 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| polaris |
2005.10.05. 14:59 [#233] |
| ja, a spanyol film egy 40-50-es nöröl szól... 22.00-kor |
| |
| polaris |
2005.10.05. 11:36 [#231] |
ma este a Dunán: Ez volt a magány (La soledad era esto) (2002)
Spanyolfilm
Film egy nőről, aki magándetektívet fogad, hogy információkat gyűjthessen – saját magáról. Juan José Millás 1990-es, díjnyertes regénye alapján, Sergio Renán rendezésében. 2002-ben „Az év legjobb spanyol játékfilmje”. |
| |
| polaris |
2005.10.05. 11:15 [#230] |
íme, még 3:
'felnött nö' vagy, ha
ha nyaralás után mesélsz az átélt érdekes dolgokról - s piramisokra, múzeumokra s botanikus kertekre gondolsz - nem a pasikra
ha nem riassztanak el többé az utálatos eladók
ha azt teszed, amihez kedved van |
| |
| torokmonika |
2005.10.05. 10:37 [#227] |
| polaris! istennő vagy! nem is vagyok öregasszony! fogalmam sincs, mennyi van a számlámon, de nagyon optimista nem vagyok, utálom a kexet és imádok warez-progikat használni!!!! :) |
| |
| polaris |
2005.10.05. 10:29 [#226] |
még 3 felnött-nös: akkor mondhatod magadról, hogy az vagy,ha
úgy látod, gourmet-vacsora helyett sajt-kex-gyümölcs is remek vendégváró
tudod, mennyi pénz van a számládon
CD-t veszel letöltés helyett
|
| |
| Mikianyukája |
2005.10.04. 22:07 [#225] |
szia Babe! :)
A többiek is, persze, csak neki nagyon megorultem.
Én nem lattam a nagymamam kezet, sajnos de az anyam keze mar megjött. A hajamat pedig megnovesztettem, mert akkor meg nem alltam keszen arra, hogy őt lássam a tükörben. Gondolom, erről majd pszichológusommal kellene beszélgetnem :) |
| |
|
|
| "mégmindignő" |
2005.10.04. 17:05 [#224] |
Furcsa, de én a halála után még sokáig az apukámmal beszélgettem a naplómban, de sosem mentem ki a sírjához, legalább négy évig, otthon a magam módján tartottam a halottak napját rá gondoltam, gyertyát gyújtottam és sosem a szomorúra, hanem mindig a kedves és vidám arcára emlékeztem...a mai napig néha látok olyan embereket, messziről (rövidlátó vagyok, szemüveges) akiknek a mozgása, a léptei, a fejtartása, a ruhája olyan elképesztően hasonlít az apámra, hogy bár az eszemmel tudom, hogy nincs már, szinte utána rohanok...
Van aki az édesanyját látja a tükörben, van aki a nagymama kezét használja...én úgy érzem, hogy érzelmi téren, ha vágyaim vagy gonjaim vannak, ha valamit nagyon szeretnék, ha valami miatt szenvedek, az apám lelkivilágát, az érzelmeit, a gondolatait keresem, el is szoktam sóhajtani magamban "apa most segíts"...
(a kicsi fiam született este fél hétkor és amikor én a műtét utáni éjszakán ébren feküdtem a kórházi ágyon és hajnalban látszólag ok nélkül sírva fakadtam, akkor halt meg egy másik kórházban az apám és nem tudtunk elbúcsúzni...nagyon sajnálom, hogy a korábbi beszélgetős naplót megsemmisítettem, mert észrevettem, hogy a gyerekeim kutatnak a fiókomban és elolvassák...) |
| |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
