 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
| 4
|
5
|
6
|
7
| »
|
| subculturalgirl |
2008.12.05. 14:39 [#38] |
Látom, Binary, van tapasztalatod, a blog szükségességének megkérdőjelezése helyett inkább bedobhatnád a közösbe a tudásodat. Magyar Rape Recovery Center nincs. Szervezett mentorrendszer szintén nincs. De ha csinálunk, lesz.
Amúgy meg ha lenne is már, minél több ilyen van, annál jobb, mert az érintettek nagyobb eséllyel találnak rá valamelyikre.
Tudatosságnövelés a consciousness raising szerencsétlen fordítása.
Jelen témában ott van szerepe, hogy az áldozat megértse a dolog mechanizmusát. Olyan dolgokat, hogy a nemi erőszak nem szex, meg hogy nem ő tehet róla, nem neki szégyen. Stb. |
| | Előzmény: [#29 | Binary | 2008.12.05. 11:18] |
|
|
| selkt-sa |
2008.12.05. 12:46 [#35] |
hát, bevallom, most nagyot bőgtem, amíg olvastam ezt a topikot...
ugye-ugye parlagfűző, az a kapcsolati tőke? :) ha egyszer beindul, meg sem lehet állítani... hála istennek. az első gondolatom az volt, hogy működik a testvériség!
nekem is van védencem/fogadott gyermekem, remélem, használok neki...
javaslom, hogy aki teheti, "fogadjon örökbe / védelmébe" egy áldozatot. és nagyon szívesen segítek fordításban, angolról és németről.
igaza van subcultchának, hagyjuk a valentit, ez most sokkal fontosabb.
binary, a múltkor ugyanezt a kérdést tettem fel, már nem tudom, melyik topikban, és ott elég kimerítő választ kaptam rá. majd megpróbálom előkeresni. |
| |
|
|
| Binary |
2008.12.05. 12:03 [#34] |
| Parlagfűző, nincs kedved/időd/lehetőséged írni az itteni fórumozóknak valami guide-ot ahhoz, hogy hogyan kell (de undorító szó következik) bánni, beszélni, viselkedni a nemi erőszakon átesettekkel? Mik a tabuk ilyenkor, mit mondhatunk, mit nem mondhatunk? |
| | Előzmény: [#32 | parlagfűző | 2008.12.05. 11:59] |
| parlagfűző |
2008.12.05. 11:59 [#32] |
| Úgy érted, hogy mennyi ideig tart a feldolgozás, vagy hogyan? Ezt mindkét esetben nehéz megmondani, de a gyerekkori elfojtása általában hosszabb ideig tart, mivel az sokkal fájdalmasabb...Emiatt jóval később kezdődhet el a feldolgozás, és tovább is tarthat. Meg persze ha szülő, rokon követi el, sokkal nagyobb a társadalmi nyomás is azirányban, hogy ez "nem történt meg". |
| |
| Claudandus |
2008.12.05. 11:50 [#31] |
A szakirodalom szerint mennyiben más (ha egyáltalán van különbség), ha valaki gyakorlatilag gyerekkorban szenved el nemi erőszakot?
(főként az időtényezőre gondolok) |
| |
|
|
| parlagfűző |
2008.12.05. 11:33 [#30] |
Szerintem (illetve a szakirodalom ezt írja)akkor ideális felvenni a kapcsolatot más áldozatokkal, ha a túlélő képes már bezsélni róla, ha valamennyire sikerült feldolgoznia. Tehát a legelején, amikor amúgy is szégyell róla beszélni, nehezen nyílik meg, mindenkitől retteg, stb. jobb, ha felkeres egy szakembert. Aztán később javasolt a párterápia, illetve a kapcsolatfelvétel másokkal. Persze, elnyomni semmiképpen sem lehet sokáig, de ha minden létező irodalmat elolvasol, minden fórumon ott vagy, az a másik véglet, és elsőre ez mindenképpen sok, megterhelő!
Szerintem itt el kell gondolkodni azon, miért vagy dühös. Előfordulhat, hogy van egy elfojtott élményed, ami még nem lett tudatos, és amit részben a másik áldoazattól hallott történet hoz elő. Ilyenkor lehet az, hogy túl sok. Illetve a dühöt okozhatja az (nálam pl. ez a helyzet), hogy mennyi nővel előfordul, és mégis szinte semmit nem tehetünk, nem védhetjük meg őket! ha ezért vagyunk dühösek, az motiválhat arra, hogy tegyünk valamit, közdjünk, viszont a reménytelen küzdelem meg sokszor kikészítő:(
Nagyon vigyázni kell emiatt a segítséggel, és csak annyit vállalj magadra, amennyit elbírsz!
A másik, a kimozdulás: Én azt látom, hogy semmiképpen sem szabad piszkálni ezzel, sajnos a barátok, rokonok éppen eleget piszkálják, hogy csináljon már valamit, mert akkor jobb lesz... Ez csak a betegségtudatot növeli, és azt az érzést, hogy az ő élete semmit sem ér, hiszen "nem csinál semmit". Békén kell hagyni, ő maga is tudja, hogy mit kell tennie, sőt,ő érzi legjobban. Fontos, hogy legyen kontrollja az élete felett, hiszen az erőszaknál (meg persze sok más esetben is) pont az az egyik probléma, hogy valaki más uralkodott felette! |
| |
|
|
| Binary |
2008.12.05. 11:18 [#29] |
Rákosokkal és fizikai fogyatékot frissen elszenvedőkkel, drogrehabosokkal és fizikai bántalmazáson átesettekkel találkoztam múltam során, akiket érintett ez a dolog (tehát kifejezette nemi erőszakon elszenvedettekkel nem). Én úgy tapasztaltam, hogy az első löketet a családnak, barátoknak kell megadniuk, de láttam olyan embert is, aki egyszerűn optimista volt, és magától kezdett el kimozdulni, keresni a világban az új helyét.
Azt hiszem, harmadik félnek nagyon nehéz beavatkoznia. Nyitva kell hagyni a kapukat, hogy ha végül eljut a segélykérés a segítőhöz, akkor utóbbi tudjon segíteni mihamarabb.
Nemi erőszak esetében pedig a köztudatban is léteznek olyan szervezetek, szakszemélyek, amelyeket a nők felkereshetnek. Úgy gondolom, hogy ha erre nincs meg a hajlandóság, akkor lényegében mindegy, hogy milyen blogot vagy mást írt az ember nekik.
Viszont egy internetes portál jó lehet abban, hogy a nők tájékozódjanak, de erre azt hiszem, van némi lehetőségük mostmár.
Most ez egy első blikkre hülye kérdés, de mi értendő tudatosságnövelés alatt? |
| | Előzmény: [#28 | subculturalgirl | 2008.12.05. 11:06] |
|
|
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
| 4
|
5
|
6
|
7
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
