Női lét a kirekesztések tükrében
[2006.12.18. 11:08] |
|
Nyomtatható forma  Forrás: A hét
Kormányzati szinten Romániában is létezik hivatalos reprodukciós politika és romapolitika, de hiányossága, hogy egyik sem kezeli a nemek közötti egyenlőtlenségeket. Magyari-Vincze Enikő a reprodukciós egészség helyzetét kutatta szászvárosi cigány nők körében. A többszörös kirekesztés okai, következményei, végül néhány megoldási javaslat könyvben és filmen.
 |
| A jobb oldali asszony 19 éves, 13 és fél évesen ment férjhez, ötödikben maradt ki az iskolából. Három gyermek édesanyja | Reprodukcióról, reprodukciós gyakorlatokról, azok hatalmi struktúrák által meghatározott jellegéről születtek, születnek tanulmányok, írások. Ugyanakkor sok tanulmány foglalkozik romákkal, roma közösségekkel, azok kultúrájával, nyelvével stb., de igen kevés azon kutatások száma, amelyek az említett két problémakör metszésén helyezkednének el. Magyari-Vincze Enikő kutatása itt helyezhető el.
A kiadó idén novemberben mutatta be a Társadalmi kirekesztés a nem, etnikum és osztály törésvonalán című könyvet, és a benne leírtakat szemléltető Mákvirágok című filmet. A kötetben angol és román nyelven olvashatók a szászvárosi roma nők körében végzett, a gyermekvállalással és szexualitással kapcsolatos jelenségeket vizsgáló kutatás eredményei.
A helyszín
A terep a Hunyad megyei Szászváros roma közössége, amely alapvetően három, jól körülhatárolt, a város szélén található negyedben él. A kutatás a három közül az egyik, nem tradicionális roma közösségre koncentrál, a Digului negyed beás cigányaira, de szemügyre veszi a közeli hegyen az 1960-as évek végén letelepedett (Dealul Bemilor) sátorosokat is. A Töltés negyedbeliekre (Cartierul Digului) egyfajta urbanizáció a jellemző, akiknek ősei téglavetéssel foglalkoztak, ezért a város szélén, a folyó közelében telepedtek meg. A közelben épített töltés elzárta ezt a közösséget a várostól, gettót alakítva ki. 1989 előtt az itt lakók nagy része a helyi gyárak valamelyikének volt alkalmazottja. Ezek megszűnése után a fellépő munkanélküliség állandósult állapotokat hozott létre. Jelenleg, mint ez a könyvben is megjelenik, valamint a film is kihangsúlyozza, az itt lakók közül sokan szociális segélyért dolgoznak. A szászvárosi 380 szociális segélyre jogosult család közül több mint 300 roma.
 |
– A cigány nők korán megöregszenek, mert még öt percnyi idejük sincs önmagukra. Kozmetikushoz soha nem mennek, rúzst sem használnak.
– Néha nagyon megtetszik egy ruha, és ilyenkor éjszaka vele álmodom. | Az a kép, amit Magyari-Vincze Enikő a kutatás alapján leír, egy olyan roma közösség képe, amely magán viseli mind a munkaerőpiacon, mind az oktatási- és egészségügyi rendszerben fellelhető diszkriminatív jegyeket, és nehezíti a kutatott közösség számára a pozitív identitás kialakítását. A negatív társadalmi jelenségek etnicizálása szintén ezt nehezíti.
A módszertan
Módszertanilag a kutatás a feminista elemzések által megfogalmazott „multi-metodológiát" alkalmazza. (Lásd Luisa Passerini: A szubjektivitás visszaadása: a „feminista módszertan" jelentősége a társadalomtudományok szempontjából. In: Luisa Passerini: A nők és a feministák története, Balassi Kiadó, Budapest, 2003: 202-230.) Magyari-Vincze Enikő abból a felismerésből indul ki, hogy a roma nők reproduktív egészsége társadalmilag, gazdaságilag és kulturálisan meghatározott, s ez a meghatározottság maga után vonja a kirekesztést/kirekesztettséget is.
Az elemzés társadalmi, kulturális és kritikai jellegét elsősorban a terepmunka etnográfiai leírás módszere adja, amely a helyi roma közösségben és egészségügyi intézményekben (ezen a háziorvosi rendelést, nőgyógyászati szakrendelést ért a szerző) végzett résztvevő megfigyelést, mélyinterjúkat, hang- és filmfelvételeket foglal magában. A fent említett módszerek, valamint a diskurzuselemzés voltak azok a technikák, amelyek segítségével a szászvárosi roma közösség mellett a jelen témában érdekelt romániai civil és kormányzati intézmények, valamint a romákra és az egészségügyre vonatkozó közpolitikák is kutathatóvá váltak.
A kutatás
A kutatás a szászvárosi roma nőket, valamint azok reprodukciós gyakorlatát vizsgálja. Jellemző, hogy a reprodukciót nem jogként, hanem társadalmi, érzelmi és gazdasági jelenségek folyományaként kezeli. A vizsgált közösség férfi dominanciájú, ahol a nők egy paradox helyzetben vannak. Úgy tűnik, hogy anyagilag nem függnek a férfiaktól, és saját döntésük, hatalmuk van, ám ez a hatalom egy autoritás nélküli hatalom: a nő értéke a férfi függvényében változik.
 |
| – Teherbe esett és főzött magának valami teát, tudja, a máknak olyan piros szirmai vannak, na abból, s meghalt – mesél egy asszony az egyik rokonáról. | A kutatásnak a reprodukciós gyakorlatokra vonatkozó része, a fogamzásgátlással kapcsolatos tudás felmérése rávilágít arra az információhiányra, amelynek következtében ezen problémákat körülveszi egy mitikus köd. A nőknek a fogamzásgátlásról a háziorvostól, a nőgyógyásztól, valamint a barátnőktől vannak ugyan információik, de nyíltan, nyilvánosan még egymás között sem beszélnek erről. Ezért a gyakorlati döntések eredménye a leggyakrabban az abortusz.
A közegészségügyi alkalmazottak és a „páciens" roma nők viszonyának vizsgálatakor felismerhető az „áldozat hibáztatása" típusú érvelés. Ez az ideológia a fogyatékosságot, az alkalmatlanságot, a szegénységet faji, illetve nemi okokkal magyarázza. Úgy a film, mint a könyv is tartalmazza azt az interjút, vagy annak rövid kivonatát, amikor az egyik egészségügyi intézmény vezetője annak a meggyőződésének ad hangot, hogy a romák szegénységének az oka a túlnépesedés, ezért injekciós fogamzásgátlási kampányt javasolt.
A szerzett bélyeg pedig azért káros, mert a hangoztatók, jelen esetben az intézmények alkalmazottai olyan pozícióban vannak, hogy manipulálhatják a roma nőket, az ingyenes fogamzásgátlók forgalmazása a termékenység rasszista ellenőrzésébe csaphat át. (Erről a jelenségről ír Bonnie Thornton Dill a fekete nők kapcsán, s idézi William Ryan: Blaming the Victim című 1971-es tanulmányát. Lásd Bonnie Thornton Dill: A fekete női lét dialektikája. In: Joan Wallach Scott (szerk.): Van-e a nőknek történelmük? Balassi Kiadó, Budapest, 2001: 46-61.)
 |
| – 2005-ben az újszülöttek 17 százaléka, 2006-ban már 26 százaléka volt roma származású. Ez sok, nagyon sok – mondja a nőgyógyász főorvos is. | Megfogalmazódik az a megállapítás, hogy nincs igazi kommunikáció a roma nők és az egészségügyi alkalmazottak között. A három helyi nőgyógyászra - az egészségügyi alkalmazottak többségéhez hasonlóan - jellemző a roma nőkkel szembeni attitűdként a roma túlnépesedéstől való félelem: a statisztikai adatokra való hivatkozás csak a meglévő és mindig újragenerált előítéleteket támogatja.
A következtetés
A végkövetkeztetés tehát: az orvosi ellátás etnicizált. A roma nők esetében újra bizonyítást nyert, hogy ki vannak téve a mű címében is felbukkanó hármas diszkriminációnak. A cél az egészségtudatosságra való nevelés lenne, nem pedig a termékenység ellenőrzése, valamint olyan gazdasági és társadalmi kontextus kialakítása, amelyben a nők anyagi, társadalmi és kulturális kényszerektől mentesen dönthetnének arról, hogy hány gyereket szeretnének, avagy milyen fogamzásgátlási módszereket alkalmaznak.
Mint arra Magyari-Vincze Enikő utal, kormányzati szinten létezik hivatalos reprodukciós politika és romapolitika, de ezek hiányossága, hogy egyik sem kezeli a nők és férfiak közötti egyenlőtlenségeket, a roma nők többszörösen diszkriminált helyzetét.
 |
| – Mindig is érdekelt, ha olyan sokan laknak egy helységben, hogyan élnek szexuális életet, és hogyan csinálnak annyi sok gyereket. – Amikor a gyerekek iskolában vannak, vagy amikor fürdenek, ilyenkor mindenki más kimegy a házból, megkeresik az alkalmat – kapta meg a választ. | A ma fennálló diskurzusokra, mind kormányzati, mind civil szinten, a nemiséggel és a nemek közti egyenlőtlenségekkel szembeni érzéketlenség a jellemző. Ez a romák civil mozgalma keretében is fellelhető. A szerző több női civil szervezetet vizsgál kutatása során, és megállapítja, hogy ezek helyzete az összciviltársadalmi mozgalmakon, valamint a roma mozgalmon belül marginális, újratermelve így ezen a szinten is a roma nők hátrányos megkülönböztetését, rasszizmus és szexizmus összefonódását.
A kutatás egyik fontos eleme az, hogy - meghaladva a nőket homogén társadalomként kezelő korábbi nőpolitikát - a női jogokat az emberi jogok szerves részeként vizsgálja, és rámutat arra is, hogy nem elég ezeket a jogokat formálisan biztosítani, hiszen ha a társadalmat szervező egyenlőtlenségek fennmaradnak lehetetlenné válik ezeknek a jogoknak a gyakorlása. Ezért javasolja az etnicitás és a társadalmi nem szempontjának a bevezetését a közpolitikákba, illetve azt, hogy az utóbbiakat abból a szempontból is elemezzük és kijavítsuk, hogy ezek milyen hatással vannak különböző etnikumú és különféle társadalmi státusú egyénekre, és miként termelik újra a köztük levő egyenlőtlenségeket.
A megoldási javaslatok
A kutatás alkalmazott jellege a javaslatok kapcsán válik nyilvánvalóvá. A kutatás egészét véve alapul először általános javaslatok megtételére kerül sor, majd a szerző a témával foglalkozó kormányzati és civil szféra irányába fogalmaz meg speciális javaslatokat. Ezek a testről és a szexualitásról való beszédmód legitimálási kísérletétől, a roma nőket érintő pro-natalista szemléletmódtól való megszabaduláson át a termékenységgel kapcsolatos rasszista előítéletek megszüntetéséig sok szempontot végigkövetnek.
A kormányzati szervek esetében, a közegészségügyben, és azon belül a reprodukciós jogok alkalmazása kapcsán elsődleges fontossága van a jogegyenlőség betartásának, a női roma civil szerveztek támogatásának. Hasonló fontossággal bír a témával kapcsolatos leíró jellegű kutatások megszervezésének szükségessége. A civil szervezetek számára kijelölt feladatok között a jogok és lehetőségek konkretizálása és az informálás, valamint a reprodukcióra, az egészségtudatosságra és az interkulturális kommunikációra való nevelés szükségessége szerepel.
| „NE VETESD EL, MERT FIÚ LESZ!” | |
"Az egyik asszonynak öt gyereke van, és tízszer volt már abortusza. Az ötödik gyereket is el akarta vetetni. A férje ellenezte az abortuszt, mert szerinte fiú lesz. Az abortusz előtti éjszaka azt álmodta, hogy egy árokban van, és egy női hang azt mondja neki: sok bűnt követtél el, ha még egyszer megteszed, ebben az árokban maradsz örökre bezárva. Így maradt életben a fia."
Forrás: transindex.ro | | A kutatás, valamint a belőle született szöveg és film a felhasználhatóságon és alkalmazhatóságon kívül több szempontból is fontos. Elsősorban a kutatott témák (roma nő, reprodukció) egymás mellé helyezése és a velük kapcsolatos szempontrendszer bevezetése (a társadalmi nem perspektívája) ad újdonság jelleget ennek a munkának, valamint a módszertani rész (multi-metodológia), amely utat nyit az antropológiai és feminista elemzések számára. Ugyanakkor felhívja a figyelmet a tudományos kutatás társadalmi hasznára, sajátosan az alkalmazott antropológia meghonosodásának fontosságára.
Magyari-Vincze Enikő: Social Exclusion at the Crossroads of Gender, Ethnicity and Class, A View through Romani Women's Reproductive Health / Excluderea socială la intersecţia dintre gen, etnicitate şi clasă, o privire din perspectiva sănătăţii reproducerii la femeile Rome, Editura Fundaţiei pentru Sturii Europene, Cluj, 2006, 9-133.
Red Poppies / Flori de mac, románul beszélő film angol felirattal, 55 perc
A cikk eredetileg a romániai A Hét című lapban jelent meg. Harbula Hajnalka
Kapcsolódó linkek:
A szerző
A szerző nyomelemző blogja
Elsődleges feladat a betegségmegelőzés [2006.01.13.]
Járóka kontra Mohácsi [2006.09.05.]
Pál Edit Éva: Mákvirágok
| Szólj hozzá: Női lét a kirekesztések tükrében |
| A hozzászóláshoz kérjük, jelentkezz be az oldal jobb felső sarkában található Bejelentkezés boxot kitöltve. Amennyiben nem vagy még regisztrált felhasználónk, a hozzászóláshoz itt regisztrálhatsz! |
|
