| Copyright © 2004 Anyahajó Egysület |
Forrás: Tűsarok [http://www.tusarok.org] Vincze László dolgozatában arra kereste a választ, hogy három különböző társadalmi kultúrájú európai ország napilapjaiban a véleményformáló (értsd: cikkeiben az olvasóközönséggel személyes véleményét megosztó) újságírók között mennyire érhetők tetten a már említett férfi-nő hatalmi viszonyok. Más szóval: megjelenik-e, s ha igen, milyen mértékben a férfi dominancia az újságok véleményrovatában? Férfiak irányítják a közvéleményt?A gender kutatások leggyakoribb kiindulópontja az a körülmény, hogy a férfiak mind a társadalomban, mind szűkebb közösségükben, a családban több hatalmi szereppel rendelkeznek, mint a nők. Az egyik terület, ahol ez a hatalombeli különbség a nyilvánosság előtt valósul meg, a média. Simone de Beauvoir már 1949-ben megjelent klasszikus művében, A második nem-ben felhívta a figyelmet arra, hogy a nők lényegesen ritkább szereplői a médiának, mint a férfiak. Mivel férfi és női identitásunkat a mindennapi interakciók során konstruáljuk újra, illetve erősítjük meg (lásd például Bogaers 2006), s mivel a médiahasználat általában a napi gyakorisággal végzett tevékenységek közé tartozik, fennáll a veszély, hogy szemünk hozzászokjon a médiumok által közvetített torz férfi-női hatalmi viszonyhoz, s valamit, ami a normálistól és a kiegyensúlyozottól távol esik, magától értetődőnek tekintsünk. MódszerKutatásomba összesen hat napilapot vontam be: Magyarországról a Magyar Hírlapot illetve a Népszavát, Csehországból a Lidové Noviny-t és a Mladá Fronta Dnes-t, Svédországból pedig a Svenska Dagbladet-et, valamint a Dagens Nyheter című napilapot. A kutatás módszere kvantitatív tartalomelemzés volt (a módszerről bővebben Krippendorff 1980; Stempel 1989). Vizsgálódásaim során összegyűjtöttem az egyes lapok véleményrovatában megjelenő publicisztikákat, kommentárokat (a műfaj meghatározásáról bővebben Schneider, Raue 2001: 137-151), s a szerzőket keresztneveik alapján férfi szerző/női szerző kategóriákba soroltam. A tartalomelemzés során öt lap esetében a 2007. november 1. és 2007. november 30. között megjelent lapszámokat vizsgáltam, míg az egyik svéd újságnál – mivel internetes archívumában a korábbi lapszámok nem voltak elérhetők – a november 12. és november 30. között közölt cikkek kerültek elemzésre. (Ez később azért nem okozott problémát, mert célom a férfi-női cikkek arányának megállapítása volt.) Eredmények1. Magyar Hírlap A Magyar Hírlapban 2007.11.01. és 2007.11.30. között megjelent véleménycikkek
2. Népszava A Népszavában 2007.11.01. és 2007.11.30. között megjelent véleménycikkek
3. Lidové Noviny A Lidové Noviny-ben 2007.11.01. és 2007.11.30. között megjelent véleménycikkek
4. Mladá Fronta Dnes A Mladá Fronta Dnes-ben 2007.11.01. és 2007.11.30. között megjelent véleménycikkek
5. Dagens Nyheter A Dagens Nyheter-ben 2007.11.01. és 2007.11.30. között megjelent véleménycikkek
A Svenska Dagbladet-ben 2007.11.12. és 2007.11.30. között megjelent véleménycikkek
ElemzésAz adatok feldolgozása során bebizonyosodott, hogy minden elemzett napilap publicisztikai rovatainak hasábjain gyakrabban kapnak helyt férfi szerzők cikkei, mint nőké. Jól látható ugyanakkor az is, hogy a férfi-női szerzők aránya az egyes lapok esetében eltérő. Arányaiban tekintve a legkevesebb női kommentárt (3.3%) a cseh konzervatív napilap, a Lidové Noviny közölte. A sorban őt követi a Népszava 9.4%-os, valamint a Magyar Hírlap 10.9%-os eredménnyel, míg a liberális-jobboldali cseh Mladá Fronta Dnes-ben a kommentárok 13.7%-a származott női szerzőtől. Ezt követően a női cikkek arányában egy szakadék következik, hiszen a balliberális svéd Dagens Nyheter véleménycikkeinek 27%-ának szerzője nő, míg a jobboldali-liberális Svenska Dagbladet publicisztikáinak 31.8%-a mögött áll női név. ÖsszegzésNincs terület, melyet a társadalomtudományokban és a bölcsészet-tudományokban jobban átpolitizáltak volna, mint a gender (Coulmas 2005). Ez az állítás azonban csak általánosságban érvényes, hiszen vannak országok, ahol a genderproblémákat évtizedekkel ezelőtt azonosították, s azóta próbálnak tenni ellenük, míg vannak olyan államok, ahol a genderkutatást még nem részesíti megfelelő figyelemben az adott társadalom. Ennek tükrében – hogy a kutatás eredményeit szélesebb kontextusba helyezzük – fontos tisztáznunk, hogy a svéd egy általában femininnek, míg a magyar és a cseh rendszerint maszkulinnak tartott társadalmak (Hofstede 1998). Azt, hogy a magyar napilapok véleményrovatának hasábjain lényegesen több férfi szerző írásait találjuk, mint nőét, feltételezhetően három okkal magyarázható: 1. Ha vannak is rovatok, melyekben nagyobb arányban olvashatunk női szerzőtől származó cikkeket (életmód, kultúra, stb.), Magyarországon az újságíró pálya hagyományosan férfias pályának számít. Azaz a férfi publicisták túlsúlya részben egy társadalmilag kialakult szokásra vezethető vissza. 2. A férfi nyelvhasználati és kommunikációs dominancia egyik attribútuma lehet, hogy a férfiak fontosabbnak tartják saját véleményüket, illetve annak elmondását, mint a nők. Ebből adódóan jobban igyekeznek megszerezni a véleményrovatoknál nyíló újságírói állásokat, s külső szerzőként is gyakrabban ülnek a számítógéphez, hogy szöveggé szerkesszék nézeteiket. 3. Elképzelhető emellett, hogy a rovatvezetők – részben talán mert ők is férfiak - komolyabbnak, fontosabbnak tartják a férfi szerzők véleményét, mint a nőkét. (Ezt kitűnően alátámasztja a Népszava állandó hétvégi rovata, a Heten a hétről, melyben hét, egytől egyig férfi közéleti szereplő – így például a rádiós Bolgár György, a humorista Farkasházy Tivadar – mond(hat)ja el véleményét egy adott kérdésről.) IrodalomBogaers, Iris (2006) A társadalmi nem a felvételi beszélgetésekben In: Huszár Ágnes (szerk.) A családi nyaggatástól a munkahelyi nyelvhasználatig. Szociolingvisztikai olvasmányok magyar nyelven. Budapest: Tinta Könyvkiadó Vincze László, a Pécsi Tudományegyetem nyelvtudományi doktori iskolájának hallgatója |