 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
|
4
|
5
| 6
|
7
| »
|
|
| emese |
2008.11.03. 19:29 [#12] |
A hospice hely nalunk otthon van. Hilary oda jar ahol a haldoklo lakik. Amig maganal van addig kidolgozzak a reszleteket, milyen muzsikat akar, milyen szertatast, milyen temetest. Utanna csak ul a haldokloval," present."
Senki se probalja megjatszani hogy a halal nem igazi. Senki sem hazudik neki. A haldoklo tudja jol mi tortenik. A ritualis amit en szoktam adni a haldokloknak, mint pogany papno, nagyon egyszeru. Kaptam rozsa olajat AMMA alldasaval, nagyon jo szaga van es nagyon eros is.
En beszelek a haldokloval, es elmeselem neki hogy ez egy nagy rozsa hajo, ebben a szagban benne van minden ami haza fogja ot vinni. ezzel megkenem a kezuket, homlokukat es talpukat.
Utanna olvasok nekik a konyvembol, a KALI istenno imadsagait, nem hosszu de elgondolkoztato. Amikor vegeztunk megalldom oket. megdicserem oket mindenert amit tettek az eletben, elmondom nekik hogy minden el van intezve, nyugodtam meg lehet halni, nincsen semmi sem amire meg az o erejuk kene. Ezek utan rendszerint egy utolso komaba csusznak, es aztan almukban el is mennek szepen a nagy rozsa hajoban. |
| |
|
|
| SHARK |
2008.11.03. 17:38 [#11] |
Ez mekkora marhaság... A halál jön és nem lehet kikerülni. Aki ezt nem tudja elfogadni, az nem épeszű felnőtt. Persze hiányzik, ha olyan hal meg,akit szerettünk, de el kell tudni fogadni. A halál elől menekülés meg csak ront ezen. Aki közelről megtapasztalta a halál jelenlétét, az sokkal könnyebben fel fogja dolgozni a személyes haláleseteket is.
Anyám pl betegesen kerüli még a halál szót is. Amikor faterom beadta a kulcsot, napokig zokogott, szinte sírógörcse volt. Én meg a telefon után visszafeküdtem aludni. Meghalt, pont. (igaz, hogy nem voltam vele jóban,de szerintem ez nem számít) Anyámat szeretem, de ha majd ő hal meg, akkor azt is ilyen nyugalommal fogom tudomásul venni. szerintem ez a felnőtt intelligencia egyik mérőfoka. Az pedig, hogy voltam boncoláson, meg hasonlók (vízihulla helyszínelés a balatonon), csak jót tesz, mert a fizikai közelségét megszokja az ember a halálnak. Na jó, a szagokat nem lehet megszokni, de az átlag polgár már nem felpüffedve találkozik a rokonával...
Hospice meg beteges dolog. Szenvedő emberekkel babusgatni és elkendőzni az igazat beteg dolog. Egyszer láttam egy erről szóló filmet: szegény papát körülülte a család és kérdezgették ,hogy hogy van? Bazz,csövek lógtak ki az oldalából, szarni sem tudott egyedül. Erre kitolják a szépen nyírt fűre, a madárcsicsergés alá és művigyorognak neki. Undorító. |
| |
|
|
| subculturalgirl |
2008.11.03. 17:03 [#10] |
Azért, mert a legtöbb ember, még ha amúgy nem is gyakorló vallásos, meg akarja kereszteltetni a gyerekét, templomi esküvőt akar, és vallási szertartást. (Egyetlen egy ateista temetésről hallottam az ismeretségi körömben.) Mintha az emberek vágynának arra, hogy -minden racionális érv elenére- legyen isten.
És a papnak kutya kötelessége (lenne) vallása alapjain -vagy akár, horribile dictu, emberként- valami igazán felemelőt, vigasztalót mondani. A gyászoló sérülékeny lélek, és belekapaszkodik az olyan vigaszba is, amit normális körülmények között nem hinne el. |
| | Előzmény: [#9 | ButaTyuk | 2008.11.03. 00:59] |
|
|
| ButaTyuk |
2008.11.03. 00:59 [#9] |
Hát persze, hogy személytelen szart nyomat a pénzleső banda.
Kis könyvében balra egy cetli az elhunyt nevével, jobbra a standard duma és amikor jön a kipontozás, akkor balról lesi botladozó nyelvvel a halott nevét.
De ebben a gusztustalanságban már régen nem az érdekel engem, hogy miért van ez így, inkább azt nem értem, miért tűrik + fizetik meg busásan emberek a szoknyás nyafkák álszent imáit.
|
| |
|
|
| subculturalgirl |
2008.11.02. 21:48 [#8] |
| Kiüresedett rítusok -egyik temetésen sem voltam a pappal megelégedve. A katolikus pap majdnem egy életre keresztény-ellenessé tett (pár év után értékeltem csak át a kereszténységhez való viszonyomat), amikor egy 21 éves srác halálakor azt merte mondani, "fogadjuk el keresztény hitünkkel..."; a reformétus lelkészt "csak" személytelennek találtam. Az ember azt várná, szépen, személyes szavakkal emlékezzenek meg a halottról, mondjanak valami valóban felemelőt (főleg egy faluban, kisvárosban, ahol a papok elvileg ismerik is a családokat) - ehhez képest szerintem betanult szöveget darálnak. |
| |
|
|
| robin |
2008.11.02. 21:43 [#7] |
| az első ami eszembe jutott az volt, hogy (nem akarok negatív lenni, de...) a legendás arab hercegnő életéről szóló könyben volt leírva, hogy náluk a férfiakat hatalmas sírboltok alá temetik, nagy emlékművet kapnak. A nők (ugyanabból a társasdalmi rétegől származók) végső nyughelye a sivatagi homok. se sír, se egy jel, semmi. lyuk a homokba oszt jónapot. |
| |
|
|
| subculturalgirl |
2008.11.02. 21:42 [#6] |
Elfojtás, részvétlenség - ez viszont igaz... Az emberek igyekeznek távol tartani magukat a haláltól. Pl. ha valakinek nagyszülője hal meg, azonnal azt kérdezik, hány éves volt, és azzal igyekeznek győzködni a gyászolót, hogy "szép kort ért meg". Pedig a veszteség az akkor is fájdalmas veszteség, ha az elhunyt 100 évesen ment el. Az évek száma nem csökkenti a fájdalmat és az űrt.
Valahol érthető, hogy az emberek igyekeznek távol tartani magukat a haláltól,a mennyiben nem érinti őket közvetlenül - a halál az, ami a legmélyebben és legfájdalmasabban tép az ember lelkébe, elméjébe, és ráadásul olyan probléma, ami megoldhatatlan.
Ha körülötted szembesül ezzel valaki, segíteni, tanácsot adni nem tudsz, csak támasz lenni. És sokan ezt a szerepet sem vállalják fel.
Az emberek nem szeretnek temetésre járni - nos, ezt nem is bánom, mert mindkét temetésen voltak ott olyanok, akik bár maradtak volna otthon. Amikor az én Drágámra dobálták a földet, mögöttem két vénasszony valami befőttelrakásról beszélgetett. Amikor másik, imádott halottam porait tették az urnafülkébe, egy távoli rokon mobiltelefonja megszólalt.
Ezek a dolgok iszonyatosan fájtak, széthasítottak, de egy hang sem jött ki a torkomon. |
| |
|
|
| subculturalgirl |
2008.11.02. 21:34 [#5] |
Pár éve én is meghallgattam egy Hospice-előadást. (Az oktató -aki nő volt- azt mondta, tart a témában előadást és szemináriumot, de nem említette, hogy csak nők jelentkeznének a haldokló betegek mellé önkéntesnek.)
Azt gondolom, lehetetlen és felesleges "előírni" az embereknek, hogyan éljék meg és hogyan ne éljék meg a gyászt - hogyan viszonyuljanak hozzá és hogyan ne.
Mindenki másképp vészeli át. Az egyetlen, amiben biztos vagyok, hogy a halottra úgy kell visszaemlékezni, amikro élt, és arról kell beszélgetni. Nem jó arra gondolni, hogy halt meg.
Ez a cikk pl. a halott megtekintésére biztatja a hozzátartozót - én egyik halottamat sem néztem meg, és nem bántam meg soha egy másodpercig sem ezt a döntésemet. Állítólag ez megnehezíti a halál tényének elfogadását, de engem kiborított volna, ráadásul tiszteletlenségnek éreztem volna a halottal szemben, akire úgy akartam emlékezni, amikor élt, amikor beszélt, mosolygott, amikor ragyogtak a szemei.
Adjunk időt a fájdalomnak - én mindkét halálesetkor azonnal belevetettem magam a munkába illetve tanulásba, még társaságba is lementem pár nappal az eset után, persze nem vigyorogtam, de legalább emberek közt voltam. Lehet, gyáva voltam szembenézni a halállal, de szó szerint megőrültem volna, -elborította volna elmémet az értelmetlen fehérség - ha nem nyomom el a gyászt ingerekkel. |
| |
|
|
| ButaTyuk |
2008.11.02. 21:22 [#4] |
Nálunk az van, hogy természetesen nagyon sokféle megoldás létezik, de nagy általánosságban (ahogyan a cikk is teszi) elmondható, hogy elfojtás van és részvétlenség. Ezenkívül medikalizáció és kiüresedett rítusok.
Az egész téma tabu, így hát csoda lenne, ha benne a nők szerepéről külön is szó esne. |
| |
| emese |
2008.11.02. 18:49 [#3] |
| Most el is olvastam a cikket. nagyszeru hogy nalunk is van Hospice es gyaszolo segitseg. - |
| |
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
|
4
|
5
| 6
|
7
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
