 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| sisso |
2005.03.22. 09:30 [#6] |
| szerintem sokkal többen hajlamosak vagyunk a látszatnak hinni, mint, ahányan bevalljuk |
| |
| csaruga |
2005.03.22. 09:21 [#5] |
Pisze Pat,
tok igazad van, de teljesen ugy tunt (szerintem minden kivulallo szamara, a szuk csaladot most inkabb nem faggatnam), hogy ez ot boldogga teszi. De megmondom oszinten, hogy ez az egesz nekem is egy nagy pofon volt, mert en nagyon hajlamos vagyok a latszatban hinni, es lent emlitett ferjem tiltakozasa ellenere latszatalmokat kergetni.
|
| |
| Pisze Pat |
2005.03.22. 00:32 [#4] |
| csaruga! ugy nem birom, hogy amikor egy no, plane asszony helyzetet boncolgatjuk, a jolkereso ferj es nagy haz egyutteset hajlamosak vagyunk idealis korulmenynek tekinteni. es irigyelted is! ki tudja mi dult szegeny lelkeben? mi koze van a no idealis helyzetenek a fa jatszoterhez? sokszor a csalad idealis helyzetehez sem sok koze van... |
| |
| lulu |
2005.03.21. 16:25 [#3] |
| még annyit, hogy azért olvasgasd végig a pszicho fórumot, mert sokminderől tanakodtunki együtt annak idején. |
| |
| lulu |
2005.03.21. 16:23 [#2] |
Kedves Csaruga!
többször szó esett a szülés utáni depresszióról a pszichológus fórumban is. Olyannyira, hogy megkerestem egy ezzel foglalkozó rendelőt, ill. abban egy pszichiátert (Frigyes Juli) és pszichológust (Molnár Judit), akik személyes ismerőseim, hogy nem lenne-e kedvük itt tanácsot adni. Elvállalták, de sűrű programjuk miatt csak április közepén kezdik a tanácsadást.
Szóval nagyon fontos probléma amit írtál, de megelőztél vele egy kicsit.:) |
| |
 |
 |
| csaruga |
2005.03.21. 14:35 [#1] |
Sziasztok,
nemregiben egy nagyon kedves ismerosom mindenki szamara erthetetlen modon ongyilkos lett par honappal a masodik gyermeke szuletese utan, raadasul... szoval nagyon radikalis modon. Nem pletykalni akarok, mert a csalad nyilvanvaloan nem akart semmifele nyilvanossagot az uggyel kapcsolatban, csak azt szeretnem megkerdezni, hogy hallottatok esetleg hasonlo esetrol?
A szulesem utan, megvallom oszinten, nekem is voltak rendkivul sotet gondolataim, de en ilyesmire keptelen lettem volna. En azt hittem, hogy az en depressziom csak a nem teljesen idealis helyzetembol fakadt (de ugye mi az idealis, most mar en is rajottem, hogy feleslegesen idegeskedtem), de ez a lany tenyleg teljesen idealis korulmenyek kozott elt, nagy haz, jol kereso ferj, vallalkozas, a kertben fajatszoter, szoval tenyleg en is oszinten irigyeltem, es tessek. A ferjem buddhista es folyton azzal tomi a fejemet, hogy csak a tudat, csak a tudat, de most mar kezdem elhinni.
|
| |
|
|
|
|