Forrás: Tűsarok [http://www.tusarok.org]

Európában is egyre népszerűbb a hosszú távú önkéntes munka. Hogyan segíti a külföldi önkéntesség a pályaválasztást? Mennyi az ingyenmunka értéke? A Tűsarok egy európai civil lobbiszervezet, az AVSO brüsszeli irodájában járt.

Az önkéntes munkának alapvetően két fajtája létezik: az egyik amikor az állampolgár rendes munkája mellett, szabadidejéből áldoz közösségi célokra, például hetente egyszer eljár a közeli templomba kántorkodni, vagy egy kórházba segíteni. A másik, amikor valaki otthagy, úgymond, csapot-papot, és néhány hétre, hónapra vagy gyakran egy évre elmegy főállású önkéntesnek, jellemzően külföldre.

Az AVSO (Association of Voluntary Service Organizations) olyan nemzetközi civil szervezet, amely ez utóbbi, főként a fiatalokat érintő önkéntességre szakosodott non-profit szervezeteket tömöríti, és érdekeiket európai szinten képviseli. Brüsszeli központjuk az Uniós negyed szívében, egy kisebb utcában található. A jól felszerelt, de láthatóan nem a reprezentációra, hanem a mindennapi munkára berendezkedett, háromfős iroda működését az Európai Bizottság pályázati pénzzel támogatja.

Ára nincs, értéke van

A Vöröskereszt önkéntes ápolókat toborzó plakátja

Bár munkájuk értéke vitathatatlan, a külföldön elhelyezkedő önkéntesek jogi helyzete mégis sok szempontból áldatlan. Németország kivételével egyelőre Európában sehol sem létezik a külföldiek számára az “önkéntes” státusz: a hosszú távra érkező önkéntesek turistának minősülnek, annak minden vízum- és adminisztrációs nehézségével – tájékoztat az AVSO brüsszeli irodájának igazgatója, a magyar Uhereczky Ágnes.

A közgazdász végzettségű lobbista korábban többek közt a Tempus Közalapítvány, majd egy kisebb dán regionális lobbiiroda munkatársa volt, az AVSO-nál 2005 októbere óta dolgozik.

Az önkéntesség éve

Az AVSO az uniós lobbizás mellett kutatási tevékenységet is folytat, az amerikai Geroge Washington University, St. Louis bevonásával és anyagi támogatásával. Egy átfogó projekt keretében igyekeznek felmérni az európai országokban a fiatal önkéntesek által végzett munka hatását az egyénre és a társadalomra. Olyan kérdésekre keresik a választ, hogy például csökkennek-e az előítéletek, illetve nő-e a tolerancia az önkéntes munkát végzők körében. A válasz nyilvánvalóan „igen”-nek tűnhet, de a tudományos bizonyítás még várat magára: az attitűdváltozás felmérése hosszú távú utánkövetést, és olyan kontrollszemélyek bevonását igényli, akik nem vettek részt ilyen jellegű munkában.

Az viszont már bizonyított, hogy ha egy fiatal a középiskola után, az egyetem előtt önkéntesként dolgozik egy évet, az csökkenti az ún. karrierbizonytalanságot, vagyis annak valószínűségét, hogy a továbbtanulásnál rosszul dönt, és később pályaelhagyó lesz. A társadalomra jelentős terhet ró az ilyen munkavállalók képzése, átképzése. Az „önkéntesség éve”, ahogy ezt a köztes időszakot nevezik, segíthet kialakítani, mederbe terelni a jövővel és a pályaválasztással kapcsolatos elképzeléseket, és gazdaságilag is kifizetődő.

A kutatások egyik érdekes irányvonala annak felmérése is, hogy vajon miért lehet, hogy az önkéntesek túlnyomó többsége jó anyagi háttérrel rendelkező, fehér és lány. Úgy tűnik, az önkéntes munkafelvételi beszélgetéseken is érvényesül bizonyos fokú diszkrimináció, és a leginkább „problémamentes” személyeket igyekeznek felvenni.

Tiszta haszon

Uhereczky Ágnes elmondása alapján a nemzetközi önkéntes munkák piacán egyre nagyobb a túljelentkezés, és egyre több az olyan magasan kvalifikált fiatal, aki több diplomával a háta mögött szeretne önkéntesként időt nyerni a fizetett munkaerőpiacra való belépés előtt, vagy azt megszakítandó. Mindez persze érthető, hiszen a külföldi önkéntesség egyik legnagyobb hozadéka éppen annak az interkulturális kompetenciának a megszerzése, amely az európai integráció, az élethosszig tartó tanulás és a társadalmi mobilitás korában egyre inkább felértékelődik.

Orosz Ildikó
[oroszildi@tusarok.org]

Kapcsolódó linkek:

Az AVSO honlapja [http://www.avso.org/]