 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| aba |
2006.06.28. 17:32 [#3] |
A régi társadalmak szeparált nevelése tény, de a modern viszonyokra ennek már nem sok a relevanciája. Arra próbáltam csak utalni, hogy vakfolt az anyák mai hatása (pszichoszexuálisan, érzelmileg) fiaikra. Ez igaz az egyedülálló és a hagyományos családban élő anyákra egyaránt. A pedagógus pálya elnőiesedése tényleg súlyos társadalmi probléma, de időben (életkorban)később lép be, mint az anyák személyiségformáló szerepe.
Megoldás? Egy másik topicban emlegetik a pelenkázóasztalt a skandináv repülőtéri férfivécében... |
| |
|
|
| Gunga-Sam |
2006.06.28. 14:42 [#2] |
(Nem teljesen világos, hogy mi is a topik célja, de azért megpróbálkoznék egy eltérő interpretációval. :))
Nem vagyok sem pszichológus, sem antropológus, de valami olyasmit olvastam, hogy a legmacsóbb férfiakat olyan társadalmakban találjuk, ahol férfiak és nők elkülönülten élnek (van külön férfi és női szállás), a gyermekeket kizárólag a nők nevelik egy bizonyos életkorig, és csak ez után veszik át a fiúgyermekek nevelését a férfiak (a fiúknak ilyenkor általában valamilyen beavatási szertartáson is át kell esniük). Az ideológia valami olyasmi, ha jól emlékszem, hogy a gyermekkorban túlnyomó többségében látott női szerepmintákat a későbbiekben állandóan kompenzálni kell.(?) Eszerint a dél-európai (pl. olasz) férfiak közmondásos macsósága azzal is magyarázható, hogy a gyermeknevelést ezekben az államokban hagyományosan kizárólag nők végzik.(?)
A kérdés már csak az, hogy mire számíthatunk mi, a pedagóguspálya elnőiesedése, és a gyermeküket egyedül nevelő nők számának növekedése kapcsán... :))) |
| |
|
|
| aba |
2006.06.27. 13:47 [#1] |
| Igen kevés az a borzalmas macsó, akit ne az anyja nevelt volna. Tőle kapták az első olyan élményüket, hogy sorsuk az uralkodás és a női csodálat, odaadás. Hány nő "kárpótolja" magát fia csodálatával a férfiaktól elszenvedett sérelmeiért. Aztán mi csodálkozunk... |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
