Forrás: Tűsarok összeállítás [http://www.tusarok.org]

Berlinben megszületett Marlene Dietrich (eredeti nevén: Maria Magdalene von Losch) amerikai színésznő, énekesnő, divatdiktátor, a 20. század meghatározó, ikonikus alakja.

Marlene Dietrich

1901. december 27-én született Berlin külvárosában Marie Magdalene von Losch, egy porosz rendőrtiszti családba. Hegedűművésznek tanult, zenei tanulmányait 1918-ban Weimarban kezdte, majd 1921-től Berlinben folytatta. Már Marlene művésznéven a legendás Max Reinhardt színiiskolába járt, s a színpad és a némafilm elhalmozta szerepekkel. 22 évesen férjhez ment, s hamarosan megszületett lánya, Maria. Férjével különváltak útjaik, a színésznő fűvel-fával csalta, de nem váltak el, s a férfi haláláig jó barátságban maradtak.

Az 1930-as év hozta meg számára a világhírt. Josef von Sternberg rendező főszereplőt keresett A kék angyal című filmjéhez, amely Heinrich Mann: Ronda tanár úr című regénye alapján készült. Amikor meglátta Marlenét, rögtön rávette, utazzon el vele Hollywoodba. Marlene leadott tizenöt kilót, hátsó fogait kihúzatta, vastag orrát erősebben sminkelte, a teljesen megváltozott lány igazi vamp lett. Élete során egyaránt lelkesedett érte Hemingway és Gary Cooper, Jean Gabin és Maurice Chevalier. Legsikeresebb hódítása mégsem a filmbeli partnerei vagy írók és művészek voltak, hanem egy írónő, Mercedes de Acosta, akit Greta Garbótól sikerült elszeretnie.

Hat filmet forgatott Sternberggel, köztük a világhírű, filmtörténeti jelentőségű Kék angyalt és a nagysikerű Sanghaj Expresszt. Sternberg két utolsó filmje csődbe sodorta a Paramount filmgyárat, s így nem tudott több szerepet biztosítani Marlenének. Goebbels visszahívta a művésznőt Németországba, ahol a Führer is a rajongói közé tartozott. Magas díjazást ígért neki és szabad kezet a munkatársak kiválasztásában. A művésznő az ajánlatot határozottan visszautasította, és megszakította kapcsolatát hazájával. Hamarosan megkapta az amerikai állampolgárságot. Olyan rendezőkkel dolgozott, mint Alfred Hitchcock, Ernst Lubitsch (Angyal), Orson Welles (A gonosz érintése), Billy Wilder (A vád tanúja) vagy Stanley Kramer (Ítélet Nürnbergben).

Énekesnői karrierje azzal kezdődött, hogy a nyugati fronton énekelt a katonáknak. Politikai kiállása a nácizmus ellen nemzetközi téren is elismerést szerzett számára, többek között a Francia Becsületrendet is megkapta.

1953 után színpadra már kizárólag énekesnőként lépett, tíz évig a neves komponista, Burt Bacharach kísérte. 1961-ben forgatta utolsó nagy filmjét, az Ítélet Nürnbergben-t.
Élete későbbi időszakában egyre inkább alkoholproblémákkal küzdött. Egy 1975-ös fellépése után combnyaktörést szenvedett, utolsó filmszerepét  tolószékben játszotta. A forgatás után teljesen visszavonultan élt Párizsban. 1984-ben még, igaz kizárólag hangjával, szerepelt Maximilian Schell Marlene című dokumentumfilmjében.
1992-ben halt meg szív- és veseelégtelenségben, barátnője és titkárnője szerint öngyilkos lett. Kívánságának megfelelően Berlinben temették el.

A sikereiért keményen megdolgozó művész egyedülálló jelenség a filmtörténetben. Volt femme fatale, aki maga is áldozata természetének, játszott férfiöltönyös provokatív figurákat, divatot csinált és botrányt keltett. Egyszerre volt férfiakat megőrjítő démon és emancipált nő, a hollywoodi csillogás porosz fegyelemmel párosult. Talán életét is meghatározta Josef von Sternberg kérdése, amelyet pályája kezdetén tett fel: Híres akar lenni vagy boldog? Marlene Dietrich híres lett.

Lendvai Zsóka
[info@tusarok.org]