|
Copyright © 2004 Anyahajó Egysület |
Forrás: A hét [http://www.ahet.ro] Kormányzati szinten Romániában is létezik hivatalos reprodukciós politika és romapolitika, de hiányossága, hogy egyik sem kezeli a nemek közötti egyenlőtlenségeket. Magyari-Vincze Enikő a reprodukciós egészség helyzetét kutatta szászvárosi cigány nők körében. A többszörös kirekesztés okai, következményei, végül néhány megoldási javaslat könyvben és filmen.
A kiadó idén novemberben mutatta be a Társadalmi kirekesztés a nem, etnikum és osztály törésvonalán című könyvet, és a benne leírtakat szemléltető Mákvirágok című filmet. A kötetben angol és román nyelven olvashatók a szászvárosi roma nők körében végzett, a gyermekvállalással és szexualitással kapcsolatos jelenségeket vizsgáló kutatás eredményei. A helyszín A terep a Hunyad megyei Szászváros roma közössége, amely alapvetően három, jól körülhatárolt, a város szélén található negyedben él. A kutatás a három közül az egyik, nem tradicionális roma közösségre koncentrál, a Digului negyed beás cigányaira, de szemügyre veszi a közeli hegyen az 1960-as évek végén letelepedett (Dealul Bemilor) sátorosokat is. A Töltés negyedbeliekre (Cartierul Digului) egyfajta urbanizáció a jellemző, akiknek ősei téglavetéssel foglalkoztak, ezért a város szélén, a folyó közelében telepedtek meg. A közelben épített töltés elzárta ezt a közösséget a várostól, gettót alakítva ki. 1989 előtt az itt lakók nagy része a helyi gyárak valamelyikének volt alkalmazottja. Ezek megszűnése után a fellépő munkanélküliség állandósult állapotokat hozott létre. Jelenleg, mint ez a könyvben is megjelenik, valamint a film is kihangsúlyozza, az itt lakók közül sokan szociális segélyért dolgoznak. A szászvárosi 380 szociális segélyre jogosult család közül több mint 300 roma.
A módszertan Módszertanilag a kutatás a feminista elemzések által megfogalmazott „multi-metodológiát" alkalmazza. (Lásd Luisa Passerini: A szubjektivitás visszaadása: a „feminista módszertan" jelentősége a társadalomtudományok szempontjából. In: Luisa Passerini: A nők és a feministák története, Balassi Kiadó, Budapest, 2003: 202-230.) Magyari-Vincze Enikő abból a felismerésből indul ki, hogy a roma nők reproduktív egészsége társadalmilag, gazdaságilag és kulturálisan meghatározott, s ez a meghatározottság maga után vonja a kirekesztést/kirekesztettséget is. Az elemzés társadalmi, kulturális és kritikai jellegét elsősorban a terepmunka etnográfiai leírás módszere adja, amely a helyi roma közösségben és egészségügyi intézményekben (ezen a háziorvosi rendelést, nőgyógyászati szakrendelést ért a szerző) végzett résztvevő megfigyelést, mélyinterjúkat, hang- és filmfelvételeket foglal magában. A fent említett módszerek, valamint a diskurzuselemzés voltak azok a technikák, amelyek segítségével a szászvárosi roma közösség mellett a jelen témában érdekelt romániai civil és kormányzati intézmények, valamint a romákra és az egészségügyre vonatkozó közpolitikák is kutathatóvá váltak. A kutatás A kutatás a szászvárosi roma nőket, valamint azok reprodukciós gyakorlatát vizsgálja. Jellemző, hogy a reprodukciót nem jogként, hanem társadalmi, érzelmi és gazdasági jelenségek folyományaként kezeli. A vizsgált közösség férfi dominanciájú, ahol a nők egy paradox helyzetben vannak. Úgy tűnik, hogy anyagilag nem függnek a férfiaktól, és saját döntésük, hatalmuk van, ám ez a hatalom egy autoritás nélküli hatalom: a nő értéke a férfi függvényében változik.
A közegészségügyi alkalmazottak és a „páciens" roma nők viszonyának vizsgálatakor felismerhető az „áldozat hibáztatása" típusú érvelés. Ez az ideológia a fogyatékosságot, az alkalmatlanságot, a szegénységet faji, illetve nemi okokkal magyarázza. Úgy a film, mint a könyv is tartalmazza azt az interjút, vagy annak rövid kivonatát, amikor az egyik egészségügyi intézmény vezetője annak a meggyőződésének ad hangot, hogy a romák szegénységének az oka a túlnépesedés, ezért injekciós fogamzásgátlási kampányt javasolt. A szerzett bélyeg pedig azért káros, mert a hangoztatók, jelen esetben az intézmények alkalmazottai olyan pozícióban vannak, hogy manipulálhatják a roma nőket, az ingyenes fogamzásgátlók forgalmazása a termékenység rasszista ellenőrzésébe csaphat át. (Erről a jelenségről ír Bonnie Thornton Dill a fekete nők kapcsán, s idézi William Ryan: Blaming the Victim című 1971-es tanulmányát. Lásd Bonnie Thornton Dill: A fekete női lét dialektikája. In: Joan Wallach Scott (szerk.): Van-e a nőknek történelmük? Balassi Kiadó, Budapest, 2001: 46-61.)
A következtetés A végkövetkeztetés tehát: az orvosi ellátás etnicizált. A roma nők esetében újra bizonyítást nyert, hogy ki vannak téve a mű címében is felbukkanó hármas diszkriminációnak. A cél az egészségtudatosságra való nevelés lenne, nem pedig a termékenység ellenőrzése, valamint olyan gazdasági és társadalmi kontextus kialakítása, amelyben a nők anyagi, társadalmi és kulturális kényszerektől mentesen dönthetnének arról, hogy hány gyereket szeretnének, avagy milyen fogamzásgátlási módszereket alkalmaznak. Mint arra Magyari-Vincze Enikő utal, kormányzati szinten létezik hivatalos reprodukciós politika és romapolitika, de ezek hiányossága, hogy egyik sem kezeli a nők és férfiak közötti egyenlőtlenségeket, a roma nők többszörösen diszkriminált helyzetét.
A kutatás egyik fontos eleme az, hogy - meghaladva a nőket homogén társadalomként kezelő korábbi nőpolitikát - a női jogokat az emberi jogok szerves részeként vizsgálja, és rámutat arra is, hogy nem elég ezeket a jogokat formálisan biztosítani, hiszen ha a társadalmat szervező egyenlőtlenségek fennmaradnak lehetetlenné válik ezeknek a jogoknak a gyakorlása. Ezért javasolja az etnicitás és a társadalmi nem szempontjának a bevezetését a közpolitikákba, illetve azt, hogy az utóbbiakat abból a szempontból is elemezzük és kijavítsuk, hogy ezek milyen hatással vannak különböző etnikumú és különféle társadalmi státusú egyénekre, és miként termelik újra a köztük levő egyenlőtlenségeket. A megoldási javaslatok A kutatás alkalmazott jellege a javaslatok kapcsán válik nyilvánvalóvá. A kutatás egészét véve alapul először általános javaslatok megtételére kerül sor, majd a szerző a témával foglalkozó kormányzati és civil szféra irányába fogalmaz meg speciális javaslatokat. Ezek a testről és a szexualitásról való beszédmód legitimálási kísérletétől, a roma nőket érintő pro-natalista szemléletmódtól való megszabaduláson át a termékenységgel kapcsolatos rasszista előítéletek megszüntetéséig sok szempontot végigkövetnek. A kormányzati szervek esetében, a közegészségügyben, és azon belül a reprodukciós jogok alkalmazása kapcsán elsődleges fontossága van a jogegyenlőség betartásának, a női roma civil szerveztek támogatásának. Hasonló fontossággal bír a témával kapcsolatos leíró jellegű kutatások megszervezésének szükségessége. A civil szervezetek számára kijelölt feladatok között a jogok és lehetőségek konkretizálása és az informálás, valamint a reprodukcióra, az egészségtudatosságra és az interkulturális kommunikációra való nevelés szükségessége szerepel.
Magyari-Vincze Enikő: Social Exclusion at the Crossroads of Gender, Ethnicity and Class, A View through Romani Women's Reproductive Health / Excluderea socială la intersecţia dintre gen, etnicitate şi clasă, o privire din perspectiva sănătăţii reproducerii la femeile Rome, Editura Fundaţiei pentru Sturii Europene, Cluj, 2006, 9-133. Red Poppies / Flori de mac, románul beszélő film angol felirattal, 55 perc A cikk eredetileg a romániai A Hét című lapban jelent meg. Harbula Hajnalka Kapcsolódó linkek: A szerző |
[