasználja.
Az a bizonyos gyerek fiú, 21 éves, az édesanyja, azaz a barátnőm egyedül neveli kb. úgy két éves kora óta, a nagyszülők maximális segítségével és beleszólásával.
A fiú egy igen furcsa szerzet, bár látszólag teljesen normális, de mégsem az, nehéz megfogalmazni, az első pillanatban érzi bárki, hogy valami nem stimmel, de senki nem tudja, hogy mi, senkit nem fogad el, mindenkitől idegenkedik, távolságtartó, olyan mesterséges marad, az anyja szerint egyedül én vagyok valamenyire közel hozzá, velem szóba áll és viszonylag nyitott. Az biztos, hogy a határmezsgyén mozog a normális és a kissé terhelt között. Maximálisan őszinték voltunk egymással a barátnőmmel, mindig mindent megbezéltünk, de mégis úgy éreztem, hogy ez a téma valahogy hallgatólagosan tabu, nagyon szerettem volna elmondani a barátnőmnek bizonyos dolgokat, de soha nem mertem, most már pláne így van.. Egyre jobban kezdi kiszolgáltatni magát a saját maga által értelmetlenül, súlyosan elkényeztetett fiúnak.
Ti mit tennétek???
Az anya egész életében nem tudott újra normális és hosszan tartó párkapcsolatot tremteni. Voltak szerelmei, de mindig mindent attól tett függővé, hogy a fiának hogyan jó és ezt szerintem a "betegességig" vitte, amíg kicsi volt a gyerek még csak elment a dolog, mert titkos randevúkra járt, amíg a szülők vigyáztak a gyerekre, most meg már ott tart a dolog, hogy úgy teszteli a potenciális pasikat, hogy véletlenül úgy intézi, hogy a fiú rövid ideig jelen legyen (jaj, csak véletlen, egy darabig velünk jön fiam, mert egy az utunk és hasonló trükkök)...
az én párom szerint elég egyetlen pillantás a fiúra a megfutamodáshoz.
A 21 éves gyereket állandóan mindenhová kocsival fuvarozza ("szívesen innék veled egy pohár sört én is, de meg kell várnom az estét, még nem tudom megy-e valahová a fiam. - kérdezem én - hát messzire megy? Ja, nem csak ide két utcával arrébbb, nem tart soká -" ez a válasz és én ilyenkor a falra mászom. Az én fiam fiatalabb korában is hazajött a haverjaival éjszaka a belvárosból gyalog Lőrincre)
Hasonló történet van ezer és én érzem, hogy valami nem stimmel, A barátnőm érzi, hogy én ezt tudom, csak nem tudok szólni.
Ez a gyerek, aki egyébként sokszor goromba és agresszív is előbb, utóbb ki fogja forgatni észrevétlenül az anyját mindenből, aki ehhez saját maga aszisztál. Az anya csak részben látja a jövőt, de homokba dugja a fejét és a lényeget nem látja...Vagy reménykedik?
Hogy lehet azt valakinek nagyon finom a tudtára adni, hogy nem jó úton jár?(többdiplomás, intelligens, okos nő) |
| |
|
|
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
| 4
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
