Mészáros Márta szerda reggel a Klub Rádiónak nyilatkozva elmondta, hogy a szemle után egy francia és egy olasz újságírónővel beszélgetett, akik értetlenül fogadták, hogy a filmekben megjelenített nők mindegyike „kurva, aljas, kiszolgáltatott, és nincs egyénisége”. Esetleg egy kicsit debil. Mindez „nem feminista duma”, mondta Mészáros Márta, hanem olyasmi, amin el kellene gondolkoznunk. Hozzátette, hogy neki ez a nőábrázolás már fel sem tűnt, annyira megszokta. Különösen azért találja ezt szomorúnak, mert a filmeket fiatalok készítették, és erről a generációról szólnak. A vásznon szép lányok tűnnek fel, szép fenékkel és szép mellekkel, „ami rendben is van”, szögezte le, a baj az, hogy a szerepük összesen erre korlátozódik.

Az idei fődíjas, Mátyássy Áron Utolsó idők című filmjének értelmi fogyatékos főszereplőnője. Nem kurva, nem aljas, viszont erősen kiszolgáltatott.

A játékfilmes zsűri elnöke szerint az idei versenyfilmek kizárólag a szexről és a halálról szólnak, holott a világ ennél bonyolultabb. Ráadásul még ez a szex sem jó vagy erotikus, hanem csupán csak kétségbeesett. Mint mondta, Almodovárnál is fő téma a szex és a halál, az ő filmjei azonban tele vannak szeretettel, humorral és humánummal. Ehhez képest a mai magyar film nagyon nyomasztó, mintha az egész világ arról szólna, hogy az emberek „szarul érzik magukat”.

Mészáros Márta keddi nyilvános filmszemle-értékelő beszédében kitért arra, hogy az ő generációja mindig tudta, ki az ellenség, és mit kell üzenni a filmekkel, a rendezők pedig a „barrikádok túloldalán” álltak. Mára megváltozott a világ, és benne a film szerepe. Mégsem a társadalmi problémák megjelenítését hiányolja, hanenem inkább azt, hogy egyetlen film sem szól családról, nincsenek apák, anyák, testvérek, olyan "pozitív hősök, akik egészségesen szeretik a hazájukat, vagy éppen egymást".

Mészáros Márta szerint végül a mai generációnak is meg kell csinálnia a maga Szegény legények-jét — egy olyan filmet, amely magába foglal mindent, ami „lét, szeret, haza, gyűlölet, szex.”