Forrás: Tűsarok [http://www.tusarok.org]

A magyar média híreiben a nők ritkán és sematikus szerepekben jelenhetnek meg: szakértőként komoly ügyekben a legritkábban juthatnak szóhoz, inkább passzív áldozatként vagy férfiak hozzátartozóiként említik, fotózzák és idézik őket.

A

Hazánkban a televízió-híradók műsorvezetői közti egyenlőtlen munkamegosztás jellemzi leginkább a nőkről kirajzolódó képet: az "erős" férfi mellett a "gyenge", de kellemes kinézetű, fiatal, vékony, ha lehet, szőke nő ül a stúdióban. Szép, konferál, de többnyire nem kérdez. Csak a rádióban egyenlőbb valamivel a helyzet.

- Sok nőt a televíziók képernyőjén nem valós, hiteles, hozzáértő személyiségként, hanem designelemként, virágkötészeti jelenségként használnak a stúdió berendezései között - mondja Mélykúti Ilona újságíró.

Acél Anna, az MTV műsorvezetője hasonlóan látja a helyzetet: a kereskedelmi televíziók gyermekbetegsége, hogy nem a nő szaktudása, hanem a külseje számít - arcra is hasonló típusokat válogatnak.

Sokak szerint a médiamogulok hozzá nem értése és a hírműsorok depolitizálásának szándéka áll a háttérben. Mások a nők méltánytalan szerepeltetését rendszerváltás-betegségként értelmezik: értékválság és -keveredés van. Ezért történhet meg az, hogy a kereskedelmi csatornák hírműsoraiban összekeveredik a kereskedelemről szóló szórakoztatás - ahol legitimek a szexbombák - és a közszolgálatiság, ahol viszont nincs helye a csillogásnak, szépségnek, plasztikának és szexnek. Mélykúti Ilona szerint a nők sztereotipikus szerepeltetésének az lehet az oka, hogy a médiamogulok a primer ösztönökre igyekeznek hatni. Ma minden leegyszerűsítve, lecsupaszítva jelenik meg: a nő legyen szexi, a férfi macsó. Pedig az lenne az ideális, ha minél többféle valós egyéniség jelenhetne meg.

A külső

még a napilapok cikkeiben is elsődleges az újságírók számára - akkor is, ha egy szakértőről vagy hírességről készítenek fotót, gyakori az egész alakos portré, míg a férfiakról általában csak arcképet adnak. A kanadai Erin Research által ötévente százegy országban készített Mediawatch kutatás során 2000-ben 15 500 cikket, rádiós és televíziós műsort elemeztek. Ebből az derül ki, hogy nemzetközi szinten a nők a cikkek négyötödében nem nemileg semleges szakértőként fordulnak elő, hanem nőként.

A hetvenes évek feminista mozgalma Nyugaton definíciós csatát is vívott, melynek során egy nem-semlegesebb, a nők szempontjából korrektebb nyelvezetet honosított meg új szavakkal, megnevezésekkel, kifejezésekkel és témákkal. A nyugati média a hetvenes évek óta fokozatosan átalakult: egyre több női téma jelenik meg, a nőket egyre korrektebbül ábrázolja. Szerkezeti változás, hogy mind több újságírónő kerül döntéshozó pozícióba. Kérdés persze, hogy kinek mekkora ereje van cikkeket, témákat belobbizni a médiába, hiszen azt, hogy minek van hírértéke, a szerkesztők döntik el. Köztük azonban csak elvétve fordulnak elő nők, ezért azoknak az újságíróknak, akiknek szívügyük a "nőkérdés", kemény csatákat kell vívniuk, hogy hallathassák hangjukat. Az elektronikus és írott sajtóban dolgozó újságírónők háttérbeszélgetésekben kivétel nélkül arról számoltak be, hogy nagy nehézségekbe ütközik a női témákkal kapcsolatos cikkek publikálása. Az egyenes visszautasítás mellett a tüntető hallgatás, a röhögés és az ordítozásig fajuló vita mind olyan jelek, melyekből arra következtetnek, hogy nem veszik jó néven a szerkesztők, ha ilyen témákkal foglalkoznak.

- Három-négy dolgot szoktak mondani: nincs hírértéke, túl gyakran szerepel ez a téma.... Ma, ha egy politikus fingik egyet, nagyobb hírértékkel bír, mint az,

ha három nőt agyonvernek

- magyarázza dühösen egy napilapos újságírónő. Ha a nőkérdéssel kapcsolatos anyagok egyáltalán megjelennek, marginális helyen, röviden jöhetnek le. A nők leginkább olvasóként, áttételesen szavazhatnak a számukra kedves tartalmakra.

A több évszázados patriarchális rendszer, a nők túlterheltsége, a szexista gondolkodásmód és a civil szféra gyengesége miatt hazánkban viszont a mai napig elmaradt a feminista fordulat a médiában is. Sajtónk a társadalom lakmuszpapírjaként többnyire a hagyományos szerepeket, normákat közvetíti, ez esetben a férfiuralmat: ezért mosolyoghatnak vízipálmaként a nők a stúdió dekorációi között. A feminista cikkeken kívül a magyar média az olyan, nőket érintő vagy külön érdeklő területeket is kerüli, melyek Nyugaton a változásokat hozták.

Bár a nők elleni erőszak, a prostitúció és az esélyegyenlőségi minisztérium nőkkel kapcsolatos, elsősorban munkaerő-piaci hírei mostanában némileg megsűrűsödtek, agyonhallgatott téma a nőmozgalom, bármiféle női szerep, a nők képzése, a születésszabályozás, a női egészségügy, a szexuális zaklatás vagy a gyermeknevelés. A többség még mindig a főzést, a szexuális emancipációt, a divatot és a szépségápolást tartja női témának. Sokan tudják, hogy a magyar lappiac legnépszerűbb lapjai

a női magazinok,

a GfK és a Szonda Ipsos napilapokkal kapcsolatos adataival azonban kevesebben vannak tisztában. Pedig ezekből egyértelműen látszik, hogy a magyar napilapolvasók közel fele nő, sőt vidéken a számuk meghaladja a fér-fiakét. Legtöbbjük női lapokat is olvas a napi-lapok mellett, tehát innen pótolja azt az információkészletet, amit a napilapoktól nem kaphat meg. A fogyasztási adatokból az is kiolvasható, hogy ma már nem a háziasszonyoknak kellene írni, mert a nők kevesebb mint harmada fogadja el a hagyományos szerepeket. Árulkodó az a tény is, hogy a Meglepetés és a Népszabadság olvasóinak majdnem ugyanakkora hányada azonosul a háziasszonyszereppel: csupán 17, illetve 15 százalékuk. A magyar napisajtónak még nem tűnt fel, hogy a rendszerváltás óta új nőgenerációk váltak sokféle szereppel, érdeklődési körrel és vággyal piaci tényezővé. Meggyőződésem, hogy az emancipált nők csak jobb híján olvasnak "csinibabáknak" és "mamáknak" szóló női magazinokat, illetve férfiaknak szóló napi- vagy politikai lapokat.

Messze járunk még azoktól a külföldi újságoktól, melyek felismerték a női nem rétegzettségét, a tematika és a hang modernizálására való igényt is. Például a Newsweekre előfizető nőknek bizonyos végzettség, fizetési kategória és lakóhely alapján nem a hagyományos lap, hanem a Women's Edition női különkiadás jár. A marketingesek speciális hirdetéseket csempésznek be, a szerkesztők pedig egy-egy női témával kapcsolatos cikket is.

A magyar helyzet megváltoztatása a szakma és a közönség közös érdeke lenne, ám a vezető pozícióban lévők nem tesznek semmit. Az újságíró- és riporternők hiába szeretnének női témákkal korrektebb megközelítésből foglalkozni, nehezen tudják érvényesíteni az érdekeiket.

Margit Patrícia, a Női Média Lobby Egyesület elnöke
[info@tusarok.org]