 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| juzsika |
2009.03.27. 19:47 [#4] |
A nővérem 7 évvel idősebb nálam (bátyám 9 évvel), emiatt a testvérféltékenység teljes egészében kimaradt. Legalábbis édesanyám szerint, és én sem emlékszem semmiféle hasonló esetre. Amikor kicsi voltam, rengeteget foglalkozott velem, "tanítónénist" játszottunk, mesét olvasott stb. Ő tanított meg olvasni is: kb. négyéves voltam, mikor láttam, hogy tanul, és én is akartam tanulni, mint a nagyok. Úgyhogy addig faggattam, hogy ez milyen betű, amíg meg nem tanultam apránként olvasni.
Később mindig segített rendet rakni a szekrényemben meg az asztalomon. :) Amikor kamasz volt, akkor volt néhány olyan eset, amikor őket elengedték bulizni, engem meg nem (érthető), és azt zokon vettem, de nem tartott sokáig. Azt szerettem benne mindig, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt. Mindig meghallgatott, tanácsot adott. Voltak néha veszekedések, de sosem haragudtunk meg egymásra úgy, hogy napokig ne szóljunk egymáshoz. A kettőnk viszonya tényleg nagyon jó, és azt is tudom, hogy a nővérem nélkül most nem olyan ember lennék, amilyen vagyok. |
| |
|
|
| Melisande |
2009.03.27. 15:34 [#3] |
| Sokáig mi is acsarkodtunk a húgommal egymásra, azóta kerültünk közelebb egymáshoz, hogy mindketten ugyanabban az évben szültünk. Bár szerintem ez inkább testvérféltékenységnek volt betudható, mintsem lányok rivalizálásának. Ez meg tetszik, nem tetszik van. Mondjuk egy szülő sokat tud rontani rajta, de ezt szinte sose ismerik be. Ami nagy kár. |
| |
| subculturalgirl |
2009.03.27. 14:57 [#2] |
Én jóban vagyok a (fél)Húgommal, de a kapcsolatunk inkább baráti, mint testvéri jellegű, mert néhány levél után 26 ill. 19 éves korunkban került sor a személyes találkozásra.
Nagyon különbözünk, külsőben, ízlésben, és ennek örülünk is. Furcsa a kapcsolatunk története, sok időbe tellett, míg elfogadtam őt, de aztán, amikor megismertem és megszerettem, nagyon megbántam a hosszas vonakodásomat. Nem mi tehetünk róla, hogy gyerekkorunkban nem ismertük egymást, - mintha ezt most korrigálnánk egy kicsit. Győzelemnek fogom fel. |
| |
|
|
| ins omnia |
2009.03.27. 14:18 [#1] |
arra gondoltam, nyitnék egy olyan témát, amiben a lánytestvérek közötti viszonyról lehet beszélgetni.
én nagyon más vagyok, mint a nővérem, és kamaszkorunkban nagyon rossz volt a viszonyunk.
ehhez részben hozzájárult, hogy nem igazán csíptük egymás pasiját
most hasonló élethelyzetben vagyunk (két, majdnem egyidős kisgyerek) és sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. meg biztos le is higgadtunk.
de azért még mindig nem mondhatnám, hogy jó barátnők vagyunk... ti hogy vagytok ezzel? |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
