 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
1
|
2
| »
|
| juzsika |
2008.01.14. 18:18 [#19] |
| Ez tényleg jó hír! :-) |
| |
| Gak |
2008.01.08. 23:44 [#16] |
Nem ír blogot? Bár én lehet hogy nem merném publikálni a hullámzó érzelmeimet. Mert biztos lesznek hullámvölgyek, a "rendes" babáknál is vannak.
Nehéz lehet így gyereket nevelni, gondolom van a szülőben egy állandó teljesítménykényszer. |
| |
|
|
| juzsika |
2008.01.07. 17:59 [#14] |
No, a történetem. Ami nem is az én történetem, mert nem rólam szól, hanem arról a fiúról, aki a testvérem lett. Negyedikes voltam, ő ötödikes. Egy székely faluból jött a városba (kb. 500 km-re), pontosabban keresztapám hozta fel, hogy ott járjon iskolába, és azért pont abba a városba, mert tudta, hogy ott ránéz valaki. Konkrétan mi. Az édesanyja (aki morfiumfüggő volt) ugyanis felakasztotta magát, amikor a fiú hétéves volt, az apja alkoholista. Most nem részletezném, hogy miket kellett kiállnia, de ha annyit elmondok, hogy folyton rémálmai voltak, álmában járt, és egy évig még rendszeresen bepisilt éjszaka, akkor alkothattok valami fogalmat a helyzetről.
Az alapállás az volt, hogy a bentlakásban fog lakni (az iskola és a házunk szemben voltak egymással), de hétvégére átjön hozzánk, kimossuk a ruháit, elrendezzük stb. Meg persze hétközben is, ha valami van. Átmentünk a suliba, berendeztük. Másnap reggel átjött a suliból, hogy velem megy iskolába. Úgyhogy délben mentem az igazgatóhoz, hogy csaomagolunk, mert R. nálunk fog lakni. Az apja nem volt hajlandó lemondani róla, olyannyira nem, hogy amikor személyi igazolványt kellett neki csináltatni, akkor sem írta alá a papírokat. "Megoldottuk". Tudta a rendőrfőnök is, hogy mi a helyzet.
Úgy lakott nálunk a nagykorúságáig, hogy soha semmilyen papírunk nem volt róla. Kérdeztük tőle, hogy szeretné-e az örökbefogadást (az apja meghalt, amikor R. 14 éves volt), amire azt válaszolta, hogy nem szükséges, mert így is családtagnak érzi magát. Ha most utólag belegondolok, ránk lehetett volna uszítani a gyámhivatalt, de akkoriban ez még (ráadásul Romániáról van szó) nem is volt annyira rendezett, meg hát talán nem is gondolták (remélem), hogy bántanánk. Mindenkinek úgy mutattuk be, mint a testvéremet, aki pedig rákérdezett (mert két hónap köztünk a korkülönbség), annak azt mondtuk, hogy a fogadott testvérem. De különben sosem mondtuk, hogy fogadott.
Persze nem lehet ezt így, ezzel tisztában vagyok, mert van egy hivatalos út. Ami érdekes, hogy miután az apja meghalt, soha nem érdeklődött felőle a gyámügy. A családja többi tagjáról nem is beszélve, soha nem keresték meg, még telefonon sem... |
| |
|
|
| brünnhilde |
2007.12.12. 13:51 [#13] |
Ebben a 2400 gyerekben benne vannak azok a most 16 évesek is, akiket 8 évvel ezelőtt nyilvánítottak örökbefogadhatóvá, de már akkor sem volt hangyányi esélyük sem. Sőt, azok a 3-4-5-6 vagy akár több árva testvérek is, akik együtt élnek, és akiket nyilván senki nem fog együtt örökbe fogadni.
Azt kéne a szakemberektől megkérdezni, hogy ebből a 2400 gyerekből mennyi az, aki koránál, egészségi állapotánál fogva, testvéreivel együtt örökbe fogadható, az lenne egy normális szám, mert a tizenéves gyerekeket meg az ötös testvéreket, vagy a végtaghiányos meg Down-kóros kicsiket csak az adminisztráció miatt tartják örökbefogadhatóként nyilván. Egy "korfa" sokkal többet árulna el arról, hogy hány, valóban örökbe fogadható gyerek van az országban, mert ez a 2400-as szám csak az elméleti "végösszeg", a valóság azért egész más.
A rendszerben ragadt gyerekeket ott lehetne megsegíteni, ha nem húzódna évekig az örökbe fogadhatóvá nyilvánításuk, hogy még elég fiatalok legyenek ahhoz, hogy valaki valóban a gyerekének akarja őket. 10 éves kiskamaszokkal -akik ráadásul 6-8 éve ugyannál a nevelőszülőnél élnek- ebből a szempontból már nem lehet mit kezdeni mert ők ugyan örökbe fogadhatóak, de esélyük az örökbefogadásra nulla. Nyilván ez a legnehezebb, mert arról kell dönteni, hogy annak a gyereknek van-e esélye a saját családjába visszakerülni, hogy a vér szerinti szülő alkalmas lesz-e valaha a gyerek nevelésére. Ha nem, "el kell tőle venni a gyereket", ha igen, segíteni kell a családnak, hogy visszaadhassák nekik. Ez viszont a világ egyik legnehezebb szociális és gyámügyi munkája, sokkal gyakoribb, ha évekig húzzák a döntéseket, a gyerek végülis jó helyen van a nevelőszülőknél is.
NNo, mindezt nem is tudom, miért írtam le, a lényeg a lényeg, hogy a dolog azért nem olyan egyszerű, hogy a 2000 várakozó szülő között osszák fel a 2400 gyereket és akkor majd 400 állami gondozott lesz az országban és 2000 boldog örökbefogadó család. A szülők és a gyerekek halmazának ugyanis alig vannak közös pontjai.
Nehéz ügy ez nagyon.
CSak ott lehetne megfogni, hogy a mostani 2-3 évesek ne várjanak 6-7 éves korukig arra, amig a gyámhatóság vagy a bíróság megbizonyosodik arról, hogy a saját családjába már nem kerülhet vissza, tehát legyen a gyerek örökbe adható. Addigra már senki nem akarja majd őket, legfeljebb véletlenszerűen lehet egyet-egyet örökbe adni olyannak, akinek ötven éves kroában jut az eszébe, hogy gyereket akar. Esetleg, ha az életszinvonalunk és a kultúránk eljutna odáig, hogy a meglévő 2-3 gyerek mellé merjünk hazavinni egy örökbefogadottat is. Az még sajna odább van, addig pár generáció még az állami gondozásból válik nagykorúvá. |
| | Előzmény: [#12 | Praxol | 2007.12.12. 02:49] |
|
|
| Praxol |
2007.12.12. 02:49 [#12] |
"Tavaly Budapesten 49 gyereket fogadtak örökbe, 73 százalékuk három év alatti volt."
:(
"Most 2400 gyerek vár örökbefogadásra, 2000 szülő akar örökbe fogadni."
a fovarosban? vagy orszagosan? vagy a ketto gyak. ugyanaz? |
| |
|
|
| brünnhilde |
2007.12.12. 01:11 [#11] |
Jah, és még valami: a vér szerinti és az örökbefogadó szülők csak akkor dönthetnek együtt, ha a gyermek csecsemő.
Azoknál a gyermekeknél, akik rossz bánásmód, veszélyeztetés, elhanyagolás, stb. miatt lesznek örökbe fogadhatóak, ez általában nem lehetséges. Sajnos ők azok, akiknél elhúzódik a folyamat, hisz a szülőt csak a bíróság foszthatja meg a szülői jogaitól, majd a gyámhatóság nyilvánítja a kicsit örökbe fogadhatóvá. Ez néha évekbe telik, kétségtelen, hogy ez a rendszer gyenge pontja. Ráadásul, a gyermekek nagyobb része nevelő szülőknél van elhelyzve, ha az örökbefogadhatóvá nyilvánítási folyamat eltart 2-3 évig, utána már nagyon nehéz a kicsit örökbe adni, nem szeretik a gyámosok háborgatni, hagyják a nevelőszülőnél. Ami csak annyiban baj, hogy így a gyermeknek 18 éves koráig van helye és "családja", utána nem lehet tudni, mi lesz. ha örökbe fogadnák, akkor lenne nem cska apja és anyja de nagynénjei, unokatestvérei, nagyszülei is, sőt, öröksége is, ha eljön az ideje. Ha bent ragad a rendszrrben, nem lesz senkije és semmije. |
| |
|
|
| brünnhilde |
2007.12.12. 01:05 [#10] |
Az állami gondoskodásban élő gyermekek származását nem tarthatják és nem is tartják nyilván, ebből következően az örökbefogadásra váró gyermekekét sem. Az lehet, hogy egy ügyintéző csacsog, de elvileg tilos neki a gyermek száramzásáról tudni.
A szülő, amikor a kérelmét beadja, meghatározhatja, hogy milyen gyermeket szeretne örökbe fogadni: korát, nemét, egészségi állapotát, hogy milyen betegségeket fogad el és miket nem, csak egy gyereket vagy testvéreket is, de akár meghatározhatja a gyermek szem- és hajszínét is. A szülő az elfogadás előtt kérhet mindenféle orvosi és pszichológusi szakvéleményeket, a gyermek korától függően akár pedagógusit is. Ő akár azt is kikötheti, hogy cigány gyermeket akar vagy nem akar, de a tegyesz-nél ezt elvileg nem tudják figyelembe venni, mert ők nem tarthatják nyilván a gyermek származását.
Ez az elv és az előírás, mindnyájan tudjuk mit jelent, ha valakit barna szemű, barna hajú, kreol bőrűként írnak le.
Amiről szemtől-szembe örökbeadásként beszéltek az a nyílt örökbefogadás, ha jól tudom, 1997. óta lehetséges. Azt jelenti, hogy a vér szerinti szülő egy adott, konkrét örökbefogadó szülő javára mond le a gyermekéről, ezt a nyilatkozatot együtt teszik meg. Magyarul, ismerik egymást.
A "klasszikus", titkos örökbefogadásnál a vér szerinti szülő "csak úgy, általában" mond le a gyermekről (vagy fosztja meg a bíróság a szülői jogaitól). A kicsit ezután bárkinek örökbe adhatják és erről a szülőt nem értesítik, az nem is tudhatja meg, hogy ki fogadta örökbe a gyermekét, mint ahogy az örökbefogadó sem tudhatja meg ki a vér szerinti szülő. Az adatokat egyedül a nagykorúvá vált gyermeknek adhatják ki, ha majd kéri.
Egyéként a kérelem beadásánál az örökbefogadásra váró szülő arról is nyilatkozik, hogy milyen örökbefogadást vállal: csak titkosat vagy nyiltat, vagy mindegy neki.
Én úgy tudom, hogy a tanfolyamokat a tegyesz szervezi, bár lehetnek akkreditált szervezetek, de azokat nagyon megnézik, nehogy gyermekkereskedelemről legyen szó. |
| |
|
|
| További oldalak:
1
|
2
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
