Nyomtatható forma Forrás: Európai Parlament

A kötelezően biztosított szülési szabadság 14‑ről 20 hétre történő meghosszabbítása, és két hét fizetett apasági szabadság – ez az EP nőjogi szakbizottsága által nemrég elfogadott jelentés két fő javaslata. A cél olyan feltételek teremtése Európában, hogy a nőknek ne kelljen választaniuk a szakmai önmegvalósítás és az anyaság között.

Melyek jelentésének főbb célkitűzései?

Edite Estrela (szocialista, portugál) témafelelős: Egyrészt a várandós, szoptató és gyermekágyas nők saját munkahelyükön való védelme, másrészt pedig a nemek közötti egyenlőség jogszabályokba való belefoglalása a családi, szakmai és személyes élet összeegyeztethetősége tekintetében.

A jelentésem tartalmaz továbbá néhány innovatív javaslatot is, amelyek célja a nagyobb igazságosság és az egyenlőség, ideértve az európai szabályozásból kiszorult otthoni munkavállalókat, valamint azon szülők jogait, akik 12 hónapnál fiatalabb gyermeket fogadnak örökbe: őket a szülői szabadsággal egyenértékű jogok illetnék meg.

Milyen ellenállásba ütköztek javaslatai?

Kétféle ellenállásba. Először is, ideológiai ellenállásba – az EP különböző származású, kultúrájú, ideológiájú és élettapasztalatú képviselőkből tevődik össze – ami egy ilyen jellegű kérdés megvitatásánál előjön, egészen az olyan típusú véleményekig, miszerint a nőknek otthon kell maradniuk.

Aztán ott van a pénzügyi ellenállás, akik a költségek szempontjából érvelnek. De ez az irányelv 18 éves, és nem holnap hozzuk meg e jogszabályt, a tagállamoknak 3 év áll majd rendelkezésükre, hogy ezt átültessék nemzeti jogszabályaikba. Az nagyon rossz jel lenne számunkra, az uniós országok és Európa számára, ha egyszer az irányelv hatályba lép, a helyzet nem volna kedvezőbb, mint most.

Következetesnek kell lennünk: egyrészt az Európai Bizottság és a Tanács figyelmeztet bennünket a demográfiai deficitre, és aztán, amikor olyan intézkedések végrehajtásáról van szó, amelyek célja a születésszám növelésének ösztönzése, elkezdünk garasoskodni.

Figyelembe véve a kritikus gazdasági helyzetet, valóban ez-e a megfelelő pillanat ilyen intézkedések végrehajtására?

Milyen következményekkel jár az alacsony születési arány?

A mai gyermekek a jövő adófizetői, akik felelősek a szociális biztonság fennmaradásának biztosításáért. Aktív népességre van szükségünk, és küzdenünk kell az ellen a sztereotípia ellen, mely szerint az anyaság nem csupán nem betegség, de nem tekinthető problémaként vagy teherként sem a társadalom számára, mivel ez a társadalom számára nyújtott szolgáltatás. A nőket nem szabad arra kötelezni, hogy választaniuk kelljen az anyaság vagy a vezetői felelősség között.

A középosztály nem engedheti meg magának, hogy túl hosszú ideig otthon maradjon mindenféle jövedelem nélkül, a hosszú ideig való távollét pedig megnehezíti a munkaerőpiacra való visszatérést. Olyan kiegyensúlyozott és ésszerű javaslatot tettünk, amely megfelel az emberek, a családok és a nők elvárásainak.

Jó megoldásnak tűnik továbbá a részmunkaidőben való foglalkoztatás, de amikor a nők elérik a nyugdíjkorhatárt, büntetve találják magukat, pontosan azért, mert otthon maradtak gyermekükkel vagy részmunkaidőben dolgoztak. Egyes tanulmányok szerint a nők és a férfiak díjazása közötti szakadék még nagyobb lesz, ha elérik a nyugdíjas kort. Idősebb korban a női szegénység tovább éleződik, amikor a legnagyobb szükségük lenne a méltóságteljes élet feltételeire.

Hogyan vélekedik az apaság kilátásairól?

Megvédem az apasági szabadságot, mert az nincs előirányozva az európai szabályozásban, jóllehet már számos tagállamban létezik. Küzdenünk kell azon elképzelés ellen, mely szerint a gyermekek oktatásáért és nyomon követéséért kizárólag a nő felelős.

Az északi országokban, azt az embert, aki nem osztozik a szülői szabadságban és nincs jelen otthon, rossz apának tartják. Délen, azt a férfit, aki szülői szabadságra megy, rossz dolgozónak tekintik.

Az apasági szabadság jobb összhangot tesz lehetővé, figyelembe véve a gyermek érdekeit, a nők korábban és annyi gyermeket lesznek képesek vállalni, amennyit szeretnének, mivel a tanulmányok azt mutatják, hogy az európaiak nem vállalnak annyi gyermeket, amennyit szeretnének. Én mindenfajta felelősség megosztása mellett vagyok.

A rovatot a RECON - Reconstituting Democracy in Europe támogatja.