 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| Kain |
2007.07.20. 12:38 [#9] |
7. pont: "51% női politikust"
Bocs, az esélyegyenlőség nem 50% lenne?
A többi pont is tartalmaz a nőkre vonatkozó pozitiv diszkriminációt. Mintahogy a Rudas nap is az volt.
Egyenlőséget akartok, vagy több jogot a nőknek? |
| |
|
|
| EMA |
2007.03.24. 11:53 [#7] |
Csak gratulálni tudok - szerintem nagyon jól tömöritett és roppant aktuális a mai Magyarországra!
Néhány napig otthon voltam, Tel-Avivban és nagy örömömre szolgált hallani az egyik rádióállomáson a feminizmusért nyiltan kiálló újságirónő, Méráv Michaeli reggeli műsorát, aminek a cime: Remény. Naponta, reggel 7 és nyolc között olyan hireket közöl, ami a nőkkel kapcsolatos pozitiv(!) történéseket adja közre. A konkrét pozitiv hirek mellett, a negativ jelenségek lehetséges megoldást is elmondja, rendkivül jópofa, szarkasztikus hangon, és persze megszóloltat különféle nőket, vagy olyan férfiakat, akik a gender témában valamit tettek. Nagyon élveztem a dolgot, és most kikapartam a netes elérhetőségét is, hogy a napi reményadagomról ne kelljen lemondanom:) |
| |
| ins omnia |
2007.03.23. 21:08 [#6] |
| bocsánat, cecike, jól értem, hogy hat gyermek mellett még vezető beosztásra is tellett, 50 év alatt?? |
| |
|
|
| Cecike |
2007.03.23. 17:58 [#5] |
Kedves Stellamaris és dytty!
Hát, pont az ellenkezője igaz - soha életemben nem voltam szerencsés.Mindenért, mindíg nagyon sokat tanultam, dolgoztam, több műszakban is - ezt egyesek gürcölésnek nevezik, hát legyen, akkor gürcöltem - s közben mély és fájdalmas tragédiákat kellett átélnem. Húsz éve krónikus beteg vagyok, komoly erőfeszítésekkel tudom elérni,évente több hét kórházi kezeléssel, hogy tünetmentesen olyan minőségű életet élhetek, mint az egészséges emberek.Nem a saját személyes élményeim alapján "mondom" meg, milyen a nők helyzete Mo-on. Három évtized felnőttlét, sokféle munkatapasztalat, vezetői gyakorlat során alakult ki a véleményem.
Szóval valószínűleg túl sok rosszat kellett ahhoz átélnem, hogy igazán értékelni tudjam - igen, esténként nálunk is mindíg én rakom rendbe a konyhát, boldogan,mert van kiért és van miért.
Szolidáris vagyok persze minden nővel, aki szenved, de szolidáris vagyok azokkal a férfiakkal is, akik megélhetési anyák áldozataiként hétvégi apaként morzsákat kaphatnak gyerekeik életéből, akik a családon belüli verbális anyai erőszak áldozatai, akik a magyar bírósági gyakorlat "inkább egy rossz anya, mint egy jó apa" elvű gyerekelhelyezési ítélkezési gyakorlat áldozatai, akik munkanélküliek, mert egy női főnök kirúgta őket. És az anorexiás kislányok anyukái vajon hol vannak? Mamagésa Soma anorexiás példát mutat? Vagy Liptai Klaudia? Mindketten sajátos életstílusban, de boldog anyaként jelennek meg. Vagy a fiatal irónők, költők, szinésznők vajon mind rossz példát mutatnak?
Hát ezekért mondom én, hogy túl van lihegve ez az egész forradalmira hajazó tizenkét pont.
De elnézést, ha valakit megbántottam, nekem belülről jövő igény a másokról való, (el)számolatlan gondoskodás. FE.
|
| |
|
|
| dytty |
2007.03.22. 22:14 [#4] |
| Nagyon szeretem a családomat, mások családját, az embereket, az emberiséget is. Ettől még kevesebbet keresek a férfikollegáimnál, és nekem kell este rendberaknom a konyhát. Talán az lehet, hogy engem nem szeretnek eléggé? |
| |
|
|
|
|
| Stellamaris |
2007.03.22. 13:21 [#2] |
Kedves Cecike!
Azt gondolom, hogy 1. szerencsés vagy, de nem mindenki az. 2. talán túl lehetne lépni azon, hogy saját személyes élményeid alapján mondd meg, milyen a nők helyzete ma Mo-n. Egy kicsit nagyobb szolidaritás és empátia bizony jól esne azoknak a nőknek, akiket azért rúgnak ki az állásukból, mert nők (akár mert szültek, akár mert nem engedték a főnöküknek megfogdosni magukat stb.), akik a házastársuk vagy élettársuk erőszakának áldozatai, akiknek hiányoznak a női példaképek az oktatásból, és a sokféle nő megmutatása a médiából, akik a média és reklámok által sugallt nőkép miatt fogyókúráznak és lesznek esetleg halálos betegek, akikkel nemosztja meg a férjük úgy a házimunkát, mint veled, hanem halálra gürcölik magukat 2 vagy még több műszakban, és folytathatnám. Ezenkívül szeretnék egy félreértés eloszlatni: nem minden követelés, kérés az államhoz irányul, értelemszerűen van, ami a férfiakhoz, van, ami a társadalom egészéhez, van, ami a médiához, van, ami a munkáltatókhoz, van, ami a törvényhozáshoz, stb. Egyébként a statisztikai adatokat nem minden esetben gyűjtik nemi bontásban, sajnos épp a részadatokat, az érzékeny adatokat nem mindig. És nemcsak a KSH vagy TÁRKI gyűjt adatokat, ez a kívánság arra is vonatkozik, h pl az EU-tól pályázatok ynertesei midnig nemi bontásban adjanak meg minden adatot a projekt tervezése, beszámoló stb során (ez EU-s követelmény lenne, egyébként). Házimunka értékelése: nem arról van szó, h fizessék ki, hanem arról, h kerüljön felmérésre. Egyébként lehet, h te hülyeségnek tartod, de épp ma olvastam, ha TÁRKI felmérte, emnnyibe kerül egy gyerek a családnak, és ott számszerűsítették a hozzá kapcsolódó házimunkát is. :)) Na elsőre csak ennyit. |
| |
|
|
| Cecike |
2007.03.15. 21:48 [#1] |
Kedves Nőtársaim!
A statisztikai adatokat gyűjtik egyébként nemek szerinti bontásban. Ugye nem gondoljátok komolyan, hogy százalékokkal szabályozni lehet a választásokat? És vajon jó lenne? Valamikor a hetvenes években az állampárt utasításba adta, hogy az egyik választókerületben a jelölt nő legyen, húsz év alatti, mezőgazdasági fizikai dolgozó szakmunkás, faluban éljen és legyen párttag. Egy ilyen volt hétfaluszerte, hát ő lett a képviselő. Abszurd volt és teljesen eredménytelen.
Azt gondolom, a 12 pont többségére a szeretet a válasz. Ahol a nő és férfi szereti egymást, a felsorolt pontok nem problémák. És nem azért, mert a szeretet azt jelenti, dekára kiegyendúlyozva mérik pl. a házimunkát, nem, kedve nőtársaim, az is a szeretet része, hogy elviseljük pl. azt, hogy ő ugyan éppen nem segít takarítani, de pompás ebédeket főz, amely főzések után a konyhai nagytakarítás persze az én dolgom. De megteszem, mert szeretem, és ő is engem, és így kerek a világ, hosszú évek óta. És mindettőnknek fülig ér a szája az örömtől hat jóllakott, ebédet végigbeszélgető csemete láttán. Ez a lényeg, nem a kidekázott házimunka.
Még valami. Elképedve olvasom, hogy el lehessen számolni a házimunkára fordított időt. Én ezt el sem tudom képzelni. Hogy én a gyerekeim nevelésére fordított időt forintosítsam, hogy a házimunka óraszámait megszorozzam x összeggel és kitűzzem a konyhába, ma ennyit teljesítettem???Volt ilyen eset a környezetemben, egy nő gyerekelhelyezési perben számolta volna el a házimunkára fordított időt, igaz, az apa legalább annyit teljesített...aztán ugyanez a hölgy nyújtott be keresetet tartásdíj emelésre, mivel az apa felesége jól keresett...
Nekem a 12 ponttal soha nem volt problémám. Három diplomám van, egész életemben nagyon sokat dolgoztam, imádom a családomat, gyerekeimet, soha nem éreztem magam hátrányban,mert nő vagyok, voltam és vagyok gazdasági vezető, pályám alakulása a munkámtól, teljesítményemtől és igen, időnként a kapcsolati tőkétől függött, de attól. hogy nő vagyok, soha.
Rengeteg valódi nő van a médiában...őket is észre lehet venni. És még valami: soha nem éreztem az eü ellátásban különlegesebb elbánásban kellene részülnöm, mert nő vagyok, nagyon becsületes, őszinte férfi-nőgyógyászommal mindent meg lehet beszélni.
Szóval kicsit túl van ez a 12 pont lihegve. Nőként, anyaként, feleségként, lányként közel ötvenévesen, úgy érzem, a követelések többsége szeretethiányból és sértettségből ered. Egy kicsit jobban kellene szeretni a férjeket és gyerekeket. És nem kéne számolgatni, hányforintnyit gondoskodtam róluk. Üdv.FE |
| |
|
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
