 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
 |
| parlagfűző |
2008.10.27. 20:37 [#590] |
Könyvet tudok ajánlani, oktatást nem: a Trauma és gyógyulást, illetve a Mérgező szülőket. Amúgy sajnos magyarul kevés irodalom van, a neten sem igazán lehet találni ilyesmit.
Nem hiszem, hogy elrontanád amúgy... A legfontosabb először is a biztonságos légkör megteremtése, hogy az áldozat el tudja mesélni (ha akarja, erőltetni nem szabad!!) ami történt vele. És természetesen hinni kell neki, nem szabad megkérdőjelezni, az ember ilyesmit nem talál ki poénból. El kell fogadni az érzéseit, gondolatait. Nem szabad hibáztatni, és figyelni kell arra, hogy ha lehet, ne ő érezzen bűntudatot, szégyen, amiért vele történtek ezek. És persze el lehet mondani, hogy sok ilyen eset van, nem ő az egyetlen, és mivel gyakori, nem kell azt hinnie, hogy csak vele történt, mert ilyen a "sorsa", vagy mert "rosszul viselkedett". Szóval empatikusan kell viszonyulni, és állandóan tanácsokat osztogatni sem jó, vagy megmondani, mi lenne jó neki. |
| | Előzmény: [#581 | selkt-sa | 2008.10.27. 15:11] |
 |
 |
| grizabella |
2008.10.27. 17:33 [#587] |
Ráadásul nem vagyunk egyformák. Szerintem az áldozat személyiségétől is függhet, hogy milyen típusú segítség van hasznára. És a baj az, hogy ők se tudják megfogalmazni, hogy miféle segítségre van igényük.
Most lehet, hogy egy kicsit megijesztettelek, de minden tiszteletem a tied, amiért segíteni akarsz. |
| | Előzmény: [#581 | selkt-sa | 2008.10.27. 15:11] |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
| selkt-sa |
2008.10.27. 15:11 [#581] |
csajok, hol van olyan oktatás, hogy mit kell egy megerőszakolt nővel csinálni, hogy segítsük a gyógyulását? hogyan beszélgessünk vele, mit tegyünk, mit ne tegyünk, hogy gyorsabban és eredményesebben tudjon lelkileg felgyógyulni? itt főleg olyanra gondolok, aki gyerekkorában élte át, rengeteg ilyen barátnőm van, és szinte mindegyikből potyog ki az információ, és csak állok, mint boci az új kapu előtt, és nem tudom, mit mondjak, hogyan segítsek, hogy ne ártsak még többet. oké, tudom, meghallgatás, váll nyújtása, amin sírni lehet, de ez nem elég. annyi ilyen történetet hallok, és mindegyik küzd valami felnőttkori maradvány pszichés dologgal, amit meg kéne oldani, vagy segítséget kéne nekik nyújtani, de nem tudom, hogy kell, mivel tudok segíteni.
úristen, borzasztó... mintha a pokol legmélyebb bugyraiba szállnék le néha... és látom, hogy nyújtják felém a kezüket, én meg ott állok, és balfaszkodom, mert nem tudom, hogy segítsek. |
| |
|
|
|
|