 |
 |
HOZZÁSZÓLÁSOK
| drszumedli |
2005.09.27. 17:41 [#75] |
Mi bajod velem? Én se hívlak loncka félének...
Hogy mit vágnék hozzád? :) Hmm ;-) |
| |
| loncka |
2005.09.23. 20:08 [#74] |
| nehogy szaporodni tudjanak a druszedli félék |
| |
| drszumedli |
2005.09.23. 15:58 [#72] |
| Mást nem lehet hozzádvágni?:))) |
| |
| "mégmindignő" |
2005.09.23. 15:14 [#70] |
A tánc, amiről írsz a szív és a lélek tánca, a boldogság. Hogy hogyan lehet aföldi létben minél többször átélni?
Te már eredendően adott vagy arra, hogy átéld, mert nyitott vagy rá. Biztos vagyok benne, hogy a sok sok apró szépség felfedezésével, mindennel aminek örülni tudsz, át tudod élni a boldogságot, legyen az egy szép formájú felhő, egy szivárvány, egy pöttyös katica, a szerelmed, a gyermeked mosolya...érteni és érezni fogod, tudod majd mikor látogat a boldogság... |
| | Előzmény: [#68 | loncka | 2005.09.23. 12:32] |
| drszumedli |
2005.09.23. 14:45 [#69] |
| Nem tudok mint mondani:))) Szóhoz nem jutok:) |
| |
| loncka |
2005.09.23. 12:32 [#68] |
| Számomra a boldogság egy állapot. Olyan pillanatok, órák vagy napok, amikor semmilyen teher nem nehezedik a vállaimra. A teljes békesség, nyugalom és felszabadultság állapota. Nem függ sem helytől, személytől, tértől vagy időtől. Egy lelki lebegés, távol a földi élet gondjaitól és irritáló ingereitől. Legjobban egy táncos átszellemült táncához hasonló állapot, amiből ugyan a szemlélő észlel valami különlegeset (különösen ha szépen táncol a táncos), de átélni ő már nem tudja. Legfeljebb ha együtt táncolnak. A kérdés persze az, hogy hogyan lehet egy földi életben minél többször és hosszabb ideig ebben az állapotban leledzni. |
| | Előzmény: [#65 | drszumedli | 2005.09.22. 17:02] |
 |
 |
| "mégmindignő" |
2005.09.23. 12:06 [#67] |
Nos, azért erre büszke vagyok!
Szeretek nőnek lenni, jól érzem magam a bőrömben, nem szégyellem a romantikus lelkemet, azt sem, hogy ki merem mutatni az érzéseimet, még félig nyilvánosan is, nem utolsó sorban semmi bajom a férfiakkal, jó viszonyban vagyok velük...mindehhez azért sok tapasztalat, sok buktató, sok csalódás is hozzájárult, de segített egy mindig töretlen optimista természet. A nemek közti harc és béke egészséges értelmezését és a "nőiség és az érzelmek használatát" én egy férfitól tanultam, az édesapámtól, akit láttam sírni is. Ő tanított arra, azért vagyunk többek között emberek, hogy legyenek érzelmeink és merjük kimutatni őket (az érzelmek palástolása a XX. sz. rákfenéje és csak görgetjük tovább) Ha sírni kell sírj, ha zokogni kell zokogj, ha szűkölni kell szűkölj, ha nevetni kell nevess, sőt "röhögj", ha ordítani kell ordíts, ha szitkozódni kell szitkozódj, ettől semmivel sem leszel több vagy kevesebb, csak magadon könnyítesz, ha valaki nem ért úgy sem ért, aki érteni akar, megérti miért teszed...és mindezt természetesen tedd úgy, hogy este nyugodtan tudj a tükörbe nézni...
Én ezt kaptam örökül, nem pénz, nem kocsit, nem vagyont, nem házat, egy ilyen "mankót az élethez"...használom!! |
| |
 |
 |
|
|
|
|