Találkozás és búcsú
Gyalog Rozi 83 évesen hunyt el
[2007.09.13. 13:30] |
|
Forrás: Tűsarok [http://www.tusarok.org]
Pénteken a Fiumei úti temetőben búcsúztatják Gyalog Rozit, az ötvenhatos múltja miatt évekre megbélyegzett újságíró-riportert, aki Nagy Imre titkárnője is volt.
Kárpáti Dezsőné Gyalog Rozi életének 83. évében 2007. augusztus 18-án hunyt el. A Szabad Kossuth Rádió alapító dekrétumának egyik aláírója, Nagy Imre titkárnője volt. Később a Szabad Föld, a Falurádió munkatársa, majd a Népművészet című havilap szerkesztője. A Magyar Rádió Örökös Tagja, a „Szabadság Hőse” Emlékérem kitüntetettje.
Mezőtúron született 1927-ben, földműves családban. Tizennyolc évesen, 1945. januárjában a helyi földosztó bizottság tagja, társaival élelmet gyűjtött az éhező budapestieknek.
Első cikkei a Szabad Földben jelentek meg, majd 1950-től a Falurádióhoz kerül rádióriporternek. 1956. október 28-án aláírta a forradalmi Szabad Kossuth Rádió alapításának dekrétumát. Ezután a riportjaival szolgálta a forradalmat a rádióban. Mások mellett a 16 esztendős, később halálra ítélt Mansfeld Péterrel és társaival a Bakáts téri klinikán készített riportot.
A forradalom leverése után a rádió vezetése kitiltotta munkahelyéről, kizárták a Magyar Újságírók Országos Szövetségéből (MÚOSZ), és egy ideig még segédmunkásként sem tudott elhelyezkedni. A rendszerváltást már nyugdíjasként élte meg. A MÚOSZ 1993-ban örökös tagjává fogadta és két évvel később Aranytollal tüntetette ki.
***
Az alábbiakban részletet közlünk önéletrajzából, ahogy az az "Írások nehéz időkből: Válogatás a MÚOSZ örökös tagjainak cikkeiből" című kötetben megjelent:
"1954-ben ismét személyesen találkoztam Nagy ImréveI. Miniszterelnöki programjának nagygyűlését közvetítettem, majd mikrofonnal jártam az országot politikája érvényesítése érdekében.
1956. október 28-án Molnár Aurél kollégám lakásán aláírtam a forradalmi Szabad Kossuth Rádió alapításának dekrétumát. Ezután a riportjaimmal szolgáltam a forradalmat a Szabad Kossuth Rádióban. A 16 éves, később halálra ítélt Mansfeld Péterrel és társaival a Bakáts téri klinikán készítettem riportot.
A forradalom leverése után már 1956 decemberében az MSZMP Intéző Bizottsága: Kádár, Biszku, Marosán, Münnich, Kállay több rádiós kollégámmal „veszélyes” újságíróként bélyegzett meg, így nem csoda, hogy a rádió vezetése „örökre” kitiltott munkahelyemről. Még segédmunkásként sem tudtam elhelyezkedni. Kizárt a MÚOSZ és az ELTE is. Végül 1962-ben kaphattam megbízást a Népművészet című havilap alapításához, segédmunkási 1200 forintos havi fizetéssel. A TH-ban Vigyázó Piroska kioktatott, szövőnőként többet kereshetek, nem kötelező újságírónak lennem. Az újságot otthon a lakásomon kellett egy szál magamnak, munkatársak nélkül szerkesztenem és írnom országos folyóiratként 40 000 példányban jelent meg, mélynyomással. Szabadság, ünnepnap számomra nem volt. Innen mentem nyugdíjba húsz év múlva: megszabadulva '56-os múltam nyomásának körülményeitől, a „farkasok közt védtelenül" helyzettől, az újságíróhoz méltatlan nomád körülményektől."
| GYALOG ROZI: TALÁLKOZÁSOK (RÉSZLET) | |
Mária Valéria utcában egy szoba-konyhás helyiségben működött leendő munkahelyem – a számomra ma is felejthetetlen UFOSZ – az újgazdák Nagy Imre ötlete és terve alapján létrejött érdekképviseleti szervezete.
Hetek alatt 600 ezer tagja lett, s nagy népszerűségnek örvendett szerte az országban. Nagy Imre tiszteletbeli elnökként, Veres Péter ügyvezető elnökként szerepelt ott... Amikor beléptem az ajtón, nagy halom vidékről érkezett levelet találtam ott és egy fiatal ügyintézőnőt. Erzsikének hívták, akivel gyorsan neki láttunk a munkának a két nagy „főnök” eligazítása szerint. Pár nap múlva a kedves kolleganő helyett az édesanyja jelent meg, aki egy Mária utcai bérház házmestere volt. Nagyon sírt. Elmondta, hogy tüdőgyulladást kapott a lánya, nagyon magas a láza. Nagy Imre azonnal telefonált a Vöröskeresztnek, hogy adjanak számára gyógyszert, és lediktálta nekem ehhez a levelet Elővette a pénztárcáját, több száz forintot tett egy borítékba, s azzal adta oda az édesanyának, vegyen meg mindent hazafelé menet a lányának... Egy hét múlva az UFOSZ koszorújával kísértük Erzsikét sírjához, Nagy Imrével, Veres Péterrel együtt a Kerepesi temetőbe...
Másnap már nekem diktálta Nagy Imre vagy Veres Péter az akkori magas beosztású politikusoknak, tisztségviselőknek szóló leveleket, vagy az újgazdáknak a bíztató mondatokat. A későbbi miniszterelnök „kedves barátaimnak”, Veres Péter „kedves atyámfiainak” nevezte a megjelent újgazdákat. Sokszor elszólták magukat az újgazdák küldöttségeiből a helyi politikusok: „Nagy Imre más, mint moszkvai társai, ő a mi emberünk”.
forrás: muosz.hu | |
Gyalog Rozi búcsúztatása 2007. szeptember 14-én pénteken 12 órakor a Fiumei úti Sírkertben (Budapest, VIII. kerület, Fiumei út 16.) kezdődik.
oil
[oroszildi@tusarok.org] Kapcsolódó linkek:
Találkozás Nagy Imrével – Gyalog Rozi emlékezése 1996-ból  [http://www.emasa.hu/retro.php?id=2911] |
