 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
|
| 2 E |
2007.09.03. 20:49 [#1] |
Az eset egy állítólag gyógyítási tevékenységet végző, "tisztán látó", természetgyógyász-nő működésével kapcsolatos. Budapesten a XVIII. Kerületben a Béke térhez közeli stúdióban volt szerencsém megtapasztalni az alábbiakat.
A "szolgáltatást" végző kb.50 éves hölgy részéről , akihez NEM jártam kezelésre, mivel a manuál terápiát végző férfi kollégája páciense voltam, mégis a hölgy „páciens-barát- gyógyító – agressziójával” , valamint kifogásolható üzleti tevékenységével találkoztam. Ezek a következők voltak,több alkalommal a nyugtaadási kötelezettség elmulasztása, az ott forgalmazott gyógyhatású termékek árának fel nem tüntetése, vásárlók könyve sehol, vagy láthatatlan helyen . A szolgáltatás színvonalát illetve a hely szellemét nem minden esetben a gyógyítás, hanem a férfi kollégája iránt tanúsított féltékenység és függőség kialakítása határozza meg. Így a kezelések alatt többször bekukucskál az elfüggönyözött kezelőbe, a helyhez és alkalomhoz nem illő, módon a melltartó alá betűrt pólóban flangál, hasát-derekát mutogatva.Mikor aztán a paciens "unszinpivé" vagy képzelt riválissá válik, következik az "üldözés". A forgatókönyv a következő, először telefonon nem ad időpontot, majd mikor személyesen jelenik meg az ember lánya, jobb híján a kezelés közben gyermekemet illeti bántó szavakkal, ezután a fizetéskor, a pénzt, majd AKKOR AZ EGYETLEN EGYSZER a nyugtát dobálja, mint kutya elé szokták rosszabb helyeken a vacsoráját. A szóváltás és vélemény nyilvánítás következtében, a következő időpontról értesítés nélkül kiradíroz, majd megérkezésemkor gunyorosan közli, hogy más van helyettem beírva. S mivel a paciens nem futamodik meg, s nem távozik azonnal, szolgáltatóhoz és gyógyítóhoz nem méltó, kultúrálatlan és az emberi méltóságot is sértő, etikailag is elítélhető szavakat enged meg magának . Természetesen a kérdéses időpontra senki nem érkezik, a férfi kollégájával lehetetlen akár két percet is szemtől-szembe beszélni, mivel nem tágít a „testőrt” alakító hölgy. A gondolataimban az első pillanatnyi megdöbbenés után a kíváncsiság kerekedik felül. Mire képes, meddig megy el ez a nő, aki állítólag a gyógyítást és a szolgáltatást választotta megélhetéséül ? Hová lett az a jó értelemben vett alázat, amely a szolgáltatói tevékenységhez szinte elengedhetetlen ? Egyáltalán egy ember hogyan engedhet meg magának ilyen szavakat ? S miért nem ismeri a "hölgy"minimum az elnézés kérés fogalmát ?
Be kell látnom, én hibáztam. Akkor amikor ezt a stúdiót választottam.
|
| |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
