|
Copyright © 2004 Anyahajó Egysület |
Forrás: Tűsarok [http://www.tusarok.org] A világ legbefolyásosabb asszonya. Újabb választási győzelmét követően Merkel epitetonjává válhat a Forbes magazin által már előzetesen is ráaggatott jelző. A csúcspolitika férfivilágában nőként tud stabilan sikeres lenni – emelik ki a kommentárok, mindezt az emancipáció látványos bizonyítékának tekintve. De milyen szerepet játszik elismertségében az, hogy nő? S van-e ennek hatása az európai nőpolitikára? A vélemények e tekintetben már korántsem egységesek.
A Németországban kedélyesen csak „mamiként” emlegetett Angela Merkel 2005-ben hangos csörömpöléssel törte át az üvegplafont. Kohl a kilencvenes évek elején még egyszerűen csak „a lánynak” nevezte, de Merkel néhány év alatt meggyőzte a konzervatív CDU-t valódi vezetői alkalmasságáról. Pedig nem is pusztán politikai ambíciói okán tért el a hagyományos nőképtől: gyermektelen és elvált, jelenleg második házasságában él. Talán ennek is köszönhető, hogy píárosai sokáig alig használták magánéletét. A közvéleményben sokkal inkább „felelős államférfiként” jelent meg, nőisége nem igazán játszott szerepet politikai imázsában. E korábbi szemérmességhez képest ezért váratlannak is nevezhető húzás volt, hogy az idei kampány finisében Merkel mintha előhúzta volna a „női kártyát”. A Frauen hinter Merkel (Nők Merkel mögött) nevű szerveződésben őt támogató ismert nőket sorakoztattak fel, majd a sajtóban elindították a „politikus is ember” minden tömegdemokráciában ismert műsorszámát. Az újrázni kívánó jelölt bepillantást enged családi szférájába, nyilvánosan beszél frizuragondjairól, ruhatáráról és még egy receptet is megoszt híveivel. A perszonifikált politika korszakában az efféle kitárulkozások persze elég természetesnek számítanak, és a közvélemény kétségeit eloszlató funkciójuk is lehet: a kancellárnő élete a hétköznapokban lényegileg hasonló az „átlagnőjéhez”, ugyanúgy foglalkoztatja külseje, vagy éppen a családi élet és a munka összeegyeztetése. Ez nem a férfiaknál keményebb Vaslady képe, sokkal inkább a tradicionális és a modern nemi szerepeket sikeresen összehangoló mai nőé. Az üzenet elsősorban a női választókat célozta meg: a CDU felmérése szerint úgy látszott, a bizonytalan női szavazókon múlhat a párt sikere . És bár az eredményük némileg elmaradt a várakozásoktól, ez a kommunikációs stratégia működni látszik. A nők nagyobb arányban szavaztak a konzervatív oldalra a férfiaknál, pedig az előző választásokon ez még éppen fordítva volt. A recepttanácsoknál a nőket közvetlenebbül érintő politikai kérdésekben ugyanakkor Merkel igen óvatos maradt. Bár a választások előtt interjút adott a német feminista ikonnak számító Alice Schwarzernek, Merkel azért nem avanzsált hirtelen nőjogi aktivistává. Ugyan hangsúlyozta, hogy nőisége a politikában nem pusztán a sminkről szól és például fontos problémának nevezte a nők és a férfiak közötti keresetkülönbséget (a 23%-os németországi „pay gap” európai összehasonlításban kifejezetten magasnak számít), de lényegében elutasította a közvetlen állami beavatkozás lehetőségét. Az intézményes kezelés helyett az alulfizetett nőknek be kellett érniük egy kétséges értékű személyes jótanáccsal: „Álljon magabiztosan a főnöke elé, és mondja azt, hogy ’ennek meg kell változnia!’”. Kritikusai Merkel szemére vetik, hogy programjában elhanyagolja a női kérdéseket. A zöldpárti Renate Künast óvta a választókat: „csak azért mert nő, még nem feltétlenül viselkedik nőként”. Sabine Hark, a gender kérdésekkel foglalkozó berlini professzor szerint Merkel látszólagos nyitása a női kérdések felé nem több egyszerű kampányfogásnál. Pedig a CDU-CSU több családbarát intézkedésre tudott hivatkozni. A szociálisan érzékenynek számító keresztény-konzervatív pártok különféle eszközökkel javítanák az alacsony gyermekvállalási kedvet. A demográfiai válság kezelésének jegyében a szülők ma tovább maradhatnak otthon gyermekükkel, mint korábban, és a családok nagyobb anyagi támogatásra számíthatnak, ha részben - legalább két hónapig - az apa is igénybe veszi a szülési szabadságot. Bár ez az intézkedés a családi szerepek kiegyenlítésének irányába hathat, a koalíció baloldali bírálói Merkel nőpolitikáját mégis konzervatívnak titulálják: az valódi genderpolitika helyett a hagyományos családpolitika keretei között marad: a nő mindenekelőtt anyaszerepében, mint reprodukciós együttható fontos számára - mondják. Az adórendszer is a hagyományos, egykeresős családmodellnek kedvez, és ezen a kormány nem is kívánt idáig módosítani. Németországban nincs kötelező minimálbér, ez szintén főként az alulfizetett női munkavállalók érdekeit sérti – érvelnek a kritikusok. Hiába a nőpolitika felé tett óvatos gesztusok, Angela Merkellel szemben a feministák bizalmatlanok maradtak – talán a hagyományos pártpolitikai törésvonalaktól sem függetlenül. A rovatot a RECON - Reconstituting Democracy in Europe támogatja. Madam Kapcsolódó linkek: Angela Merkel győzelme [2005.11.22. 14:54] |
[