 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| polaris |
2005.10.07. 17:28 [#13] |
a cumisüveg is 'pótszer' mama helyett nagy semmi (ráadásul árt a fogainak a cukros lötty). én a jelenlétben hiszek, egyszerüen rájuk kell szánni az idöt... erre van szükségük. nem a szopásra - persze a fincsi tejci mindig jól jön - hanem inkább az együttlétre. ez lehet 3-5-10 perc, gyereke válogatja.
Idöt adj neki, magadart - az a legfontosabb. minden más téged helyettesít... ne ezt tanulja meg! A folytatás (pótszerek valódiak helyett) felnöttkorban már nehezen átprogramozható... |
| |
| okeni |
2005.10.07. 17:27 [#12] |
"sok anyuka, aki akár a négy éves korig tartó szoptatást erőlteti, ezzel párhuzamosan persze szintén "természetes""
Nem tudom, mi van négy évesen, de másfél évesen még abszolút nem kell erőltetni - sokszor úgy küzdök a pólórángatókkal, hogy legalább hadd egyem meg a kajámat. |
| | Előzmény: [#8 | torokmonika | 2005.10.07. 16:51] |
|
|
| okeni |
2005.10.07. 17:21 [#11] |
| Láttam alvó gyerekeket is. Az egyiket letette aludni az anyja, amikor úgy gondolta, itt az ideje. A gyerek üvöltött, először órákat, később csak húsz percet. Hallottam én is a vendégségben, nem ő mesélte. Ma, másfél évesen, beteszik az ágyba, cumisüveget kap a szájába, dúdolgat, és elalszik. A másik gyereket nem bőgették, de szintén cumisüveget kap a szájába, úgy alszik el. Ezek a gyerekek, ha éjjel felébrednek, megkeresik az üveget, vagy szopják az ujjukat. Nem sírnak, mert nem mennek oda hozzájuk úgy sem. Az én gyerekeim viszont nem szopják az ujjukat. A lelki bajokat remélem, általánosan értetted, nem ránk. A gyerekeim, ha kapnak cicit, nem bőgnek. A kérdésem csak az volt, ugyan vajon mikor szoknak le erről, van-e tapasztalatotok. Ha nincs, hát nincs. |
| |
|
|
| polaris |
2005.10.07. 17:19 [#10] |
| a sírás általában bajt jelez. gyakran, valóban lelkit - muszáj odafigyelni, törödni... miért furcsa az, ha a gyereknek szüksége van 'társaságra'? ránk... nem lesz elkényeztetve a kölök, mint a porosz-stílus kedvelöi állítják, hanem szépen kialakul a biztonságérzete: aha, ha szólok az anyámnak, odafigyel rám, s próbál segíteni a bajomon. |
| | Előzmény: [#8 | torokmonika | 2005.10.07. 16:51] |
| polaris |
2005.10.07. 17:13 [#9] |
| mindenkinek jobb az igény szerinti szoptatás - mi is akkor eszünk, amikor éhesek vagyunk... a szopás gyakran kapcsolatteremtésre kell a babának... ha a cumi és más önkielégítö eszköz is lehet a társaság utáni vágyuk pótszere: ne sajnáld az idödet a gyerektöl! 1000szeresen 'megtérül': jó lesz az önbizalmuk, önértékelésük, késöbb hamarabb érzik magukat biztonságban egyedül is (a sok együttléttel alakul ki a érzelmi biztonságérzetük!) |
| | Előzmény: [#7 | okeni | 2005.10.07. 16:28] |
|
|
| torokmonika |
2005.10.07. 16:51 [#8] |
az az anyuka, aki nem erőnek erejével tömi be a mellét a gyerek szájába annak másfél éves korában - jaj, már látom, miket fogok kapni -, hanem a kölyök valós igényeire figyel, megtalálja a megoldást. rossz szokás? nem. rossz szokás a dohányzás meg a körömrágás. normális gyerek, ha nem éhes és nincs baja, elfárad napközben annyira, hogy alszik, mint a bunda.
(megint megköveznek, de sebaj) sok anyuka, aki akár a négy éves korig tartó szoptatást erőlteti, ezzel párhuzamosan persze szintén "természetes" módon tartja a gyerekét: csak semmi külső hatás, ami elronthatja, csak bioizé, csak horozókendő (akár utálja a gyerek, akár nem), nem hallgatunk zenét, csak én dúdolok neki, nem nézünk tévét, mert az árt (árt hát. ha sokat, válogatatlanul), nem visszük oviba, csak olyanba, ahol fából van az óvónéni, mert az természetes, nem főzünk lecsót, mert az nem magyar, csak hajdinakását, mert az bezzeg (hahaha).
bocs, csak a praxisban rengeteg ilyen volt.
na, AZOKNAK a gyerekei atomra hisztiznek éjszakánként. mert még normálisak.
egyébként ha egy gyerek bőg éjszaka, akkor baja van. általában lelki (már ha nem éhes vagy szomjas). |
| | Előzmény: [#7 | okeni | 2005.10.07. 16:28] |
|
|
| okeni |
2005.10.07. 16:28 [#7] |
Kár, hogy az előnyök nem ismertek - illetve nem biztos, hogy vannak előnyök... Az igény szerinti szoptatást azért szeretjük, mert nem akarunk túl korán konfrontálódni egy kis csöppséggel?
A második kérdésre: nehéz elhinni, hogy egy egyébként mindent evő nagy, másfél éves gyerek (pontosítok: két gyerek, ikrek) olyan nagyon éhes lenne éjszaka. Pedig akár óránként kelnek, és csak szopival alszanak vissza. És az esetünk nem ritka! (Legalábbis nem kivételes.)
Megjegyzem, cumit, cumisüveget mindig kiköpték, és az ujjukat sem szopták soha. Vagyis önmagukat megnyugtatni nem tudják. Nyilván, mindez egy rossz szokás következménye, nem vitatom. De hol és hogyan kellett volna beavatkozni? |
| |
| "mégmindignő" |
2005.10.07. 12:54 [#6] |
| Hú, de nagy kő esett le a szívemről, szerencsére mentettem, mert elsőre nem ment át... |
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.10.07. 12:54 [#5] |
Minden kedves szülni vágyó, szoptatni akaró jövendő anyukának szeretettel!!!
Egyrészt csatlakozom "Torokmonihoz", másrészt még néhány szó!
A legeslegfontosabb, minden szabály, minden szokás, minden lehetőség fölött magasan: az anyuka nyugalma, derűje, belső békéje, öröme...a gyerek szoros testi kapcsolatban élt velünk 9 hónapon át, ne felejtsétek, hogy minden rezdülésünket, minden hangulatváltozásunkat, a kezünknek minden moccanását, a hangunk minden változását pontosan érzékeli, hat rájuk a hangulatunk...az érzelmi állapotunk...a kedélyállapotunk
Legfontosabb tehát, nem aggódni, nem agyalni!! "hogy csináljam jól, hogy legyek ügyes és jó anyuka, meddig szoptassaak, mikor, mennyit, hogyan" sok sok kérdés és mind mind csak növeli a bizonytalanságot...Lehetnek szabályok, lehet tanácsot adni, lehet róla beszélni, vannak persze betartandó alapvető egészségügyi és higiéniai kitételek,...de ezeken túl minden tépelődéstől és erősen akarástól függetlenül minden szépen természetesen fog menni a maga útján, minden baba -mama egy egyedi páros és úgy lesz jó, ahogy kettőjük között észrevétlenül kialakul...
Lehet, hogy nagyon szerencsés vagyok, de egyik babám sem sírt szinte soha, kivéve néhány teljesen természetes és szokványos esetet...de nem voltak sírosak.
Bennem olyan béke, olyan derű, olyan nyugalom lakott, olyan mérheterlen eufórikus, de a mindennepi ápolás idejére már letisztult szeretet volt az egyébként rossz kórházi körülmények között és ráadásul császármetszéssel született babáim iránt, hogy nem volt bennem semmilyen aggodalmaskodó és önmagammal megvitatandó kérdés, csináltam mindent szép sorjában és haláli nyugodtan és magam is nagyon élveztem...a szoptatás pl. a legboldogabb baba-mama viszony, a legkényelmesebb is, hiszen nem kell főzőcskézni...csak nem szabad aggódni
(a békével kapcsolatban csak annyi, ez már nem annyira szerencse, hogy az apák sokat voltak távol és szinte magamra hagytak az anyaság örömével, az első apuka, mint élsportoló, az edzés után pedig "anyósprogram", haza csak későn, a gyerek már aludt és rend volt, a második apuka, mint "lézengő ritter" a költő után szabadon, ki tudja, hol császkált folyton és az "anyósprogram" nála is rendszeresen benne volt a pakliban...
Én, mint asszony és feleség nem zsörtölődtem egyikkel sem, élveztem a magam kis "babaprogramját")
Ha a fiaim elkezdtek sírni, egyszerűen odamentem az ágyhoz, mosolyogva beszéltem hozzájuk, (nem gügyögtem) közben simogattam őket, azonnal elhallgattak és az előkészületek ideje alatt (akár a szoptatásra, akár később az etetésig) szép csendesen, nyugodtan beszélgettem velük és máskor is, öltözéskor, fürdetéskor, elalvás előtt stb, délutáni ébredés után volt "külön játék" a nagyon picivel is. Éreztem, hogy átveszik a jókedvemet, a nyugalmamat, jól érzik magukat.
A nagyobbikkal kevesebb is volt a tejem, meg volt egy tovább nem halasztható arcüregműtétem, Ő 4 hónapos koráig szopott, és érdekes stílusa volt, mindig szunyókált közbe közbe a cicin, ösztökélni kellett, "húzta az időt" a kis huncut, keveseket szopott, de szépen gyarapodott, az orvos szerint a kevés tejem jó tápanyagértékű volt...4 hónap után az előírások szerint sorban kapta a kajákat, kizárólag saját készítésű és frissen főzött ételt kapott...szépen felnőtt, teljesen egészségesen és ugyanúgy nem volt sokat beteg, mint a kicsi.
A kicsi 8 hónapig szopott (lehet, hogy még szopott volna tovább is, de furcsa módon itt is egy műtét vetett véget a szoptatásnak, az a bizonyos sikertelen vagy elrontott sterilizálás miatt)
Ő nagyon szeretett szopni és olyan volt mint a villám, úgy szívott, mint a szivacs, szinte érezni lehetett, hogy pillanatok alatt ürül ki a "tartály", sőt ha a vége felé járt ütemesen "pumpált", a kis kezével nyomkodta a mellemet és Ő kérte a másik cicit is egy kicsit...mivel Ő sokat szopott és akkor már nem is volt olyan tanács, hogy 3 óránként ébreszteni kell, hagytam aludni, ameddig akart, sokszor 5 órát is nyugton volt egyfolytában. Ő, ha felébredt és szükséges volt szopott éjjel is, mellettem fekve és volt úgy, hogy mindketten elaludtunk...Semmivel sem lett erősebb és nyugodtabb és egészségesebb, mint a bátyja...annyi a különbség, hogy Ő nem akart lemondani az anyatejről akkor sem, amikor már 6 hónapos kora után mást is kapott, a védőnő azt tanácsolta, hogy délben maradjon ki a szoptatás, de a baba nem engedte, megette az ételt és kérte a cicit, így egy időben olyan kis gömbi volt a dupla ebédtől (na nem volt duci, csak olyan kis aranyos pufóka) később legalább másfél éves koráig, ha felvettem összecsücsörített szájjal a nyakamat, az arcomat "szopogatta", mint aki keresi a cicit és még nagyon sokáig, legalább 5 éves koráig, ha lázas beteg volt, akkor csak úgy volt hajlandó elaludni, ha a fotelban ülve velem szemben lovagló ülésben ülve a mellemre tette a fejét, hallgatta a szívdobogásomat és mutatta is, hogy oda...
Szóval a legfontosabb "nem agyalni, no para" és lehetőleg mindent úgy csonálni, ahogy az anyának is jó...!!!
TERMÉSZETESEN nagyon fontosnak tartom a szoptatást és egyet értek azzal, hogy a legcsodálatosabb és legoptimálisabb összetételű táplálék a picinek az anyatej. Csak azt hangsúlyoznám, hogy mindenféle szempontból a legfontosabb a nyugalom és semmit nem szabad erőltetni. Egy anya se nyugtalankodjon, ne okozzon magának lelki vívódást a szoptatás milyensége miatt.
Tartsatok be mindenféle tanácsot, előírást, tudományos tételt, ez csak az én szerény hozzájárulás tanácsom... |
| |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
