 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| TBalázs |
2006.03.27. 18:54 [#42] |
Hm... ha jól látom egyikőtök se vette észre a mikolai javaslat legaljasabb és embertelenebb vonását:
nem rosszalkodó gyermekeknek adott "nevelő célzatú pofonról" beszélt (bár persze az is káros és csak arra jó, hogy a gyerekeket úgy szocializálja, hogy az erőszakot legitim problémamegoldási módszernek tekintsék), hanem tanulási nehézségekkel küszködő gyerekeket késztetett volna fizikai erőszakkal és fenyegetéssel a teljesítményre...
a példájában pl. a diszgráfiás gyerekeknek ajánlott volna a pszichológus helyett kegyetlen, előre megfontolt fájdalomokozást, bántalmazást... |
| |
|
|
| czukor |
2006.03.27. 16:54 [#41] |
Nevelô célzatú verésekhez: öcsém "rossz" gyerek volt, szüleimtôl kapott néha 1-2 nyaklevest. Nem lett tôle jobb csak neurotikusabb. Utólag a szüleim is belátták, hogy amikor úgy látták, hogy csak a verés elég hatásos nevelési eszköz, akkor már rég lekéstek a nevelésrôl. Sokszor a jogosnak vélt büntetés inkább tehetetlen dühbôl fakadt.
Pozitív példa: volt valamelyik TV adón egy riport egy angol nôvel, aki kezek nélkül született, a lábait használta olykor kézként. Gyereket szült, fiút, akit némi segítséggel maga nevelt. A gyerek élénk, rosszcsont volt, de amikor az anyja rászólt, akkor arra mindig figyelt, szót fogadott. Ugye mondanom sem kell, hogy az anya testi hibájából adódóan sem tudta volna megütni fiát, de ez amúgy sem jutott eszébe. Lelkileg sem terrorizálta a kölköt, csak következetesen, nagy odafigyeléssel nevelte a kicsit. A riportsorozat alatt jól meg lehetett figyelni, hogy a csaj inkább otthagyott mindent amivel épp foglalkozott és a kölyökre figyelt, ha az valami számára veszélyes dolgot akart mûvelni (magára rántani valamit az asztalról). Fölöslegesen nem egrecírozta, szabad teret is hagyott neki bôven. Bocs, hogy ennyit pötyögtem, de engem ez a történet nagyon megindított. Ilyen anya szeretnék lenni én is. |
| |
|
|
| BaBe |
2006.03.27. 16:13 [#40] |
Nem személyeskedtem, tényt állapítottam meg. Eddigi hozzászólásaidból nekem nem az jött le, hogy a saját gondolataidat próbálnád velünk megosztani, hanem az, hogy azokat, amelyeket belédsulykoltak, és végig sem gondoltad őket. Régi szólam ez a "nevelő célzatú" - de csak kendőzésre szolgál, és arra, hogy eltakarja a bántalmazó lelkiismerete elől annak tetteit. Én azt látom, hogy rajtad nem jó irányban nevelt a verés.
Két fiam van, nálunk nincs "nevelő célzatú pofon". Olyan van, hogy ne üsd meg egy másik ember arcát, sőt, semmijét. Sőt, olyan is van, hogy ne csúfolódj, mert az lelki erőszak.
Más az önvédelem, annak visszont talán legkevésbé hasznos formája a pofon. Itt viszont meglepően jól beválhat a csúfondárosság. |
| |
|
|
| Wacak |
2006.03.27. 15:39 [#39] |
Légyszíves ne személyeskedj.
Ha nem értesz egyet az én véleményemmel az egy dolog. Azt érvekkel támadhatod.
Tudom, könnyű azt mondani, hogy a vitapartner hülye, ezáltal érdemtelen a vitára, de te is tudod, hogy ilyenkor az ember a kisebb ellenállás felé halad.
Szerintem te is képes vagy különbséget tenni a nevelő célzatú pofon (csak fiúk felé) és a szisztematikus, feszültséglevezető gyerekesverés között. |
| | Előzmény: [#38 | BaBe | 2006.03.27. 14:42] |
|
|
|
|
| BaBe |
2006.03.27. 14:41 [#37] |
"Tehát itt elképesztő helyzet van" - mégpedig az, hogy az az ember, aki az ország első embere szeretne lenni, ilyenekkel veszi magát körül, mint a Mikola és a Semjén.
Nem tudom, hogy ki az, aki azt gondolja, hogy ezeknek az impotens gondolkodóknak a szólamai után kéne mennie.
Én is voltam gyerek, és kaptam verést. Jobb nem (mi a franc az a jóság, valami egyenruha, amit minden gyerekre rá lehet húzni?!), csak depressziósabb lettem tőle - gyerekként. Igaz, hogy csak felnőttként jöttem rá, hogy mi bajom volt akkor, de szívesen kihagytam volna ezeket az élményeket.
Voltak tanáraim is - nagyon sok jó tanárom volt. Nem csak abban volt mérhető a jóságuk, hogy baromi izgalmasan tudták leadni a tananyagot, az érdeklődést az egész órán fenntartva, hanem abban is, hogy gyakorlatilag emiatt nem igazán kellett fegyelmezniük - nem volt miért. Egyéb kérdésekben is emberségesek voltak, ha magánemberként kerestem meg őket, vagy éppen nem iskolai környezetben voltunk, esetleg többnapos kiránduláson. Engem inkább ezek a dolgok ösztönöznek máig, és mindig baromira örülök, amikor a gyerekeim egy-egy tanárában hasonlót fedezek fel.
Mikola úr a poroszos felfogását feldughatja magának. Bizonyos esetekben, bizonyos közegben igenis kell a szigor, de a szigor szó önmagában nem negatív, és nem azt jelenti, hogy a gyengébb (a tanuló gyengébb a tanárnál) fejét-körmét-lelkét bántani lehet. Az, amiről ő beszél, szerintem pszichiátria kérdés már - jól meg kéne vitatni egy pszichiáterrel az állapotát. |
| | Előzmény: [#30 | TBalázs | 2006.03.27. 12:30] |
|
|
| loncka |
2006.03.27. 14:05 [#36] |
Szerintem a jobb emberség vagy jobb emberré válás más által nem mérhető, csak saját magad által. Ma pedig egyébként is inkább világnézetek és politikai hovatartozások csapnak össze, mint a valós, hétköznapi emberség (tettek, cselekedetek, viselkedés, viszonyulás, véleményformálás).
Hogyha valamit belülről sokáig nem tudsz megváltoztatni, akkor a külső körülmények előbb-utóbb ezt megteszik, márha szükséges. Ez egy képletes pofon vagy pofáraesés is lehet. Ilyenkor rendszerint bekövetkezik egy változás, akár jobb emberré válás is, vagy csak rendeződés, normalizálódás, önmagam észrevevése, egy rendszeresen ismétlődő probléma megoldódása. Ezt persze jobb nem megvárni, mert fájdalmasabb egy valós pofonnál, de hatásosabb is. |
| | Előzmény: [#35 | freesleep | 2006.03.27. 13:48] |
|
|
| freesleep |
2006.03.27. 13:48 [#35] |
És ők mennyivel jobb emberek lettek ettől...
Nálunk egyáltalán nem volt nevelési hatása, pedig az én szüleim a inkább a tanárt támogatták fegyelmezési kérdésben, és nem ugrándoztak, hogyha én 10 perc alatt végzek a házival, ugyan ne kelljen már némán benn ülnöm 2 órám át, amíg mindenki befejezi |
| | Előzmény: [#33 | loncka | 2006.03.27. 13:17] |
| Wacak |
2006.03.27. 13:20 [#34] |
a szülői, tanári pofonnal semmi baj.(fiú esetében.)
Én iszonyú rossz gyerek voltam, kaptam is a pofonokat rendesen. Hála érte, mert nem itt tartanék, ahol, ha ezeket nem kapom meg.
Egy igazi rossz gyereket (főleg fiút) lehetetlen pofon nélkül szabályozni, nincs ebben semmi.
Az a fiú, aki meg nem rossz, annak már úgyis mindegy...
A rugdosós gyereket tényleg nyakon kellett volna vágni, de a földön fekvőt is leszídtam volna, hogy mért hagyja magát. |
| |
| loncka |
2006.03.27. 13:17 [#33] |
| Gondolom a Mikola idejében és generációjában még divat volt a körmös, és nem rugdostak ki tanárokat ezért, sőt, sokak kedélyesen mesélik iskoláskori élményeiket kedvenc tanárukról, akiktől néha kaptak egy körmöst. Én legalábbis hallottam ilyen történeteket. Ez itt már generációs probléma is lehet, nem csak nevelési vagy értékrendszerbeli különbség. |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
