 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
| 2
|
3
| »
|
| BaBe |
2005.08.11. 09:06 [#11] |
Javasolnám a továbbiakban a lenti szösszenetet a következő módosítással:
- Jó, de zsírját apádba csöpögtesd!
Jusson már nekik is a jóból, ne mindig az anyáknak... :) |
| | Előzmény: [#10 | zam | 2005.08.11. 01:16] |
| zam |
2005.08.11. 01:16 [#10] |
Sokadkézből hallottam a párbeszédet:
"-Húú, de megsütögetném benned a kolbászom!
-Jó, de a zsírját anyádba csöpögtesd!" |
| |
|
|
|
|
| palkata |
2005.08.09. 02:28 [#8] |
Nem szánalmas :)
Persze lehet, hogy csak azért mondom, mert én is gyakran élek ezzel a módszerrel. Általában beválik. De legalábbis jóleső érzést okoz bennem.
Az alábbi történet dekódolásához annyit kell tudni, hogy tízből kilencszer nadrágot hordok, vagyis nagyon ritkán szoknyát. Egy meleg nyári napon mégis erre vetemedtem, főnököm végigmért, kinézett az ablakon, újra végigmért, hosszan időzött a combomom, majd azt kérdezte szándéka szerint pajkosan: "Az időjárás?"
Rámeredtem kb. hogylehetilyenhülyeségetkérdezni nézéssel és mondtam: "Persze, az mindig van."
Főnök nekiállt magyarázkodni, hogy a szoknyám miatt, meghogyugye a meleg és ne értsem félre, de tőlem, vagyis rajtam, bár biztosan a jó idő - és így tovább.
Néztem, néztem csak rá, ahogy hebeg-habog, igyekeztem üvegesen ostobára állítani a szemeim, aztán hirtelen hagytam szikrát gyúlni bennük és fölkiáltottam eképp: "Jaj, főnök, mennyenmá', hát maga is azt hiszi, hogy a miniszoknya hozza meg a jóidőt?" és még kislányosan kuncogtam is hozzá (miközben a gyomrom fordult föl).
Főnök áll ostobán, nem érti, én meg lelkesen csacsogva mesélem az érkező kollégáknak, hogy milyen babonás ember is a főnökünk. Ő porba alázva áll, nyakig vörös, és gyűlöl, ezt világosan érzem. Annak viszont örültem, hogy a munkatársak egész nap időjós békákkal meg fekete macskákkal ugratták szegényt, pedig valszeg nem is tudták miről volt szó eredetileg.
|
| | Előzmény: [#3 | Lilith | 2005.08.07. 02:44] |
|
|
| palkata |
2005.08.09. 02:15 [#7] |
tökre unom, hogy az 'orális szex' kifejezést szinte mindig a leszopásra értik.
Társaságban beszélgettem, túléltük a feminista témát, a bizony nem mind leszbikusok témát, a tényleg nem frigidek témát, stb. egyszer csak a vitapartner (?) pasi fölteszi a kérdést, hogy kedvelem-e "az orális szexet". Mondom naná. Erre ő izgatottan előrehajolva nekem szegezi a mindent eldöntő, a legfontosabb, a vízválasztó kérdést, hogy na és lenyelem-e. Erre én: "A pinalét? Persze."
|
| |
|
|
| mona |
2005.08.08. 15:40 [#6] |
ennek kapcsán viszont most elgondolkodtam azon, ami teljesen offtopik lesz, ígérem :)
nála van egy olyan lelki vonal, hogy az egyetlen nő, akire felnéz a családjában, az a nagymamája (már nem él). ergo, valami hasonló szerkezetet keres (dolgozott-családot tartott össze-meg mindig rendet). és az bizony igaz, hogy az én generációm nagyijai általában csodalények, 80-90 évesen is olyan energiákkal, hogy simán megszégyenítik a fiatalokat (a "nagyi, de léci ne ásd fel a kertet begipszelt karral" stb. szerintem másnak is ismerősen cseng). szóval lehet, hogy születendő-nevelődő fiaink már egészen más szemmel nézik majd a nőket (s erre is lehetne jó és rossz példákat is sorolni) |
| |
|
|
| mona |
2005.08.08. 15:14 [#5] |
jó!! :)
nem pontosan idéztem az sms-t, de sikerült betalálni a következő megjegyzéssel: a jobblenne két szó, a hejett-et pedig ly-nal írják, kicsim :) s pont egy ilyen mosollyal.
szóval nem hagyom magam, és ez így van jól. mentségére, egészen nevelhető, de azért van még egy-két ilyen berögzült hülyesége. |
| |
| Mamika |
2005.08.07. 13:05 [#4] |
Nagyon régen történt, azért emlékszem rá, mert általában napokkal, órákkal később jut eszembe valami frappáns válasz, ha eszembejut egyáltalán. Erre azonban igen büszke vagyok :-)
Koraeste volt, még világos, hazafelé menet a házunktól néhány lépésre állt egy férfi, mikor mellé értem, szétnyitotta a kabátját és elémtárta hiímvesszejét ... Megálltam, megszemléltem, rámosolyogtam és azt mondtam: Jajj, de aranyos kis pinduri. |
| |
|
|
| Lilith |
2005.08.07. 02:44 [#3] |
ez zsenialis otlet :))
Egy hasznalhato kezikonyv magyarazatokkal, ez igen, vegre!
En mondjuk nem a szavak szintjen szoktam vivni, hanem a hangsulyok segitsegevel es a metakommunikativ jelekkel, ha ertitek.
Nem tudom, mennyire frappans reszemrol, azt se tudom, mennyire hasznalhato masoknak, de most megosztom veletek, mert sokszor bevalt. En elegyiteni szoktam a tolem elvart szuzies ertetlenseget a bosszanto butasaggal :))
Amikor x azt mondja, hogy log a hajam, lelkesen pillogok ra es azt mondom varakozastol futotten: igen?
Ezzel adom ertesere, vagyis ugy teszek, hogy nagyon erdekel a velemenye, mikozben egyaltalan nem, de ebben a helyzetben nem tehet mast, mint elhallgat vagy tovabb folytatja, hogy ez nem illo, vagy nem szep, avgy barmi destruktivat.
Mire en tovabbra is lelkesen es odaadoan, hogy 'te is ugy gondolod, ugye milyen szep az elet' es ezzel mar nem tud mit kezdeni, azzal, ha ugy allitom be, mintha bokot mondott volna.
Szanalmas ez?
|
| |
|
|
| További oldalak:
« |
1
| 2
|
3
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
