 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
| 4
|
5
|
6
|
7
| »
|
|
| pushup |
2006.08.10. 10:05 [#33] |
Scheer Katalin: Nefelé. Kalandos történet kedves és kedvetlen gyerekeknek. Noran-Kiadó Kft. 2005. 2990 Ft, Noran Könyvkiadó
Részlet
A cseréptündér felemelte az útjelzőt, előbb homlokához, majd melléhez szorította, lehunyta szemét, és szédületes piruettbe kezdett. Elképesztően sokáig forgott, és amikor megállt, továbbra sem nyitotta ki a szemét. Csukott szemmel dobta el a ragyogó buzogányt, csak úgy bele a vakvilágba. Az meg lassan, méltóságteljesen szelte át a levegőt, akadálytalanul gázolt át a bokrokon és a fák lombkoronáján, míg végül valahol a páfrányfenyőfa környékén eltűnt.
Mindannyian utána eredtek: Nefelé repült, a gyerekek szaladtak, Horgó meg botladozva, bukdácsolva, mindazonáltal meglepően gyorsan caplatott társai nyomában.
Az útjelzőt azonban mintha a föld nyelte volna el. Sőt, ami azt illeti, nem sokkal később kiderült, hogy nemcsak "mintha" nyelte el a föld, hanem tényleg.
- Szép kis útjelző! - szólalt meg Boldizsár, első ízben, mióta együtt voltak.
Nefelé körül vörösebb lett a fény, de nem szólt semmit. Fellibbent a páfrányfa alatt álló, omladozó kút kávájára. Valaha kerekes kút lehetett, de mára már csak az alsó része maradt meg, azt is gondosan lefedték egy erős vasráccsal, nehogy valaki beleessen.
- Ott van! - kiáltott fel Nefelé.
- Hol? - kérdezték a többiek szinte egyszerre.
- A kút mélyén.
- Akkor most mi lesz? - kérdezte Szofi.
- Mi lenne? Utána megyünk.
Némi döbbent csend után Szofi szólalt meg bátortalanul:
- Nem lehet, hogy az útjelző téved?
- Mindjárt gondoltam, hogy az az izé nem működik - szólalt meg Boldizsár is.
- Ó, hogy az a kígyógyökerű keserűfű! - fohászkodott Nefelé, és még vörösebb lett körülötte a levegő. - Az az izé, kedveseim, soha nem téved.
- Jó, de te mondtad, hogy ha nem azt akarod, amit kívánsz, vagy nem azt kívánod, amit akarsz, vagy mit tudom én már, hogy volt... akkor az útjelző rossz irányba visz!
- Igen, de akkor sem az útjelző téved, hanem én. Most azonban én sem tévedek, mert minden erőmmel arra koncentráltam, hogy Baubóhoz jussunk. Úgyhogy akár tetszik, akár nem, az út ezen a kúton keresztül vezet. Nem tudom, mit vagytok úgy oda! Láthatjátok, hogy nem mély, fel van töltve. Ráadásul csontszáraz.
- De le van zárva. Ezt a vasrácsot nem tudjuk leszedni róla! - ellenkezett Szofi.
- Természetesen le tudnám szedni, ha akarnám - mondta Nefelé -, de inkább itt lenn, az oldalán csinálok nyílást.
No, persze. Egy cseréptündér számára természetesen ez sem jelenhet akadályt. Nefelé a földre szökkent, megérintette a kút falát (vagy még csak meg se érintette?), keze körül lilás fény izzott fel, és már hallották is azt a bizonyos percegő hangot. Néhány pillanattal később jókora nyílás tátongott a kút oldalán: a gyerekek is kényelmesen átbújhattak rajta.
- Előre megyek - ajánlkozott Horgó. - Tudok falra mászni, tapadnak a talpaim.
- Falra mászni én is tudok - jegyezte meg Nefelé. - Például amikor ez a leányzó itt (értsd Szofi) mindenféle ostoba kérdéssel zaklat.
- Legjobb lenne, ha jól feldühítenélek benneteket - folytatta Nefelé.
Horgó közben bemászott a kútba, és elindult lefelé.
- Miért? - kérdezte Szofi.
- Hogy falra másszatok tőlem! Szépen lemásznátok a kútba, és nem kellene azzal bajlódnom, hogy megfelelő hosszúságú faágat találjak.
Horgó leért a kút aljára és jelentette, hogy egy alagút van odalenn, amelynek nem látni a végét. Nefelé talált egy méretes faágat és leengedte a mélybe. Ezen kellett a gyerekeknek leereszkedniük.
Szofi, aki kiskora óta minden megmászhatót megmászott, most sem húzódozott sokáig, bár a föld alatti sötétség egyáltalán nem volt vonzó. Boldizsár megvárta, míg Szofi leért, lenézett utána a mélybe, aztán a kút fölött repkedő Nefelére nézett, és határozottan kijelentette:
- Én nem mászom le oda. Nem kényszeríthetsz rá, hogy lemásszam.
- Nem is kényszerítelek. Csak kérlek.
- Hiába. Nem megyek. Megvárlak benneteket itt, a kútnál.
- Hát jó. Ezek szerint azt akarod, hogy a cseréptündéredet elpusztítsák a morcok. A morcok pártján állsz, kedves Boldizsár, és ez meg is látszik rajtad. Azonkívül nem akarsz iskolába menni. Világos, hiszen ebben is rájuk akarsz hasonlítani: a tudatlan morcokra. Egy morc természetesen nem jár iskolába. Minek is, úgysem érdekli semmi. Még a saját édesanyja sem. Mit számít az egy morcnak, hogy szegény anyukája egész álló nap csak sírdogál és szomorkodik a fia miatt, mert fogalma sincs, hogyan tudna segíteni rajta. Nincs más vágya szegénynek, mint hogy újra nevetni lássa szeretett gyermekét.
Boldizsár a cipője orrára meredt. Figyelmesen vizsgálgatta a sötétkék bőr hajszálrepedéseit, megnézte, mekkora kidudorodást tud előidézni azzal, ha nagylábujját felemeli... aztán megragadta a farúd kútból kiálló végét, és hason csúszva leereszkedett rajta a mélybe.
Nefelé kihúzta a fát (persze nem a kezével, hanem valahogy úgy, ahogy annak idején a dunsztosüveget "húzta" maga után), majd eltüntette a nyílást. Semmi nem utalt arra, hogy az előbb itt még gyerekek bújtak be a kút oldalán. Barátságtalan morgás hangzott fel a háta mögött. Fellibent a kút ráccsal borított tetejére, és látta, hogy a kert őre közeledik egy nagy termetű kutyával, amelyik egyre vadabbul rángatja gazdáját a kút felé.
Nefelé - a rácson át - leereszkedett a többiek közé. Kis testének fénye bevilágította a mélyedést.
- Előremegyek az alagútban, hogy lássatok is valamit - mondta... |
| |
|
|
| Stellamaris |
2005.12.09. 12:09 [#32] |
| Én tőle legjobban a Budapest meséket szeretem. Éljen a hüjeráday :)) |
| |
| hakapeszia |
2005.12.09. 11:46 [#31] |
Mosonyi Aliz: Boltosmesék
Édesek, rövidek, meglepőek, időnként csajosak.
Pici könyvecske, gyönyörű illusztrációkkal |
| |
| BaBe |
2005.10.07. 13:53 [#28] |
Héló, ez az oldal szét van csúszva...
(én is egy kicsit, ezért először azt hittem, rosszul látok :))) |
| |
| További oldalak:
« |
1
|
2
|
3
| 4
|
5
|
6
|
7
| »
|
|
|
|
|
SZOC&POL 
