A játékboltok két jól elkülönülő színvilágban pompáznak: a fiúknak szánt polcsorok sokszínűek, a lányok játékai között viszont kiütéssel nyer a rózsaszín. Ugyanez a helyzet a gyerekruhák, a kiegészítők és az írószerek között. Az angol Pinkstinks kampány háborút indított a lányok kisgyerekkori „pinkifikációja” ellen.
Az akció kezdeményezői, Abi és Emma Moore, a rózsaszín dömpingben mindenekelőtt gender-problémát látnak: számukra ez egy szinte alternatíva nélküli és meglehetősen hagyományos lányszerep totális szimbóluma, mely nem teszi lehetővé az eltérő nőképekkel való azonosulást. Az NGO-knál, illetve a televíziós iparban ténykedő 38 éves Moore-ikrek saját gyerekeik révén tudatosították igazán, hogy a nemi szerepek milyen erőteljesen különülnek el már az óvodás korosztályban is.
A gyerekeknek szóló árucikkek piaca a kilencvenes évek óta hatalmas ütemben növekszik. A fogyasztói kínálat nemenkénti egyoldalúsága miatt Ed Mayo, a brit Fogyasztói tanács volt elnöke, gyermekfogyasztás-szakértő, egyenesen „gender-apartheidről” beszél. Sue Palmer, oktatási szakíró a szín „erejének” fejlődéslélektani hátterét világítja meg: véleménye szerint a forgalmazók két egyidejű életkori sajátosságra építenek, melyek egyaránt két-három éves korban jelentkeznek: a csoportba tartozás elemi igényére, valamint a nemi különbségek tudatosítására. A kisgyerekek a családon kívül így már ekkor a nemi csoportjukkal azonosulnak mindenekelőtt. Ennek jelenkori médiuma lenne a lányok esetében a pink.
Pedig nem volt ez mindig így: a negyvenes évek előtt „szemérmessége” miatt még a kék számított lányos színnek, és a fiút váró szülők festették rózsaszínre a gyerekszobát – legalábbis a jómódú családokban. A századforduló előtt pedig a gyerekek öltöztetése és megjelenése mai szemmel nézve kifejezetten uniszex volt. A nemi sztereotípiákra való fogékonyság mai reneszánszát azonban egyre tudatosabban használják ki különféle marketingeszközök segítségével.
A kislányok nagy többsége előtt így csak egyfajta szerepmodell jelenik meg: a miniatűr divatkirálynőé. A fogyasztói divat hatására a kortárs-csoportok – többek között a Moore-nővérek szerint - szinte büntetik az efféle fodros-habos álfeminitástól esetleg különbözni akaró gyerekeket. A lányos szülők jelentős hányada tudattalanul is asszisztál gyermeke korai Britney Spears-esítéséhez. My Little Pony, Barbie és az aktuális girl-ikon, Hannah Montana nyomában megjelennek azok a kisgyerekeknek szánt játékszerek is, amelyek már egyértelmű erotikus jelentéssel bírnak. A gyerekvilág óvatlan szexualizálása ellen a napokban a Tory vezető, David Cameron is kikelt.
A konzervatív hangnemű családvédelem itt üdvös is lehet, de a Pinkstinks ennél többet kíván elérni. Karácsonyi kampányukban a felelős vállalatként ismert Early Learning Centre bojkottjára szólítottak fel , azt kifogásolva, hogy a cég a játékokat kifejezetten nemi alapon kínálja fel. „Hipokrita magatartás: az ELC azt állítja, hogy a játékaikat úgy tervezik meg, hogy fejlesszék a gyerekek képzeletét és kreativitását, hogy játékosan nevelve a gyerekek megtapasztalhassák az előttük álló gazdag lehetőségeket” – fogalmaz Emma Moore. „A honlapjukon ehhez képest azt látjuk, hogy amíg a fiúk orvosok, rendőrök, tűzoltók, kalózok és lovagok lehetnek, a lányokra – az ERC saját szavaival élve – csak az „igen nőies” tündér-, hercegnő- és nővéröltözékek várnak. Ez az otromba nemi sztereotipizálás korlátozza a lányok lehetőségeit.”
A Pinkstinks kezdeményezői ehelyett azonosulásra méltó, pozitív tartalmú női szerepmodelleket kívánnak a gyerekek elé állítani. Hamarosan elindítják nekik szánt oldalukat, mellyel talán majd őket is sikerül majd valóban megszólítaniuk.
„Lányok és fiúk közül is sokan szeretik a rózsaszínt, mások meg nem. Ez miért baj? Ha nem tetszik a szín, mindenki átfestheti arra, amire csak akarja.”
Maryam, Szaúd-Arábia (8 éves)
„A rózsaszín jó szín, de nem csak lányoknak való. Az én iskolámban a fiúk több mint felének rózsaszín kesztyűje és rózsaszín sapkája van.”
Abigayle, Cumbria (11 éves)
„Ha a lányoknak gondja van a színnel és a választékkal, menjenek át a fiúosztályra, ott van minden.”
Robert, Yorkshire (12 éves)
A rovatot a RECON - Reconstituting Democracy in Europe támogatja.
[