 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| freesleep |
2005.12.02. 22:31 [#13] |
Ez a kofaszemlélet -na téged se dugott meg a férjed este stb - érdekesen átmegy a pszichológiába: azt hiszem, ezt némi elméleti megalapozással a hétköznapi pszichológia tudományba emelésének tekintik..
tulképp mért nem veszi észre a társadalom, hogy nem a sztereotípiái szerint él - az lenne az igazi terrorista, aki a konzervatív családmodellt holnap törvényileg életbe léptetné. összeomlana az egész nyugati világ. |
| | Előzmény: [#10 | tarkabab | 2005.12.02. 20:03] |
| freesleep |
2005.12.02. 22:25 [#12] |
| a metazinban meg a tűsarkon is fennlévő cikk szerint a diplomás nők nagyobb része bölcsészpályára meg (a szerző erről beszéli le őket), úgyhogy hamarosan csak nők fognak creative writting-ot tanulni, szal nők írják a regényeket, forgatókönyveket, kritikákat, stb, és akkor új szintre emelkedik majd a dolog - inkább ettől, mint attól, h fiatalszegény vagy öreggazdag férjet szerezzenek:) |
| | Előzmény: [#7 | Mikianyukája | 2005.12.02. 18:18] |
| tarkabab |
2005.12.02. 20:04 [#11] |
| bocsi, elírtam a nevét, Ranschburg |
| |
|
|
| tarkabab |
2005.12.02. 20:03 [#10] |
aktuálisan az apaszerep-anyaszerep sztereotípiákon vagyok kibukva és azon, hogy ez hol mindenhol nem számít "hivatalos" álláspontnak. Ranchsburg Jenő valamelyik pszinapszison adott elő róla, ELTE pszichó szakon tanítják. Pl. hogy az apa ad biztonságot, már eleve a nőnek is, aztán a gyereknek is.
Meg az ő dolga a gyereket bevezetni vagy kivinni a világba, "átemelni a küszöbön". Mintha a világ egy egységes dolog lenne, ahova csak az apáknak van bejárása.
Vagy az eszmefuttatás, hogy délelőtt a bíró kimondja a válást, az anyának ítéli a gyereket, délután meg a fiatalkorú bűnözőt ítéli el - és ez ugyanaz a helyzet, csak néhány év különbséggel, MERT a gyerek a frusztrált anyával marad és nem is lát férfit, hiszen a nyomorult, frusztrált anyán kívül csak a frusztrált óvónők nevelik (fele azért frusztrált, mert még nem ment férjhez, fele azért, mert már igen, hihi), majd frusztrált tanítónők. Nincs férfi, aki megtanítsa, hogyan kell élni "a világban".
Még jó, hogy a gyerekeim nem lettek bűnözők attól, hogy én jártam velük a könyvtárba. |
| |
|
|
| Mikianyukája |
2005.12.02. 18:18 [#7] |
| ja, kiborító. De: ha ilyen dühösek, akkor jól megy a dolog. Már alig várom mikor jönnek a cikkek arról, hogy a nők agya alkalmas-e egyáltalán bármilyen kreatív dologra. Milyen jól fog mutatni a Népszabi szombati mellékletében meg a velveten :) |
| | Előzmény: [#1 | freesleep | 2005.12.02. 13:43] |
|
|
|
|
| EMA |
2005.12.02. 17:35 [#5] |
Talán ide belefér az otthonmaradó feministákról szóló cikkel kapcsolatos véleményem:
Már olvastam a Metazinban - érdekes, hogy ugyannak a cikknek az olvasata jelentősen eltér egy férfi által irt ismertetőben, mint amit itt olvastam... a két cikk összehasonlitása is jelképesen értelmezhető...
De inkább a lényegről:
Ami dühit az a férjhezmenési tipp - vagyis az, hogy nem elég a munkában férfiasan viselkedni, hogy az ember versenyben maradjon, még a magánéletét is férfias gondolkodás szerint kell szervezze? Ez nem az üvegplafon széttörése, hanem pofával bele egy függönyfalba - az üveg darabokra hasogat.
Az valós félelem, hogy a példát mutató társadalmi rétegben a nők iskolázottságuk ellenére nem akarnak társadalmi szerepet vállalni, azon felül, hogy partikat rendeznek... De azért nem kell annyira beborulni, és végképp ostobaságnak tartom a férjhezmenési trükköket.
Az irány, ellenkezőleg, nem elrejteni tovább a nőiességünket, hanem azt, ami benne érték, felmutatni társadalmi szinten...
Mondok egy példát, ami látszólag nagyon távoli - tizenöt-húsz évvel ezelőtt társadalmi vita tárgya volt az, hogy a fiatal katonák sirhatnak-e, ha egy bajtársuk elesett... mármint nyilvánosan, például a temetésén. Tudni kell, hogy Izraelben még aznap, legkésőbb másnap eltemetik a halottat, igy a temetés idején még teljesen a történés sokkjában vannak az emberek...
Na ugye, a macsó világképbe nem férnek a könnyek, ugyanakkor teljesen őrült dolog elvárni egy 18-21 éves gyerektől, hogy ha az a barátja, akivel élete legfrissebb élményeit megosztja, meghal, nagy valószinűséggel ezt még látja is, álljon a sir mellett, mint egy robot. A sirás győzött - egy lelki problémával kevesebbel kell megküzdeniük... persze, felmerült a feminin gyengeség vádja, de éppen az a szép a radikális feminizmusban, itt Izraelben (amikor 20 éve eljöttem Magyarországról, itt sokkal rosszabb volt a feministák, és a nők helyzete, azóta viszont exponenciálisan javul, bár van mit javitani most is, éppen elég), hogy nem hagyták magukat... ebben, egyébként az anyai attitűd megjelenését látom, hiszen egy anya rendszerint nem szabadságoltatja eme státuszát, mig vasárnapi apuka gyakoribb, ehhez, még elválni sem kell. Vagyis, a következetes, massziv munka megteszi a hatását. Én nem hiszek a pankrációkban - az legfeljebb az igen jelentős, lusta-újságirói rétegnek szólhat, akik máskülönben nem irnának a nőkről, de a massziv munka nélkül az iszaki fellángolás nem sokat ér.
Vagyis az én tippem : szeresd, akit a kedved tartja, nézd meg kivel alapitasz családot, de az nem kell az életstratégiád része legyen, hogy ki mossa el a tányért - természetesen a férjed, mit kell erről annyit beszélni :) |
| |
|
|
| freesleep |
2005.12.02. 17:10 [#4] |
Ne csak az indexes cikkről írjunk.
-volt pl a vakondnadrág-póz, mikor egy sikeres nő háziasszonyként óhajt tündökölni
- vagy a fiúk nem sírnak
stb |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
