Forrás: otvenentul.hu []

Az alacsony iskolai végzettség, a rossz egészségi állapot, valamint a munkaadó és munkavállaló beállítódása, önértékelési problémák, a számítógépes vagy nyelvismeret, illetve idősebbek rugalmas foglalkoztatottsági rendszerének a hiánya mind-mind hozzájárulnak az idősödő nők inaktívvá válásához. Emellett szerepet játszik benne a magyar nyugdíjrendszer "szívó hatása" is: mivel biztos jövedelemforrást jelent, a nyugdíj gyakran vonzóbb lehetőséget kínál a kiszámíthatatlan munkaerőpiaccal szemben - derült ki Monostori Judit, a Népességtudományi Kutatóintézet munkatársának kutatásaiból.

Az 55-64 éves nők foglalkoztatási rátája 1998-2011 között egyébként - nagy részben a nyugdíjszabályok változásának következtében - nagyon sokat változott: az 55-59 éves nők körében 13,6 százalékról 50,7 százalékra emelkedett, a 60-64 éves nők között 5,1-ről 11,1 százalékra nőtt. A növekedés ellenére a hátrányok a legutóbbi statisztikákat tekintve is megmaradtak.

Alapvető probléma az alacsony iskolai végzettség az 55-64 év közötti nők körében: ebben a korosztályban csaknem minden harmadik nő alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezik, ami nem felel meg a munkaerő-piaci elvárásoknak. Az általános iskolai végzettséggel elérhető munkahelyek pedig komoly fizikai erőnlétet kívánnak, amit viszont egészségi állapotuk vagy nemegyszer a férfi-női szerepekről való gondolkodás miatt nem tudnak, vagy nem szívesen vállalnak.

Ugyanakkor a statisztikák azt is kimutatják, hogy minél magasabb az iskolai végzettség, annál magasabb a foglalkoztatottság az idősödő nők körében, ami a többi korosztály esetében nem feltétlenül van így - az aktivitási ráták a magasabb iskolai végzettséggel sok esetben nem növekednek.
Mindemellett az is tény, hogy munkáltatók nem szívesen vesznek fel ötvenen túliakat: legtöbbször a nem megfelelő nyelvtudásuktól vagy számítógépes ismeretek hiányától tartanak. A nagyobb vállalatok azonban kivételt jelentenek, úgy tűnik ugyanis, hogy minél nagyobb a cég, annál nagyobb hajlandóságot mutat idősebbek foglalkoztatására.

A legutóbbi (2011) statisztikák alapján az is elmondható, hogy az 55-64 éves kor közötti, alapfokú végzettséggel rendelkező nők közül csak minden ötödiknek van munkája (ami 62 százalék az átlaghoz viszonyítva), míg a felsőfokú végzettséggel rendelkezők közül minden második nő dolgozik (ez az arány az átlag 165 százaléka).
A 35-45 évesek körében az alapfokú végzettség az átlaghoz képest 58 százalékos esélyt jelent a munkaerő-piaci részvételhez, míg a felsőfokú végzettség 118 százalékosat. Az arányokból tehát jól látszik, hogy az idősebbeknél a diploma sokkal nagyobb érték, hiszen nagymértékben megnöveli bennmaradásukat a munkaerőpiacon.A már felsorolt tényezők mellett nem elhanyagolható szempont, hogy a női foglalkoztatottságnak a férfiak foglalkoztatottságával szemben sokkal több a kulturális beágyazottsága. A családról és a nők családi életben elfoglalt szerepéről élő sztereotípiák jelentősen befolyásolják a nők munkaerő-piaci aktivitását. Monostori Judit szerint ezért is nehezebb megérteni európai kontextusban a női foglalkoztatottságot, mivel több szerep (jó munkaerő, jó anyuka, jó háziasszony, jó feleség) összehangolását igényli, tehát összetettebb jelenség, mint a férfiak munkaerő-piaci helyzete.