 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| Gak |
2005.11.07. 13:36 [#8] |
Egyébként meg, akinek van rá energiája, és elég asszartív, szerintem nyugodtan lehet nyomni a feladatokat a papára.
Nocsak, szereted a lányodat? Akkor tanítsd meg biciklizni!
Nocsak hiányzik? Elviheted nyaralni!
Nocsak, büszkélkednél vele? Akkor nézd meg az óvódai műsorban!
Dolgozom, vidd el orvoshoz - merje csak visszautasítani ezt a kérést!
És ha visszautasít, legalább van egy tiszta helyzet - könnyebb viszonyulni hozzá. |
| |
|
|
| Gak |
2005.11.07. 13:33 [#7] |
Hasonló cipőben járok én is. Mi is együttéltünk, állítólag nagyon szereti a gyerekét az ex, de nagyon sokszor kibukott, hogy a buli, a kirándulás, a mozi sokkal fontosabb a lányomnál.
Sokszor kértem a segítségét, próbáltam elmagyarázni neki, hogy nem engem szivat, hanem a lányát - és saját magát.
Hogy később nagyon meg fogja bánni - nem az én akcióim miatt, hanem mert a lánya fog elfordulni tőle.
Sokáig én is úgy gondoltam, hogy valahogyan kényszeríteni kellene a láthatásra. Nagyon sok erőfeszítést tettem hogy minden héten valahogy megegyezzünk.
Ő ezeket játszmaként használta fel, nagyon sok konfliktus pattant ki ilyenkor (egyébként mással is rendkívül kötekedő). Végül több mint 2 év után világossá vált, hogy csak egy módon szabadulhatok meg a heti, kétheti g...-től: ha egészen egyszerűen ráhagyom.
Ez az ex felelőssége, és nem az enyém. Nem lehetek jó fej egyszerre két ember helyett - ha neki ilyen apát sorsoltak, akkor sajnos ezzel kell együttélnie. Neki ez jutott, de ezen én javítani nem fogok. Max. megvédem, elzárom az apjától, ha úgy ítélem meg a helyzetet (szerencsére itt nem tartunk), és társaságot biztosítok neki (ez elég jól megy, nagyon sok embert szeret és viszont).
Nagyon hamar a lányom kijelentette, hogy nem akar apához menni - nekem ez óriási elégtétel volt!
Én is bekeményítettem: láthatás csak adott időben van, és nem amikor apuci ráér!
Pl. most nyáron előadta, hogy egyáltalán nem vitte el a gyerekét nyaralni, viszont elment a barátnőjével 2 hétre Törökországba - előtte se vitte el. A gyereknek elmagyarázta, hogy neki oda veszélyes lenne elmennie. Majd megjelent két hét múlva egy hétfői napon, és elvitte az oviból (éljenek a kooperatív óvónők!). Fél óra múlva összefutottunk egy helyen (a lányka valszín nem hülye, ő irányította az apját oda), és ott kitört a botrány - egyszerűen kiszállt a kocsiból, és átült hozzám!
Azóta jött egy-két olyan e-mail, telefonbeszélgetés, beszólás, amit módjával ugyan, de elmondok a gyerekemnek is.
A legrosszabb az, hogy eljátssza, hogy mennyire szereti a gyereket, közben meg fütyül rá. |
| |
|
|
| lengyi |
2005.11.06. 18:10 [#6] |
| Attól tartok, ilyen szülőre, illetve az általa mutatott mintára nincs szüksége egyetlen gyereknek sem. Szerintem pragmatikusan kell felfogni a dolgot, a bíróság ítélje meg, azt ami jár, a többit meg döntse el az apa lelkismerete szerint. Lehet, hogy kiderül,hogy csak üres, ostoba fenyegetőzés. De ha ilyen sz*rszemét, akkor menjen a francba. Sajnos nem szokatlan a helyzet: a nő fél valamiféle irracionális fenyegetéstől, és behúzza fülét-farkát. Nem szabad, lépni kell.Mert egy nő léphet, mert a jog mellette áll. (Egyúttal együttérzek azokkal a normális, elvált férfiakkal, akik lehet, hogy jobban nevelnék a gyereküket, de nem tehetik meg, mert a jog nem áll mellettük.) Uff. |
| |
|
|
| tarka |
2005.11.06. 10:21 [#5] |
Nem vitatom a jószándékodat, papprekky, de te el tudod képzelni, hogy valaki, aki zsaroláshoz képes felhasználni a gyerekét, azt kötelezed a gyerekkel való együttlétre??? Talán nézd meg mindezt nem csak az időnként tehermentesítendő szülő szempontjából, hanem a gyerekéből is... Biztos jó az a gyerkenek, ha egy érzelmileg defektes szülőt ráerőszakolunk? Ha a gyerekkel maradó szülőnek segítségre van szüksége, meg tehermentesítésre, akkor inkább azt kéne megoldani, hogy ha nem látogat az elhagyó szülő, akkor anyagilag támogassa egy bébiszityó alkalmazását. De még ez is visszás, mert így meg lehet, hogy csak az anyagiak miatt találkozna mégis a gyerekével... szerintem meg így megette a fene az egészet!
Nem tudok jó megoldást, de a kényszer-kapcsolatnak nem látom értelmét. |
| |
|
|
| flimo |
2005.11.06. 02:01 [#4] |
| Intézetbe is be lehet adni a gyereket tudtommal, az is önként vállallt nevelés megszakítása. Ez a lemond a jogképviseletről és ezért számonkérhető szerintem hülyeség. Az meg mégnagyobb hülyeség, hogy olyan szülőt erőltetnél a gyerekre, aki nem kíváncsi rá. |
| | Előzmény: [#3 | papprekky | 2005.11.06. 01:14] |
| papprekky |
2005.11.06. 01:14 [#3] |
Nos, itt pont az a lényeg, hogy tisztázódjon: amikor az egyik szülő elhagyja a másikat, az nem jelenti azt, hogy a gyerekeket is el kell hagynia/elhagyhatja csak úgy. Nem bántalmazókra gondolok.
Talán nyakatekert, de azt hiszem, ott lehetne megfogni a dolgot, hogy a családját elhagyó szülő lemond a gyermek jogképviseletéről, így a gyerek nevében jogilag számonkérhető. és a gyerek érdekeit durván sérti az ÖNKÉNT VÁLLALT nevelés megszakítása. hangsúlyozom, olyan emberekről volna szó, akik saját jószántukból együtt éltek a gyerekeikkel, és ez egy kérhető lehetőség volna. |
| |
|
|
| papprekky |
2005.11.05. 23:55 [#1] |
Az elhagyott gyerek kötelező látogatásáról volna szó.
Abban az esetben, amikor a szülő már nevelte a gyerekét (élt vele együtt) és elhagyja a párját, akkor kötelezhető legyen ne csak gyerektartás fizetésére, hanem a gyermek(ek) rendszeres érdembeli látogatására is. Több esetet ismerek, ahol az apa azzal zsarolja az anyát, hogy ha perre megy a gyerektartásért (egy esetben pl. 20 000 potom forintról volna szó), akkor soha többet nem látogatja meg a fiukat.
a gyerekek ebbe belerokkanhatnak és az őket envelő szülő sem kap semmilyen segítséget (pl. hogy felszabaduljon egy hétvégéje)
egy lobbiperhez szeretnék segítséget kérni és a véleményeteket hallani a témáról. |
| |
|
|
|
|
SZOC&POL 
